A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
A HELYESÍRÁS — KÖZÜGY (A magyar helyesírás új szabályairól) Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a magyar helyesírás, melynek ismerete ma már a művelt magatartás parancsaként jelentkezik a nemzeti kultúrában és a közéletben. A francia példa alapján a nemzetnek történő ajánlással először 1832-ben bocsátotta útjára a Magyar Tudós Társaság a szabályzatot. Ez a gyakorlat azóta sem változott, hisz a Magyar Tudományos Akadémia javasoltnak tekinti a szabályzatot melyet ma is a közmegegyezés ereje és igénye emel „törvényerőre". A helyesírási szabályzatnak eddig tizenegy kiadását ismerjük, s ez is mutatja a nyelv életünkkel együtt változó szerepét, a társadalom, a gazdaság és a műveltség átrendeződését. Megváltozott körülmények között került sor 1954-ben a helyesírási szabályzat 10. kiadására. Az elmúlt harminc évben a szabályzat lényegében közmegegyezéssé vált, eldőlt az is, milyen mértékben lehet megújítani, megváltoztatni az eddigi gyakorlatot, eleget tenni azoknak a javaslatoknak, melyek a szabályozás radikálisabb, a beszélt nyelvhez kőzelítőbb megoldásait ajánlották. A Helyesírási Bizottság 1973-ban határozta el a helyesírás állapotának és időszerű kérdéseinek sokoldalú tudományos megvizsgálását, s az Akadémia elnöksége 1980. október 28-án hozott határozatot arról, hogy a szabályzat korszerűsítését időszerűnek tartja és a munka elvégzésével a Helyesírási Bizottságot bízza meg. Lényegében három év alatt készültek el a munkával. Javaslataikat széles körben megvitatták, beleértve a tudományos munkahelyeket, nyomdákat, kiadókat, újságokat, egyetemi tanszékeket (köztük a szomszédos szocialista országokban működő egyetemek tanszékeit is) stb. Ezt a módszert alkalmazták a szabályzatot kiegészítő szótár elkészítésekor is. Abból indultak ki, hogy a „helyesírásra a társadalom tagjainak nem egyforma mértékben van szükségük", ezért — ahogy az MTA elnökségének tájékoztatója írja — arra a társadalmi szerepre vállalkoztak, hogy a helyesírás „mindennemű írásbeli tevékenységének a fundamentuma legyen". Több mint tíz év munkája után a szabályzat egyetlen lényeges újítást hozott, éspedig: hosszas viták után a „ab" és a „dzs" az ábécé teljes jogú tagja lett. Ez a „felfedezés" kevés lett volna egy új szabályzat kiadására, így született döntés a helyesírás korszerűsítéséről, mégpedig a „kikristályosodott írásgyakorlat lényegének fenntartása" mellett. Az egységes helyesírás korábbi elvei fenntartása mellett szólt (Keresztury Dezső megállapítása szerint) az a tény is, hogy a magyarság egyharmada a határokon kívül él s az egységes helyesírás fontos összetartó erő. Az érvek között szerepelt az is, hogy „az írással állandóan élő emberek száma igen megnövekedett" s a gyökeres változás nemcsak társadalmi, hanem gazdasági szempontból is kárt okozott volna. Ez a magyarázata annak, hogy az új kiadás lényegében a korábbi szabályzatra épült, lényegében átigazította, egyszerűsítette vagy áttekinthetőbbé tette s megújította a szótár anyagát. Elutasította a nyelv életébe történő radikális beavatkozást. (A vita során olyan kérdések vetődtek fel, mint az ly-nak j-vel való felcserélése, a többjegyű betűk egyjegyű mellékjeles betűkkel való helyettesítése (C, c', p, č; t, z', ž stb.), a különirás, egybeírás kérdése stb.) A szabályzatban a helyesírási részrendszerek fő fejezetei a hagyományos sorrendben követik egymást. Hasznos útmutatást jelentenek a nem szabály értékű nyelvhasználati, stilisztikai stb. utalások. Bár a szabálypontok száma 139-cel kevesebb lett (438 helyett 299), terjedelmét tekintve azonban bővebb all. kiadás. Az egyes fejezetek megfogalmazása