A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-18 / 42. szám
KINCSÜNK A NYELV „Minden nemzet nyelve fiainak ajkán és tollán él, fejlődik és gazdagodik; de sorvad és hanyatlik, tisztátalan elemekkel vegyül akkor, ha nem él bennük eleven erővel az évezredes kincs megbecsülése, féltő szeretete ..olvassuk a Kis Magyar Nyelvtan előszavában, s el is indítva bennünk mindjárt a gondolatot, vajon eleget teszünk-e azért, hogy szüléink, nagyszüleink, mi magunk, fiaink és lányaink helyesen, szabatosan beszéljék nyelvünket? Sokan úgy gondolják, hogy az ember készen kapja a nyelvet ismerkedik vele már a bölcsőben, amikor az édesanya legkedvesebb dalait zengi fölötte, és az első gügyögő szavakra is megtanítja. De ha a bölcső elhagyásától az iskolás korig nem is tanulná meg rendesen a nyelvet, az iskolában bizonyára megtanítják majd a gyermeket a nyelv helyes szó- és írásbeli használatára, a felelősség tehát csupán részben a szülőké, nagyobb részben az iskoláé illetve a pedagógusoké. Azért nem hivatkozunk csupán a magyar szakos pedagógusokra, mert véleményünk szerint az ő erőfeszítésük, lelkiismeretes és hozzáértő munkájuk vajmi keveset eredményez, ha valamennyi oktató társ nem tekinti szívügyének a nyelvhelyességi gondokat, a tanulók és valamennyiünk szó- és írásbeli készségének a fejlesztését, hogy érzékenyek legyünk a szavainkban és írásunkban felburjánzó hibákkal, vétségekkel szemben. Vannak olyanok is, és sajnos nem kevesen, akik úgy gondolják, hogy a gyermek a szülői házban, a meleg szülői fészekben is képes elsajátítani a nyelvet, hiszen másképp nem beszélnek hozzá, csak magyarul. Talán magyarázatra sem szorul, hogy ezek a konyha-1 nyelven nevelkedett gyermekek beszélik leggyatrábban nyelvünket felnőtt korban, ők vegyítenek leggyakrabban tisztátalan elemeket mondataikba, ők azok, akik azt hiszik, hogy a konyhanyelv a nyelvi műveltség maximuma, és természetesnek tartják ahogy beszélnek, s eszükbe sem jut, hogy az ép nyelvérzékűeket elbizonytalanítják, fertőzik. „Az egészség nem ragályos, de ragályos a betegség, ez a titka a hibás szavak és magyartalanságok rohamos terjedésének ..." — olvassuk egy másik könyvben, s máris hozzátehetjük ehhez, hogy jóvátehetetlen hibát követünk el akkor, amikor hagyjuk elburjánzani beszédünkben a vaskos és jelentéktelennek látszó hibákat, ha megengedjük, hogy ezek a hibák „nyelvszokássá fajuljanak". Tenni, javítani soha nem késő, csak oda kell figyelnünk, hogyan beszélik nyelvünket a környezetünkben, hogyan szegényeik idegen szavak felesleges használásával, idegen nyelvi kifejezések alkalmazásával. Mekkora lenne az örömünk, ha már ott tartanánk, hogy a munkahelyen és otthon figyelmeztetnénk egymást: ezt vagy azt a szavunkat rosszul mondtuk vagy írtuk, ebbe vagy abba a közületi feliratba ilyen és ilyen hibák csúsztak be, s meg is mondanák mindjárt, hogyan kellett volna mondanunk vagy írnunk helyesen! Sajnos, nyelvtisztaság iránti érzékünk nem finomult ki eléggé, csupán a vaskos hibák felismerésére vagyunk képesek, de innen már elindulhatunk a kevésbé szembetűnő nyelvi hibák, tévedések felismerése felé. Egyszóval, semmi okunk arra, hogy tétlenül és közömbösen szemléljük a nyelvi hibák elburjánzását. Egymást figyelmeztetve és segítve törekedjünk arra. hogy tisztén, szépen, szabatosan beszéljük .és írjuk anyanyelvűnket. A szerkesztőség ezektől a gondolatoktól indíttatva, a beszéd- és irásjavitás szándékával nyit a lapban új rovatot, amely e számunktól kezdve anyagával a Csemadok Központi Bizottsága nyelvi szakbizottságának a munkájához kapcsolódik! Azt szeretnénk, ha a rovat fóruma lenne mindazoknak, akik nyelvünk tisztasága érdekében készek együttműködni velünk, s a lap hasábjain figyelmeztetik olvasóinkat azokra a hibákra, amelyeket beszédben, közületi feliratban vagy hivatali fogalmazványban észrevesznek. Félreértés elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy nem tanulmányokat, tudományos igényű okfejtéseket várunk, csupán felfigyeltető [„én így mondanám (írnám) helyesen!"], javító szándékú észrevételeket. Valahogy úgy, hogy ahol járunk, megfordulunk, nyitva tartjuk a szemünket és a fülünket.' Az új rovat