A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-27 / 39. szám

nista meggyőződése miatt. Amikor a Vörös­kőn sztrájkoltak a füleki munkások. Perse lakosságának a kilencvenhét száza­léka magyar nemzetiségű. Hárman fizetnek elő a Hétre, de Füleken és Losoncon jóval többen vásárolják. A Nagy Barna kormányoz­ta Csemadok helyi szervezetnek hatvannégy tagja van. Tevékenység azonban nincs. Hoz­zák ide, nem viszik innen a kultúrát. Pedig sok tanult ember került ki a faluból. Három orvos, nyolc mérnök és harminc pedagógus. Az ötvenéven aluliak kilencven százaléka középiskolát végzett. Ma is, hozzávetőlege­sen, 240 diák megy végig naponta Persén! A kulturális munkának mégsincs ébredése. Egyesek az általános iskola megszűnésével magyarázzák mély álmát. Kérdezem egy em­bertől, miért szűnt meg az iskola? — Mert kevés vót benne a gyerek! — mondja. Az igazsághoz tartozik, hogy sokan elköl­töztek a két közeli városba, és csak az utóbbi három esztendőben változott meg a helyzet. Öt új ház épült Persén, s valamennyit har­mincéven aluliak építették. Többen csupán azért mentek el, mert nem kaptak építkezési engedélyt. Most már építkezhetnek kedvükre a fiatalok, de állami támogatásban nem részesülnek, mivel Perse nem központi köz­ség. A törvény szerint részesülhetnének, mert hiszen a munkahelyre és haza utazásuk ideje nem haladja meg a másfél órát. A munkaképes nők és férfiak hetven százaléka Fülekre, huszonöt százaléka Losoncra jár dolgozni, s ide is, oda is csupán percekig tart az út. Vannak olyanok, és nem is kevesen, akik megtartották vikendháznak a régi házat, mint Koncsol László, aki nem odavalósi, de onnan nősült, egyszer az alkotószabadságát is a faluban töltötte, nyáron is szívesen tartózkodik ott. És ha már itt tartok, mondom azt is, hogy a dombon sütkérező kis falunak nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalom­hoz van köze, de a festészethez is, hiszen Perse adta a képzőművészetnek Bácskái Bé­lát, akinek a szépen ívelő pályáját fiatalon derékba törte a halál. Hamvait a szeretett szülőfalu temetője őrzi, munkáját a kultur­­ház, amelynek a falára Bácskái Béla 6X2 méteres képet festett. A kiváló festőművész­nek még mindig nem készült el a síremléke. Nagy Dezső, a hnb elnöke, 1969-től 1980-ig a Csemadok Központi Bizottságá­nak tagja, a füleki Kovosmalt mintalakatosa (Bácskái Béla is tanult mellette), megunta a várakozást, gipszből faragott síremléket a művésznek, és alumíniumból kiöntötte. — Sokan megfordulnak falunk temetőjé­ben magyarországiak, romániai és jugoszlá­viai magyarok — mondja hivatali szobájában magyarázatképpen. — A József Attila Klub kerékpártúrájának résztvevői is mindig meg­állnak a temetőben, és ■ megkoszorúzzák a sírt. Csinálni kellene már valamit Bácskái Béla szülőházával, műtermével. Falunk szü­lötte igazán megérdemelné az emlékszobát és az állandó kiállítási termet. Közkinccsé kellene tennünk a képeit. Bennünk megvan a készség. A község felszabadulása negyvene­dik évfordulójának a tiszteletére Bacskai-ki­­állítást akartunk szervezni, de a családtól nem kaptunk képeket. A persei krónikába olyan fényképet ra- I gasztottak 1982-ben, amely az utókornak azt bizonyítja majd, hogy ezt a falut és Laoszt az idő egészen közel hozta egymás­hoz! A fénykép persei és laoszi fiatalokat örökít meg, ez utóbbiak közül vagy húszán jegyezték be nevüket a krónikába. A távoli, ázsiai ország fiai a buzitkai mezőgazdasági középiskolába jártak, szlovák nyelven tanul­tak, s három esztendeig szabad idejükben a persei fiatalokkal barátkoztak, magyarul is szépen megtanultak. Szívesen szórakoztak. MÁCS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei