A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
nyag-, nyersanyag- és energiatakarékosságot, a jobb minőségű, intenzívebb termelést vállalta, a vezetőség pedig mindezekhez a feltételek biztosítását. Volt, ahol csak terv maradt a chozraszcsot bevezetése, mert nem tudták pontosan mérni az egyes személyek munkateljesítményét, munkájuk minőségét. Az ilyen helyeken továbbra is maradt az „egyszerű" brigád. Például a Siemens- Martin kemencék melletti munkáról van szó. Négy műszak négy különböző brigádjának a teljesítményét egyszerre mérik. Ott bizony nehéz megállapítani, hol folyik el a pénz. Itt a dolgozók érdeke és feladata, hogy megkeressék a „bűnöst", legyen az ember vagy rossz gép. A szigorúbb munkafeltételek eleinte nagyon sok kellemetlenséggel, viszállyal jártak. Mára belejöttek s jól érzik magukat az emberek a kialakult kollektívákban. Szilárdult a munkafegyelem, jobb minőségű a termelés, gazdaságosabb a termelés, több lett a fizetés. Csökkent a munkaerő-vándorlás, összekovácsolódtak a kollektívák, összetartanak. A munkavégzés utáni röpgyűlésen beszélik meg az adott időszak — elkövetkező tíz nap I — feladatait, a végrehajtás lehetőségeit, itt hangzik el, hogy mit vár a vállalat vezetősége a brigádoktól, itt mondja el mindenki a véleményét, mire képesek és milyen feltételeket kérnek. Ez az alap, itt dől el minden. A továbbiakban már csak a brigádvezető vagy a szakszervezeti bizalmi képviseli az öt küldő csoportot, kötelezően részt vesz a termelési értekezleteken, ahol elmondja a kéréseket és a vállalásokat. így születnek a szocialista kötelezettségvállalások. A vállalat vezetősége köteles tíz napon belül minden panaszra, észrevételre megoldást találni, vagy a megoldás lehetőségeiről tájékoztatni az illető kollektívát. Valamiről még szólni kell. Ez a gyár is szennyezi a környezetet. Az elmúlt évben hétszázezer korona büntetést fizetett a levegő-, tizenegyezret a víz szennyezéséért. Ez az összeg már kevesebb, mint volt az előző években, tehát a szennyezés is csökkent. Újabb javulás várható, mert víztisztítót építenek, porfogót az öntödére s egyben csökkentik a környezetszennyező üzemegységek termelését. Mint már említettem, sok itt a veszélyes munkahely. Ezeknek az embereknek, de a többieknek is, különösen nagy szükségük van az üdülésre, a gyógykezelésre. 250 ágyas, modem, fürdőszobás lakóegységekből álló, vízkúrás kezelést is nyújtó üdülője van a vállalatnak. Az üzemi orvos nemcsak a rendelőben látja a beteget, hanem még egészségesen, a közvetlen munkahelyen is. Az elmúlt félévben harmincegy munkahelyi látogatáson vett részt az üzemi orvos. A tisztaságra nagyon vigyáznak. Az elmúlt télen járvány — még náthaláz sem — kényszerítette ágyba a dolgozókat. A munkabiztonság is nagyobb, ha naponta söpörnek. Ha nem rakodik egymásra a fémforgács, a korom a párától nincs mi csússzon, biztosabb a lépés. Ilyen tiszta gyárban — ez volt az első, ami feltűnt — még nem jártam! Jó munkájukért, eredményeikért századik születésnapjuk alkalmából Köztársasági Érdemrenddel tüntetik ki őket, miután a Munkaérdemrendnek már több éve tulajdonosai. Munkával ünnepelnek. Amikor ott jártam, éppen a CSKP közelgő, XVII. kongresszusa tiszteletére vállalt jobb és eredményesebb munkavállalások összegezése folyt. Néhány brigád már tudta mit tehet, s papírra vetve továbbította az üzemi pártbizottságnak, a szakszervezeti üzemi bizottságának kötelezettségvállalását, mások még csak fontol- I gatták a lehetőségeket, mert amit vállalnak, azt teljesítik! FISTER MAGDA (A szerző és Gyökeres Gy. felvétele) Mindketten hat órát dolgoznak naponta, 1 200—1 400 korona üti a markukat minden hónapban. Ilona néniről külön is érdemes szólni: a miniüzem Győzelmes Február nevű, bronzérmes szocialista munkabrigádjának lelkes tagja, több oklevél, érem és egyéb jutalom tulajdonosa. A kővári (Koláry) Jakus Marika nénivel az autóbuszmegálló felé szaporázzuk a lépteinket. A mesternö Irena Kišová munkáját ellenőrzi — Dolgozunk — mondja elégedetten —, jól keresünk, ám ami a legfontosabb: érezzük, látjuk, szükség van a munkánkra, teljesítményünkért megbecsülnek minket. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 5 Munkájuk sokai ér! hasonló sorsúak társaságában remekül érzem magam. Baranyi Teodor az Integra kisipari szövetkezet krupinai műhelye újfalui fióküzemének az egyik munkása. A „minigyár" mintegy 50 nőt, férfit foglalkoztat. Az üresen maradt iskolaépület falai között 1979 szeptemberében indult be a termelés. A dolgozók 80 százaléka rokkantnyugdíjas. Jozef Bartoš mérnök, művezető 29 esztendős. Rajta kívül mindössze hat férfi buzgólkodik a különféle termékek előkészítésében, gyártásában. — A Nagykürtösi (Veľký Krtiš) járás szinte minden szögletéből vannak munkatársaink — tájékoztat. Némelyek négy, mások hat, a többiek pedig nyolc órát dolgoznak műhelyeinkben naponta. Van tíz bedolgozónk is. Az alig huszonéves dolgozótól a nyugdíjas esztendeit taposó munkásig Újfaluban szinte minden korosztály megtalálható. Mária Gašparová 58 éves, ÍQ esztendeig autóbuszjegykezelőként dolgozott, a hosszú szolgálat kikezdte a szervezetét, megkoptatta az ízületeit. Helybéli, akárcsak ház- és a munkahelyén asztalszomszédja Irena Viselková asszony is. Mindketten teljesítménybérben dolgoznak. — Munka nélkül nem tudok meglenni most sem — bizonygatja Marika néni. „Te Mari" — mondják sokszor a szomszédok, ismerősök — „pihenned illenék már, nem dolgozni, nap mint nap!" — De, mit kezdjek az időmmel, akár az ujjam, olyan egyedül vagyok, itt, a közösségben pedig jó nagyon. Mária Gašparová a fióküzem élmunkása, havi tervét nem egyszer már kétszáz százalékra is teljesítette. A legfiatalabb munkás a szklabonyai (Sklabiná) Irena Kišová, mindössze 21 esztendős. Helena Kuzma-Točoňová mestemövel bejárjuk a „birodalmát". — Szabászmühelyünkben — sorolja menet közben — jutazsákok készítésével foglalkozunk. A terv szerint ezerötszázat készítünk belőlük naponta. De varrtunk már szép csúcsos, igazi szakácssapkákat, törülközőket, orvosi munkaköpenyeket és ágyneműt is. Odébb megyünk. — További kis csoportunk — tárja szét a karját Helenka — a Tesla peszerényi (Peserany) gyáregységének készít, a telefonközpontok részére, bérmunkában, jelfogókat. Furgonunkkal mi magunk szállítjuk rendeltetési Halkan, csendben nyitom ki a hajdanvolt iskolaépület egyik helyiségének az ajtaját. A teremben varrógépek surrognak, erős zsákszövetben szalad a tű, sebesen jár a lányok, asszonyok keze, közben még tereferélnek is, hát nem veszik észre az érkezésemet. Nézelődhetek kedvemre. A teremből nyíló egyik zsebkendönyi szobában sötét hajú, villámló szemű, tömött bajuszú fiatalember hajol kimustrált munkagépe fölé. Óvatosan, körültekintően dolgozik. Telefonközpontok számára készít alkatrészeket. — Vigyáznom kell — mondja, miközben szusszanásnyi szünetet tart —, ugyanis súlyos betegségben szenvedek. Nem vághatom meg magam, mert az számomra végzetes lehet. No, és a lábam is fáj. Mint kiderül, Baranyi Teodornak hívják, Nagykérböl (Kiarov) jár a munkahelyére Újfaluba (Nová Ves). Nőtlen. — Fiatal vagyok, mindössze huszonhárom esztendős, résznyugdíjas, de azért nem ülhetek tétlenül odahaza. Itt viszont, a hozzám Hegedűs Erika jutazsákokat varr helyére a kész terméket, a nyersanyagot meg, amely havonta egyszer érkezik, szintén mi magunk hozzuk el műhelyeinkbe. Ipolynyéken (Vinica) leányvállalatunk működik. Érdekességként megemlítem: itt kap eredeti formát a keresett, népszerű kenösajtok doboza is. A gyarmati (Slovenské Šarmoty) Helena Boličková keze alatt szinte ég a munka. Amennyiben 3 000 darab dobozt töltésre kész állapotba hoz egy nap leforgása alatt, 60 koronát kap érte. Kell igyekeznie! — A gyerekeim már kirepültek a családi fészekből — meséli —, a férjem dolgozik, én sem akartam hát odahaza maradni. Egy éve vagyok a szövetkezet alkalmazottja. Munka van elég, de a keresetemre sem panaszkodhatom. Hegedűs Erika negyedik esztendeje ingázik Nagykérböl Újfaluba, huszonhetedik életévét tapossa. Csakúgy, akár az ipolyvarbói (Vrbovka) 53 éves Danóczi Ilona, örömmel jár a munkahelyére. — Vigyázznom kell! — magyarázza Baranyi Teodor Jozef Bartoš mérnök, művezető N