elsősorban tanuló, ifjúságunkat szeretné bevonni munkájába, ezért határoztunk úgy, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának tudomásával az általános és középiskolák tanulói, valamint az érdekelt pedagógusok számára nyelvi rovatot nyitunk, s a rovatban helyet kap a közvetlen környezetben hallott vagy látott minden nyelvhelyességi hibával foglalkozó, minimum 1, maximum 2 gépelt oldal terjedelmű írás (dolgozat), amely példából vagy példákból kiindulva a „Hogyan mondjuk vagy írjuk helyesen?" kérdésre ad választ. Az elmondottakból félreérthetetlenül következik a szerkesztői szándék. Azt akarjuk, hogy a rovat anyaga hétről hétre az olvasók, a tanulók és a pedagógusok munkájából álljon össze! Meggyőződésünk, hogy a pedagógusok helyeslik és támogatják a szerkesztőség kezdeményezését, a tanulók is magukénak tekintik a rovatot, s elsősorban a magyar szakos pedagógusok irányításával hozzálátnak a munkához! Rajtunk, valamennyiünkön múlik, hogy a most indított rovat fóruma lehessen annak a nemes és szívós harcnak, amelyet a nyelvi hibák, illetve a nyelvrontás ellen folytatunk. A SZERKESZTŐSÉG FOTÓ: PŔIBYL ÚJ KÖNYVEK Anyanyelvűnkről szóló gyűjteményt adott ki a Madách Könyvkiadó A hűség nyelve címen. Az antológiában hazai magyar írók, műfordítók, újságírók. gyakorló pedagógusok írásai találhatók — csupa olyan szerzőé, aki mindennapi írói, szerkesztői, oktatói vagy riporteri munkája során is foglalkozik nyelvünk problematikájával, a hivatalos, az irodalmi nyelv, a rétegnyelvek, nyelvjárások szóhasználatában adódó kérdések figyelésével és tisztázásával. Noha a kiadó elsősorban tanítóknak, tanároknak és diákoknak szánta ezt a kiadványát, bizvást ajánlható mindenkinek, aki ad nyelve, szóhasználata tisztaságára. A kutyák csillaga avagy szívderítő kutyatörténetek — ez a teljes címe annak a zsebkönyv formátumú könyvnek, amelynek szerzője Jifí Marek cseh író. A Madách Könyvkiadó nem először ad ki magyar fordításban Marek-kőnyvet. Az a bölcs humorral elegyített, józan, optimista életszemléletet, amit Maroknak az elmúlt évek során magyarul is napvilágot látott könyveiben már megismerhettünk — így pl. a „Régi bűnügyi történetek", a „Boldog kor", a „Prága város panoptikuma" vagy a gyermekeknek írt „Autómesék" c. műveiben — ezúttal a kutyák es kutyatulajdonosok történetéből és mindennapjaiból mentett ismeretek és adomák elbeszéléséből kapjuk az írótól. S mellesleg szert tehetünk számos kultúrtörténeti ismeretre is, hisz a kutya-ember kapcsolat nagyon régi keletű. és aki saját tapasztalatából is ismeri, tudja, hogy ez a kapcsolat mint téma szinte kimeríthetetlen. Második verseskötete jelent meg Kövesdi Károlynak, a címe: Éjféli elégia. A fiatal költő, aki Romvárosi beszélgetés címen 1980-ban adta ki első verseskötetét, azóta is szenvedélyes érdeklődést tanúsít az ember s az emberiség erkölcse iránt. S mert fiatal, nem meglepő, hogy szenvedélyes. nyugtalan, látásába, vágyába keserűség vegyül, képeiben gyakran szinte fedi egymást az idillikus a döbbenetessel, kiábrándulttal. Mint pl. a Tengerfenék c. vers e soraiban: ... így marad így marad ez a nyár léghuzat csapkodja az ablakát kéményünkön megdermed a gólya csőrében félbeszakadt kelepelés az alvó szájára tollpihe ragad mire fölébred kő lesz kődarab el nem mozdítja senki többé... Egy nagy cseh iparváros új téglagyárában a tervet ugyan teljesítik, közben azonban a termékek kezelésekor százezres károk keletkeznek. A gyártásvezető posztját betöltő fiatal mérnök a hivatalos adatok meghamisításával a termékek egy részét a saját zsebére adja el. Az ügy emberi oldalról nézve is kényes: éppen a neki emberileg lekötelezett jóbarátja és sógora az, aki a fiatal mérnököt a korrupció bevallására kényszeríti. Ez — egyebek közt — családi tragédiák egész sorozatát idézi elő. Jifí Švejda cseh író, akinek Hamu és üszők címen megjelent regényének cselekményét vázoltuk, mindig időszerű emberi és társadalmi jelenségeket dolgoz fel müveiben. S mint korábban, a Hamu és üszők c. regényben is olvasmányosan írja meg e témákat: pergő munkahelyi történetek és családi események, világos konfliktusok és megoldások követik egymást művében. (FV) 11
