A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

nálni, mint például a lakhely szerinti kör­zeti ambulancián. Ha valaki mondjuk hi­pertóniában szenved, a körzeti vagy a kórházi orvos adhat neki olyan gyógy­szert, amitől lelassulnak a reflexei, eset­leg enyhén bódult állapotba kerül. Ne­künk, amíg nincs betegállományban az illető, a páciens munkakörére is figyel­nünk kell a terápiánál: egészen más gyógyszerelést alkalmazhatok egy tisztvi­selőnél, mint egy darusnál vagy gépkocsi­­vezetőnél. És másképp ítélem meg az adminisztrátor tüsszögését, s máshogy a porban, mérgező gázok között szerelő munkásét... Több mint húszéves praxi­som van a szakmában, úgyhogy saját tapasztalatból tudom, hogy némelyek bi­zalmatlanok az üzemorvosokkal szemben. esetleges mellékhatásokat elkerüljük. Ha valaki valóban beteg, azt minden üzemor­vos elküldi szakorvoshoz, s ellátja minden szükséges gyógyszerrel. Üzemegészségügy '85 Ezt a korszerűen berendezett rendelőinté­zetet 1983 tavaszán adták át rendelteté­sének. Elsősorban a Slovnaft, de összesen — a Hydrostav püspöki (Podunajské Bis­kupice) s farkastoroki (Vlčie Hrdlo) részle­geinek, illetve a kőolaj- és gázipari kutató­­intézetnek alkalmazottaival, valamint a középfokú vegyipari szaktanintézet nö­vendékeivel együtt — mintegy 16 ezer ember egészségügyi gondozását látja el. Ezt a munkát alapfokon nyolc üzemorvos látja el, de működik itt állandó belgyógyá­szati, sebészeti, kardiológiai, nőgyógyá­szati, orr-, gége- és fülgyógyászati, ideg­Sok esetben amolyan alaptalan szóbeszéd miatt, mely szerint mi elsősorban az üzem táppénz-statisztikájára figyelünk, és érde­künk, hogy minél kevesebben legyenek betegállományban. A valóságban, orvosi szempontból, semmi közünk a statisztiká­hoz, ilyen szempontból teljesen mindegy hányán vannak táppénzen. Az igazsághoz az jár a legközelebb, aki tudatosítja, hogy az üzemorvos sokkal egyértelműbben ítél­heti meg a tüneteket, a betegséget, ha ismeri a munkakörülményeket, ha akár napról napra követni tudja az esetleges munkahelyi ártalmak hatását. így persze az esetleges szimulánsokat is könnyen kiszűrheti, mert ilyen szemszögből termé­szetesen ránk is kötelező a táppénzfegye­lem. Jobbára élénk fantáziájú, esetenként hipochondriában is szenvedő betegek pletykálják azt is, hogy az üzemorvos nem írhatja fel a legjobb, esetleg külföldi gyógyszereket, mert drágák. Valóban ér­vényesek olyan megkötések, hogy bizo­nyos gyógyszerek kizárólag a szakorvosok javaslatára írhatók fel, ez azonban telje­sen független az orvosság árától. A korlá­tozások csak azt a célt szolgálják, hogy az gyógyászati, pszichiátriai, szemorvosi, fogorvosi, serdülőkori, gyógytornászati és ortopéd szakrendelés is. Mind az üzemor­vosi, mind a szakrendelések reggeltől ko­raestig vannak elosztva, emellett azonban éjszakai ügyeletet és gyorssegélyszolgála­tot is biztosítanak e rendelőintézet orvo­sai. Kórházi részleg viszont nincs, így itt „csak" a járóbetegeket, illetve a balese­tek sérültjeit látják el. Aki kórházi keze­lésre szorul, azt beutalják és felgyógyulá­sa után az illető utókezelésével, rehabili­tációs problémáival foglalkoznak. Az igazsághoz és a kedvező képhez az is hozzátartozik, hogy a gyári betegellátás­nak — mind a felszabadulás után épült Slovnaftban, mind a korábbi Apollóban — régi hagyományai vannak. Csupán a kö­rülményei