A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
Mert itt a Bodrogközben a víz az úr. Amikor a folyók megduzzadnak, a gátak között magasabban hömpölyög az áradat, mint a folyók mentén a talaj szintje, s ilyenkor nem tanácsos gépekkel rámenni a földekre, mert nem biztos, hogy aki elindult, vissza is tud jönni. Aztán a belvizek, a feltörő talajvíz mind-mind a gazdálkodás, a termelés ritmusát akadályozó tényezők. Vagyis, aki itt komoly terméseredményeket akar elérni, ember legyen a talpán, mert nemcsak önmagával, hanem az idővel, s az időjárással is meg kell küzdenie. És így sincs semmi biztosíték arra, hogy e vetélkedésben az ember lesz a győztes. Valamikor a hetvenes évek közepén itt tanultam meg egy idős halászembertől ennek a tájnak a természetét összefoglaló paraszti bölcsességet, miszerint „a víz rak vagy szed." S ez még ma, amikor a folyómedrek vizeit gátak közé szorította az ember, még mindig érvényes. Mert van, amikor a folyó ide rakja le a terhét, de van, amikor innen viszi el azt, ami a földeken megtermett, s viszi, sodorja magával, hogy valahol Szabolcsban rakja le. Megtörtént régen, s nem egyszer, hogy a kévébe kötött gabona vagy a boglyába rakott széna leúszott a Bodrogon ... A három falut egyesítő szövetkezet tulajdonképpen tíz éve gazdálkodik a jelenlegi 3 400 hektáros összterületen, amelyből valamivel több, mint 2 900 hektár a mezőgazdasági terület. Az említett mezőgazdasági területből 1 862 hektár a szántó, amelyen az idén 800 hektáron termeltek gabonaféléket; a kukorica vetésterülete 120 hektár, többéves takarmányfélét 400, silókukoricát pedig 130 hektáron termelnek. Ezenkívül van még 135 hektár cukorrépájuk is. A kertészet, a szőlészet és a dohány termőterülete mintegy száz hektárra tehető. Mindezt beszélgetés közben jegyzem le, szinte csak úgy mellékesen, mert valahogy nem ez tűnik most a legfontosabbnak, hanem az, hogy állna már el az eső, s mehetnének ki a kertészetbe az asszonyok, mert érik a paradicsom, a paprika meg a dinynye is. Ha nem sikerül időben betakarítani a termést, kárba vész az egész... — Az a helyzet — mondja Szedlák Zoltán —, hogy asszonyok nélkül már nagyon nehezen boldogulnánk a szövetkezetben. — Valóban? — A legnehezebb munkákat is ök végzik. A férfiak a műhelyekben és a gépeken dolgoznak. A kézi munka java része az asszonyoknak jut az állattenyésztésben és a kertészetben egyaránt. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy jól keresnek, főleg az állattenyésztésben dolgozók. Ez utóbbi helyen nem ritka a négy-ötezer koronás havi fizetés sem. De az is igaz, hogy ezért a pénzért keményen meg kell dolgozni. — Ha jól értem, ez a gazdaság és a gazdálkodás gondjait gyarapítja. — Valóban sokat foglalkozunk vele, hiszen a 450 dolgozó közül 186 a nő s közülük több, mint százan az állattenyésztésben dolgoznak. A tehenészetben, a sertéshizlaldában, az üszöneveldében, de még a bikahizlaldában is ... Töprengő csend követi a szövetkezet alelnökének szavait, meg néhány fejbólintás, hogy bizony ez így van, így igaz, aztán mintegy semlegesítendő az előbbi gondot, megint a kinti világra terelődik a beszéd. Mert áll a munka! — A paprikát, meg a paradicsomot is visszavetette a hideg — mondja Csatlós László. — A múlt héten kezdtük a szedést. Ha nem fordul jobbra az időjárás, ami megtermett is, könynyen tönkre mehet. — Ezzel szemben a gabonaféléket sikerült idejében betakarítanunk — mondja Szedlák Miklós. — Úgy hallom, a keleti országrészben a tavalyihoz mérten az idén lényegesen alacsonyabbak a hektárhozamok. Itt maguknál milyenek az idei terméseredmények ? — A tavalyihoz mérten valóban gyengébbek a hektárhozamok — mondja Csatlós László. — Nálunk az idén gabonafélékből átlagosan 3,33 tonnát takarítottunk be hektáronként. Leggyengébb a búza átlaghozama, ez 3,21 tonna volt, míg az őszi árpából 5,1 tonnát termesztettünk. a magas vízállás és a talajból a ticcékbe leszivárgott vegyszerek pusztítják el a fákat, kár értük . . . A kertészetben tucatnyi asszony szedi a paprikát. Szép a termés, de igaza volt Csatlós Lászlónak a minap, hogy nagyon kell igyekezni a szedéssel, mert esetleg egy hosszabb szeptemberi esőzés elviheti a termés javát. Nem sokkal később már Véke határában egy homokos dombháton kapaszkodunk fölfelé, a szövetkezet dinnyeföldjén. A minap lezúdult jégeső megragyásította a termést. A haragoszöld dinnyehéjon apró fehér foltok, mintha millió beforrott himlőhely világítana. A hideg, esős időjárás a dinnye érését is késleltette, s amikor ott voltam, szeptember elején. Azon az esős délutánon idáig jutottunk. Egy bő héttel később Csatlós Lászlóval már derűsebb időben jártuk be a szövetkezet határát. A ticcék mentén már sárgába fordult a nyárfák lombja, s az opálos levegőben egy-egy levél le is vitorlázott a mozdulatlan víztükörre. A szelíd őszi fényben engem azonban az hökkentett meg, hogy a nyárfák nagyobbik fele kiszáradt, vagy félig él csupán. Nem most jártam erre először, ismerőseim voltak ezek a nyárfák, még néhány felvételt is készítettem róluk pár évvel ezelőtt, s íme, most haldoklanak. Kérdem is Csatlós mérnököt, mi okozhatta a fák pusztulását. — Úgy hiszem — mondja —, hogy még nem volt igazi dinnyeszüret. Pedig bőven van dinnye a már száradó indákon .... Itt, az egykori autóbuszból átalakított csőszkunyhó mellett azon tűnődtem, hogy az idén valahogy minden megkésett a természetben, s ez a megkésettség nyugtalanítja az embereket. Ilyenkor augusztus végén és szeptember elején az efféle nyugtalanság kétágú: begyűjteni azt, ami megtermett, s ugyanakkor megteremteni a jövő évi termés alapjait. Az idő rövidsége miatt ez egyáltalán nem könnyű feladat, mert összetorlódnak a tennivalók ... GÁL SÁNDOR Benyák József és a szerző felvétele