pontosabb, áttekinthetőbb a korábbinál. A helyesírási alapelvek terén (melyek szerint a szavakat, szóalakokat írjuk), a korábbi három alapelvvel szemben kiejtés, szóelemzés és hagyomány) negyedikként felvették az egyszerűsítés elvét. Tudomásul veszi az alakváltozatokat (fel-föl, csepeg-csöpög, sőt újakat is elismer: gyengén v. gyöngén, fedő v. födő, keresztény v. keresztyén stb.), elfogadja a levő (lévő), tied (tiéd), mienk (miénk) alakmásait is. a hí, szí, virégies formák helyett viszont a hív, szív, vív alakok mellett döntött. A szóelemzö írásmódról szóló fejezet (mely a toldalékos szavakban a szótő és a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag felismerhetőségére épül (pl. barátság, barét-fül-e, marad-j-anak stb.) a közismert elveken nem változtat, az egyes típusok közti eligazodást azonban pontosabbá teszi. Szemléleti változást jelent, hogy a fűts, fuss, mossa, igyunk, kézzel, vízzé stb. alakok esetében nem a szóelemek fonetikus írását említi, hanem a szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmódról szól. A hagyományos írásmódról szóló fejezet (a magyar családnevekben megtartott régies írásmódról intézkedik) lényegében az ly-ról szóló szabály esetében bővült. írásmód tekintetében a lyuk és luk változat az egyetlen újítás. A dz, dzs esetében hozott elvi döntés a hagyományos írásmód elvét erősítette meg, kiemelve, hogy itt az ejtés és az írásmód között különbség van. Ezeket azonban akkor sem kettőzzük, ha hosszú hangot jelölnek (bodza, madzag, edz, pedz, maharadzsa stb.). Kivételt csak a toldalékok hasonulásából eredő hosszúság jelent (pl. eddzük, peddze. bridrfzsel stb.). Az egyszerűsítő írásmód elve az 1954 előtti szabályzatokban már szerepelt. Azt az elvet rögzíti, hogy helyesírásunk néhány esetben (többjegyű betűk kettőzésekor, három azonos mássalhangzó találkozásakor) mellőzi a szóelemek feltüntetését (pl. locscsan, jeggyel, tollal stb.). Kivételt a magyar családnevek, idegen tulajdonnevek és szóösszetételek jelentenek (pl. Széll-/e/, Hermann-nál, sakk-kör, balett-ráncos, ossz-szövetségi stb.). Az egyszerűsítés nem vonatkozik a kettőzött sz-re (ssz) végződő szavakhoz kapcsolódó útótag hangzójára sem (pl. dzsessz-szerű, expressz-szerű). A különirás és egybeírás a magyar helyesírás legvitatottabb, legérzékenyebb s talán a legkevésbé szabályozható kérdéscsoportja. Az új szabályzat is lemond arról, hogy a lehetetlenre, a gyökeres megreformálásra vállalkozzék, inkább az ésszerűbb, áttekinthetőbb rendszerek kimunkálására tett kísérletet. A korábbi szabályzattal szemben, amikor az egybeírást az „alkalmi" vagy a „gyakori" szókapcsolat döntötte el (két szóba irtuk pl. a melléknévképzős kapcsolatokat: jövő havi, hálátlan szívű stb. és egybeírtuk a jószívű, kéthavi, kékruhás stb. kapcsolatokat), az új helyesírás szerint a minőség- vagy a mennyiségjelzős szavakat általában különírjuk : bal parti, jövő havi, e heti, kék ruhás, egész napos, első osztályos, széleskörű, hálátlan szívű stb. Jócskán van köztük azonban kivétel is, s ezek a hagyományok szerint íródnak, pl. balkezes, elsőéves, nagyfokú, jómódú, fiatalkorú stb. Eredeti jelentése szerint külön írjuk az olyan szókapcsolatokat, mint jobb oldali fájdalom, jó szívű ember (egészséges szívű), de egybeírjuk a jelentésváltozással összefüggő szókapcsolatokat: jobboldali párt, nagyszámú (sok) érdeklődő, jószívű (segítő), hidegvérű (nyugodt) ember kapcsolatokat. A mennyiségjelzöket akkor írjuk két szóba, ha a kapcsolat valamelyik (első vagy második vagy mindkét) tagja összetett szó: tizenegy napi, másfél heti, öt-hat évi, ezerszáz főnyi, tizenhat másodpercnyi stb. Az anyagneves szókapcsolatokra vonatkozó korábbi szabály (mely