voltak lényegesen szerényeb­bek. A vadonatúj rendelőintézet átadása előtt például egy, a gyárudvarral szomszé­dos földszintes házikó jelentette az üzem­orvosi ellátás külső feltételeit szűk vá­róval s öreg, bicegő székekkel. Az üzeme­gészségügy iránti törődés legkézzelfogha­tóbb jele részint az új, impozáns épület, részint az orvosállomány és az egészségü­gyi személyzet számának jelentős kibőví­tése. Üzemorvosnak lenni — legalábbis ebben a rendelőintézetben — ma már öröm és természetes kötelesség, nem pe­dig nyűg vagy ugródeszka a későbbi pá­lyamódosítás felé ... — Van tekintélye az üzemorvosnak? — Kollégáimmal tapasztaljuk, hogy gyakran szívesebben jönnek hozzánk, mint a lakhely szerinti körzeti orvoshoz. Bár ez nemcsak a mi érdemünk, hanem az ideális körülményeké is. Az üzemi beteg­­ellátás keretében ugyanis aktív gondo­zásra nyílik lehetőség. A rendszeres felül­vizsgálatok során precízen irányíthatom a beteget, tünetmentes időszakban is ellen­őrizhetem az állapotát. Ha egy szívbete­get rendszeresen ellenőrzők, akkor is le­fektethetem egy hétre, amikor még sem­mi panasza nincs — s ezzel esetleg félé­ves betegállományt előzhetek meg. A kör­zeti orvosnak alig-alig van módja arra, hogy beavatkozzék a beteg egyéni életé­be; nem tud változtatni szociális- és la­káshelyzetén. Igaz, ez utóbbin mi sem, viszont javasolni tudjuk a beteg munka­körváltoztatását, hiszen köztudomású, hogy például a káros stresszhatások dön­tő mértékben a munkahelyen érik az em­bert. Lehetőségünk van továbbá tömeges vizsgálatokra, bizonyos betegségcsopor­tok rendszeres vagy időszakos ellenőrzé­sére és az ezekből adódó következtetések összegezésére. Ha mondjuk egy-egy iro­daépületből vagy műhelyből sok a meghű­léses beteg, akkor általában kiderül, hogy a fűtés, esetleg a szellőztetés nem tökéle­tes ... — Ilyenkor lép színre az üzemorvosi te­kintély? — így is fogalmazható. Tény és való, hogy mind az üzemvezetőséggel, mind az alkalmazottakkal jók a kapcsolataink. A vezetőség a lényeges kérdések zömében meghallgat bennünket, vagy önállóan is kikéri a véleményünket; a dolgozók köré­ben pedig az utóbbi esztendőkben jóval kevesebb a néhány napos betegállomány­ra vadászó, úgynevezett táppénzcsináló. A betegellátás jó színvonalát igazoló jó jelnek tartom azt is, hogy nálunk nemcsak a munkásság és a hivatalnoki gárda, ha­nem az üzemvezetőség is az üzemorvosi rendelőkben kezelteti magát. Balesetek, fáradtság, műhelyhigiénia — Hogy végeredményben kikből verbuvá­lódik az üzemi rendelők betegeinek szá­ma? A balesetet szenvedetteken kívül sokan vannak az akut és idült elváltozás­ban betegeskedők illetve az időszakosan fellobbanó náthaláz vagy egyéb járványok áldozatai. Nemegyszer előfordul, hogy or­voshoz jönnek azok is, akiknél nincsen szervi elváltozás, de általános kimerült­ségben, kifáradásban szenvednek. Egyszer a munkahelyi terheltségük, másszor uta­zási, tanulmányi, családi vagy egyéb szo­ciális okok miatt. Emelkedőben van a neurotikus betegek száma. Ez ellenben nem hazai sajátosság, hiszen a pszichone­­urózis napjainkban világviszonylatban el­terjedt népbetegségnek számít. Ezekre a páciensekre különösen oda kell figyel­nünk, mert a balesetek jelentős százalé­kát a kimerültség, fáradtság, rossz közér­zet okozza. A Slovnaft viszont olyan mun­kahely, ahol csak intenzív figyelem előz­heti meg a kisebb-nagyobb