A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
III. Hatvan napig tartott az esőzés, ugyanennyi ideig a kilépett Duna vizével vívott küzdelem .. . Meddig tart majd a Csallóköz újjáépítése? Az kétségtelen, hogy az események e fázisában is valami rendkívüli várható. Már megalakult a különleges kormánybizottság, melynek feladata az érintett települések gazdasági, társadalmi újjáépítésének megszervezése. Ismét újabb járások írtak alá védnökségi szerződéseket és rövidesen mind a harminchat árvíz sújtotta falunak konkrét segítője, védnöke lesz. A komáromi es a dunaszerdahelyi járásban tehát harminchat falu, kilenc tanya, összesen 130 791 hektár földterület volt víz alatt, nem is beszélve a közel hatvanezer hektár talajvíz által elöntött területről. A július 15-én kiadott jelentés szerint 2 620 lakás teljesen tönkrement, s ez alatt összeomlott családi hazakat kell érteni. További ötezer családi ház súlyosan megrongálódott... de a károk felmérése még folyik. Az elköltözött lakosság úgyszólván minden vagyonát otthagyta a kiürített portákon, de mire megkezdődött a visszaköltözés, a védnökségi segítségen túlmenően az állam már bejelentette, hogy kezdetnek szállást, ruhaneműt, ellátást, egészségügyi gondoskodást, rendkívüli kölcsönöket biztosított a károsultaknak, ugyanakkor már arra vonatkozóan is megtörtént minden szükséges intézkedés, hogy azonnal megkezdődjék az olyan védelmi rendszerek építése, amelyek a jövőben teljes mértékben kizárják a most esett katasztrófa minden lehetőségét. A kormány arról is intézkedett, hogy a legrövidebb időn belül megoldódjanak a károsultak anyagi gondjai. Az elköltöztetett gyerekek egyelőre az ideiglenes lakhelyükön maradnak, ahol biztosítják számukra az anyanyelvi oktatás feltételeit. Ugyanez az óvodásokra is vonatkozik. • • • Húsz esztendő múltán sem tudtam elfelejteni azt a néhány napot, amit valahol Opava közelében egy erdei üdülőközpontban élő, ott tanuló csallóközi gyerekek között töltöttem el. . . A segítség és az élet újraindításának számtalan formája kezdett annakidején — szinte óráról-órára működni, mégpedig olyan hatékonyan, hogy az ereje lassan még a legelkeseredettebb embereket is képes volt megnyugtatni, mert nyilvánvaló volt, hogy senki sem marad egyedül az élet teljes újrakezdésének feladatában. Bratislavánál a Duna vizszintje öt méter alá csökkent ... De rémhírek persze itt-ott meg terjedtek. Július tizenhatodikén a sajtóban megjelent egy közlemény, miszerint az árvíz nem követelt emberi életeket s az a négy haláleset, ami megtörtént — olyan jellegű baleset volt, hogy az egyéb körülmények között, tehát az árvíztől függetlenül is így történt volna. Július tizedikéig az ország üzemei már több mint kétmillió téglát, tizenegyezer tonna cementet és számtalan más építőanyagot ajánlottak fel — ingyen. De ez még csak a kezdet volt. A hónap derekán a sajtóban már 4 családi házak tervei kezdtek megjelenni, költségvetések, javaslatok láttak napvilágot. És jelszavak: Újjáépítjük a Csallóközt! Es a jelszavak mögött tartalom, együttérzés volt, erő, és elhatározás. A két járásban megrongálódott nyolcvanhat iskolaépület, de senki sem tett le arról az elhatározásról, hogy szeptemberre a teljes árvíz sújtotta területen, időben megkezdődjön a tanítás. Sokan előbb mentek segíteni az iskolák újjáépítéséhez, mint a saját portájukra a romok eltakarításához. Mert a gyerekét mindenki mielőbb otthon szerette volna látni. Július 19-én a szolidaritási alap számláján negyvenkétmillió koronát jegyeztek. Ugyanezen a napon a dunaszerdahelyi járásba visszaköltözöttek száma már tízezer lélek volt, és 8 500 ember költözött vissza a komáromi járás falvaiba. Persze, még a távollevők voltak többen. A mentésben részt vevő katonai egységeket lecserélték és a hadsereg egészségügyi és műszaki alakulatai léptek a helyükbe. Fáradt és meghatódott kiskatonák távoztak a Csallóközből. A legtöbbjük korábban azt se tudta, hogy van valahol délen egy ilyen, vagy olyan nevű falu, ahol magyarok élnek. És íme, most úgy búcsúznak ezektől az emberektől, ahogy az anyjuktól búcsúztak bevonuláskor. Július 22. Az Állami Biztosító megkezdte az előlegek folyósítását, nem sokkal később, a károk felmérése után pedig a biztosítási összeg, a segély és a támogatás egyéb formáinak kifizetése is napirendre került. Hadd ne részletezzük, mert hosszú lenne. Az azonban immár húsz esztendő távlatából is elmondható, hogy az anyagi segítség számos formája, a biztosítottak és nem biztosítottak életének mielőbbi sínretevése volt a fontos, s ez a szándék az újjáépítés folyamán úgy valósult meg, hogy manapság talán alig akad ember, aki azt mondhatná, hogy az árvíz pusztításának nyomai anyagi mínuszként könyveltettek el az életében. Július 22-én ismét áradt a Duna, de legyen ez az utolsó, itt idézett vízjelzöszolgálati adat. Azért is, mert ez az áradás már nem volt jelentős, mint ahogy azóta sem okozott többé bajt, veszélyt a Duna vízállása. Ahol lehet, megkezdték a földek rekultiválását, és készen állt az állami alapokból felszabadított vetőmag. Az ország egyes területein beérett a gabona, megkezdődött az aratás. A Csallóköz bőségesen termo földjein most még az iszap az úr. Soha elszomorítóbb látványt! De mégis, az emberek szemében a mélységes szomorúság homálya mögött már ismét csillogni kezd valamennyi fény. Ismét jelszavak: Kétszer ad, ki gyorsan ad! Derül az ég a hajógyár felett! Így igaz. Csehországban egy Velehradská nevű asszony kétszázezer koronát nyert és ebből egy jelentős összeget ajánlott fel .. . a hajógyárban majd méteres magasságban a rozsda még az úr, de a drága gépek és berendezések lekonzerválva, a víz fölötti magasságban tarolva, sokszor mint a sonka a gerendán, felkötve várják, hogy újra dolgozzanak. Mindenütt folyik a romeltakarítás s ahová már járható út vezet, oda már szállítják az építőanyagot. Tovább folyik a lakos-Az egész utca a leomlott házak helyén épült Nagy János árvízi emlékműve