szintén az alkalmi és hosszabb főnévi jelző szabályára épült, pl. alumínium edény, de: aranygyűrűi az új szabályzat szerint azok tekinthetők anyagnévi jelzős kapcsolatnak, amely alakulatokban az „előtag azt jelöli, hogy az utótagként megnevezett tárgy abból az anyagból készült". Az anyagnóvi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel (pl. aranygyűrű, alumíniumedény, kőfal), ha azonban az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik tagja (vagy mind-kettő) összetett szó, akkor különítjük a jelzett szótól (pl. acél mérőszalag, nyersselyem ing, vasbeton gerenda stb.). Ily módon egybeírandó a nejlonharisnya is (a nylon magyar alakváltozatát nejlonként rögzíti a szabályzat). Különítjük viszont a nejlon fehérnemű szókapcsolatot, mert a kapcsolat második része (fehérnemű) összetett szó. S míg az anyagnév jelzős kapcsolat írásmódja egyértelműbbé vált, változás történt viszont a Ge/lért-hegy (hegy), Gellérthegy (városrész) és hasonló kapcsolatok írásában. A helyesírás értelemtükröző szerepére hivatkozva tesznek különbséget a földrajzi név (Margit-sziget) és a városrésznévi (Margitsziget) írásmód között, alkalmazva a Ferencváros, Józsefváros stb. esetében érvényes formát. A birtokos jelzős kapcsolatok közül a jelöletlen, azaz személyrag (-jel) nélküli birtokos jelzős összetételek tagjait mindig egybeírjuk (ablaküveg, disznóhús, iskolaorvos gépkocsifényszóró stb.), a túl hosszúakat azonban a fő tagok határán kötőjellel tagoljuk (alkatrésznyilvántartás, földműves-szövetkezet tengeralattjáró-támaszpont) A beszédhelyzet dönti el az írásmódot az olyan kapcsolatok esetében, mint beleszeretett (a lányba), vagy bele szeretett volna szólni, félre állt (nem középre), vagy félreállt (tapintatból), neki megy (a levél), illetve nekimegy (a falnak) stb. Egybeirandók egyébként az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai is (cséplőgép. védőnő, pihenőnap, szerkesztőbizottság stb.). A kis és a nagy kezdőbetűk használatában lényeges változás nincs. Legfeljebb annyi, hogy az új szabályzat ellenzi a nagy kezdővetűk felesleges használatát. így kisbetűvel írandó (a népek csatája, karácsony, szabadságharc mintájára) az eddig kivételes irású két eseménynév, a nagy októberi szocialista forradalom és a nagy honvédő háború is. A szöveg belsejében lévő megszólításokra (köznevek, névmások, névmási szerepű határozószók) nézve is a kisebetűs írást javasolják, ellenezve a hajbókoló nagybetűk terjedésének járványát. A fokozott tisztelet kifejezéseként azonban nem ellenzik a nagybetűs formákat sem. A cégszerű intézmények neve helyett használt formák viszont akkor is kisbetűvel írandók, ha egy bizonyos intézményre (minisztérium, egyetem, vállalat) vonatkoznak. Az intézmények, vállalatok alegységi nevének tagjait is kisbetűvel írjuk. Az intézmények. hivatalok hivatalos nevében viszont minden tagot (kivéve az és kötőszót és a névelőket) nagybetűvel kell kezdeni: Duna Utcai Általános Iskola, Duna Menti Múzeum stb. A közszavak nagybetűs kezdése (főleg költői művekben) a megszemélyesítés eszközei s a szavak hangulatára, fogalmi tartalmuk erősítésére utalhatnak. Pontosabbá vált a tulajdonnevek írásáról szóló fejezet is. Ez különösen a személynevekre vonatkozik. A szabálypont védelmében részesíti a hagyományos magyar vagy meghonosodott nevek (Húsz János, Kolumbusz Kristóf; más esetben megtartja a családnév eredeti írását: Marx Károly, Engels Frigyes, Wagner fíichárdj. A földrajznevek írásában két módosítással találkozunk. A járások és városkörnyékek, körzetek nevét nagybetűvel kezdjük (pl. Komáromi járás. Lévai városkörnyék) Az ilyen nevek -i (-beli) képzős származékában megtartjuk a különírást és a közszói 10