balesetet. Bosszantó mulasztás, ha a dolgozók nem használják a gyártól kapott munkaruhát, nem teszik fel a szemüveget, a zajvédő fültokot vagy a többi védőfelszerelést. Ezzel szemben az emberek többnyire megszokták a gépekre szerelt védőberen­dezések zömét, amelyek ma már eléggé ésszerűek, így a munkát sem hátráltatják. Olyan baleset, amely az efféle védőberen­dezés leszerelésének következménye, mostanában már elég ritka. A baleseti statisztika alakulásában sze­repet játszik az alkoholos befolyásoltság is. Igaz, az esetek jelentős hányadában nem tényleges részegségről van szó, ha­nem jobbára előző esti avagy éjszakai italozás következményéről. Ezek nehezeb­ben kimutatható okozati tényezők, hiszen egyetlen balesetet szenvedő munkás sem vallja be, hogy a cimboráival éjjel kettőig poharazgatott a munkásszálláson, elvégre nem bolond, hogy a baleset mellé még esetleg fegyelmit is a nyakába vegyen. Ilyen helyzetben az olyan üzemorvos van „lépéselőnyben", aki évek óta figyeli az illető egészségi állapotát, ismeri annak életvitelét. Ez is üzemorvosi feladat, még­ha nem is függ össze szorosan a gyógysze­rek adagolásával, vagy a fonendoszkóp használatával. Éppúgy, ahogy az üzemorvosi rendelő amolyan automatikus ellenőrzőhelye az alkalmazottak testi tisztaságának. Ebben a tekintetben is sokat javult már a hely­zet: feltűnően mosdatlan, piszkos ember nemigen fordul meg a rendelőintézetben. Szinte minden munkahelyen van öltöző, szükség esetében fürdő, amit használnak is. Általában a fogápolás is kielégítő. A nagyon elhanyagolt fogazat elég ritka, s olyankor is inkább a fogorvostól való féle­lem az oka. Nem kielégítő viszont az üzemi illemhelyek állapota, bár ez a kér­dés — sokéves országjárásom tapasztala­tait összegezve — nemcsak a szóbanforgó üzemi rendelőintézet orvosainak gondja­­baja ... Mert hogy pereljen valaki a mühe­­lyi WC-k tökéletes tisztaságáért, ha or­szágszerte elhanyagoltak, egészségtele­nek a nyilvános illemhelyek?! Vonatkozik ez a vonatok kis fülkéinek felháborító higiéniai állapotára éppen úgy, mint az alacsonyabb árfekvésű büfék és presszók mellékhelyiségeire. A közegészségügyi kultúra érdekében mielőbb változtatni kellene mindezen — és nem csupán az üzemorvosi rendelők által ellenőrzött gyári műhelyek szintjén! Emberközelben — Az üzemorvosi munka rendkívül sokol­dalú. Szakmailag is, emberileg is — mond­ja dr. Cárska. — Igaz, hogy sokan csak jobb híján vállalják, ám az is igaz, hogy a legtöbben megszeretik és egy idő múltán már hivatásuknak érzik. Annál is inkább, mert ahány gyár, annyiféle szakmai köve­telmény. Olyan orvosi munkakör ez, ahol lehet is, kell is tanulni. Ami pedig a munka emberi oldalát illeti, nagyon sok múlik az üzemorvoson, hogy mit tud ki­harcolni. A gyárak vezetői ma már megbe­csülik az üzemorvost. Általánossá vált a felismerés, hogy stabil munkásgárdát, jó termelési eredményeket csak egészséges emberekkel lehet elérni. Az üzemorvos azonban nemcsak az egészségvédele­mért, hanem a gondjaira bízott emberek közérzetéért is nagy mértékben felelős. Sok esetben már a puszta jelenléte is biztonságérzetet nyújt. A bevezetőben említett számok önma­gukért beszélnek: hazánk felnőtt lakossá­gának egészsége, munkakedve — alapfo­kon — az ö kezükben van. MIKLÓSI PÉTER Prand! Sándor felvételei 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom