A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
A Csemadok életéből „S valóban, kedves dramaturg elvtársnő, miért nem játsszák fel a gombaszögi ünnepélyeket? Úgy véli talán, hogy kevésbé jelentős, mint a többi hasonló rendezvény?" — s kedvesen rámmosolygott. E rövid szünetet használtam fel arra, hogy elmondjam a Csemadok KB elnökének, hogy a televízióban minden esemény közvetítését be kell terveznünk, dramaturgiailag indokolnunk, művészi és tartalmi szempontból alaposan előkészítenünk. „Remélem — válaszolta —, hogy a XXI. gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély közvetítését betervezik, s a tévé segítségével eljuttatják országunk minden szögletébe. Higyje el, fontos és hasznos politikai munkát végeznek majd ezzel, és én, mint a Csemadok KB elnöke ígérem, hogy minden lehető segítséget megadok ehhez Önöknek." így kezdődött. Lörincz Gyulával való beszélgetésem következményeképp a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély közveti-és vígan zenélő citeraegyütteseket, a daloló folklórcsoportokat, énekkarokat? Mindez méltó egy festő ecsetjére, költő és író tollára is!" Lörincz elvtárs ezután egy pillanatra elgondolkodott, majd hozzáfűzte: „A tévé olyan tömegtájékoztatási eszköz, amely egy-egy kulturális eseményt a maga hamisítatlan valóságában képes milliók számára közvetíteni. Igaz?" — tette fel a szónoki kérdést, majd ezzel fordult hozzám: ÜNNEPÉLYEK KÉPERNYŐN Aki életében csak egyszer is látta már a Szlovák Karszthegység (Slovenský kras) zöld hegykoszorúját, sziklaszorosait, bérceit, szirtjeit, a természetnek eme csodáját, amely bő marokkal osztja szépségeit a föld felett és a föld alatt egyaránt, az szívesen tér vissza Gömömek ebbe a szegletébe, ahol a kék égen álmodozva szálló felhők alatt a kis gombaszögi szabadtéri színpadon minden évben egyszer felcsendülnek nemzeteink és nemzetiségeink dalai, felörvénylik a jókedvű fiatalok tánca, azt a meggyőződést erősítve az emberben, hogy földünk legfőbb értéke és ajándéka az élet. A megismételhetetlen pillanatok forgatagában a megállíthatatlan idő peremén az ember elgondolkodik azon, mi mindent sodortak el az évek, és mi az, ami győzedelmesen itt maradt, itt él közöttünk, gyermekeink, unokáink lelkében-szívében. Tenyerünkben pergetjük-morzsolgatjuk a korok, korszakok bölcsességét, azokra az időkre gondolunk, amikor az igazság igéit ezen a földrészecskén is védeni, óvni kellett, küzdeni kellett érte. Nagyon sok mindent összeszámolhatnánk: a béresek verejtékes robotját, az éjszakák és a nappalok rettenetéit, a falat kenyérért küzdő ártatlanokba lőtt sortüzeket, az első és második világháború halottait, s azokat a helyeket is földgolyónkon, ahol ma is éhínség pusztít, ahol nem tudják, milyen napra virradnak, ahol a jogtalanság, irigység, gyűlölet uralkodik, ahol a pénz jelenti a hatalmat. Erről beszélt nekem tíz esztendővel ezelőtt Lörincz Gyula, aki mint a Csehszlovák Televízió kassai (košicei) stúdiójának dramaturgját meghívott a XX. gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyre. így folytatta: „Nézzen csak jól körül! Amott öreg férfiak és asszonyok pihennek szép nyugalomban, emitt meg gyerekek keringenek a körhintán. Érzi, mint illatozik a halászlé és a pörkölt? Látja a vidáman táncoló fiatalokat, a lelkesen tése bekerült a kassai (Košice) tévéstúdió eszmei-tematikus tervébe. 1976. június 20-án 14 órakor tévénkben fölhangzott a gombaszögi szignál, s nézőink az egész országban láthatták az első egyenes adást, a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyről. Közvetítésünkben nézőink láthatták a fülekpüspöki Palóc együttest, Fürst Pál és Szvorák Kati népdalénekeseket, a rimaszombati Gömör folklórcsoportot, a dunaszerdahelyi leánykórust, a diószegi Új Hajtást. Az adás után számtalan levelet kaptunk. Nézőinknek legjobban a közvetítés elején látható Tavaszi szél... és a Takács András koreográfiájában bemutatott Vasvári verbunk című zárószám tetszett. A Csehszlovák Televízió košicei stúdiója a XXI. gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen rögzítette a magyarországi Csepel népi együttes szereplését, valamint a bratislavai J. Nálepka kapitány katonai művészegyüttes fellépését. Az év folyamán külön műsorban mutattuk be Jákó Vera és Mozsár Imre magyarországi nótaénekesek fellépését is. Az említett műsorszámokkal Gombaszög hazánk tévénézőinek tudatába rögződött. A 2. egyenes adás már szinte magától értetődően következett. 1977. június 26-án egyórás adásban bemutattuk a rozsnyói, gömörhorkai és rimaszombati munkáskórusokat, a diószegi Új Hajtást, a zsamói Napsugár együttest, a gömörhorkai Celulózt, a dobšinai Gemer együttest, a féli Kis Duna táncegyüttest és a szepsi gyermek folklórcsoportot. A nézők tetszését igen megnyerte a fülekpüspöki Palóc csoport, a martosi Hajnal, továbbá Szvorák Kati népdalénekes és Ulman Gábor citerás. 6