A közönség ... táncoltak a helybeli lányokkal. Utolsó, érett­ségi előtti esztendejükben Banská Bystrica környékére irányították őket gyakorlatra, azóta nem látni őket a faluban. Györgyné Nagy Katalin, a hnb-elnök lánya, a járási népművelési központ dolgozója azért kerül bele a riportba, mert tizenegyéves korában egy TU—104-es utasszállító repü­lőgép „nyergében" ült megérdemelten, s 1964. október 26-án Gálik János igazgató­tanító kíséretében a Szovjetunióba repült. Mikor a gépóriás elrugaszkodott a földtől, alighanem azt gondolta magában: — Most már fent vagyok, de hogyan me­gyek le? Persének Athénnal, illetve az athéni fedett pályás stadionnal is van kapcsolata. A leg­utóbbi atlétika Európa-bajnokságon a buzit­kai születésű Melicher Ludmila képviselte Csehszlovákiát a háromezer méteres futás­ban. Ludmila a Besztercebányai Pedagógiai Főiskolán nevelő, a nagyapja Bácskái Bélá­­éknak volt a szomszédja, az édesapja a buzitkai szövetkezet kocsisa, és a kocsmá­ban azt mondta nekem a lányáról: _ — Nemrégen Görögben volt kint szalad­gálni! Ha már a kocsmába tévedtem, mondom azt is, hogy a kocsmáros. Egri István, nagyot hall, mégis tangóharmonikázik. Ha jókedv kerekedik, elő-elöveszi a harmonikáját, és olyankor mintha a hallását is visszanyerné, gyönyörűen játszik. Nem a füle, a lelke hallja a nótát, vagy csak az ujjai ugrálnak gépiesen a billyentyűkön? A régészek a Bérc-dombon bukkantak az értékes leletekre, én meg a kocsma vécéjében a mosolyogtató falfelirat­ra:... Közelebb kell állni, nem lehet a vécé­ből Balatont csinálni. Ha a szerző nem is nevezhető rímkovácsnak és a verselés mes­terének, annyi mindenesetre kiolvasható a kifakadásnak is tekinthető soraiból, hogy únta már a kalocsnit vagy a gumicsizmát, ha a kocsma vécéjébe ment. Nagy Dezsővel kapcsolatban sem hallgat­hatom el, hogy gyermekemberként, a front­átvonulás napjaiban többször együtt ebédelt Malinovszkij marsallal. Felszolgálta neki az ételt, meg elkísérte őt lóháton terepszemlét tartó útjaira. A marsall, legalábbis itt, ka­maszkorú gyermekekből állíttatta össze ebé­delő, ebédeltető és kísérő személyzetét. A hnb elnöke negyvenegy esztendeje a Kovosmalt megbecsült dolgozója. Ötvenéves koráig mindig tanult kisebb-nagyobb meg­szakításokkal. A kassai (Košice) magyar ipa­riban érettségizett. Kétszer tüntették ki, mint szakszervezeti dolgozót, s ötvenedik szüle­tésnapjára A járás fejlesztésében elért érde­mekért kitüntetést adományozták neki. Min­den tőle telhetőt megtesz Perse község fej­lesztéséért. Büszkén mondotta, hogy 1984. június 22 fontos dátum a község életében. Akkor teljesítették a választási programjukba foglalt feladatokat (közmegvilágífás újjáépí­tése, temetőkert rendbeszedése, hnb-iroda­­épület korszerűsítése stb.). Már az új válasz­tási programjukban szerepel a ravatalozó megépítése és a járda elkészítése a (tersei vasútállomástól a Buzitkai Hnb épületéig. — A talajvíz elvezetése is mindig benne van a választási programunkban — mondja Nagy Dezső. — Jó ivóvizünk sincs. Sokan hordják a vizet a községi kútból. A legjobb víz ugyanis ott van. Egyszóval, tennivalónk van bőven... Persének háromszázöt hektár szántóterü­lete van. 1957-től a szövetkezeté volt, 1963-tól az állami gazdaságé. Jó föld, jó répatermő föld, hallottam valakitől. Felszíne az itt élő emberek, mélyebb rétege a régé­szek kincsesbányája. A szovjet közép-hadseregcsoport milovicei művészegyüttesének fellépése Felhőtlen ég alatt A barátság igazi ünnepe volt az az augusz­tus végi forró nyári nap, amikor a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség -Dunaszerda­­helyi (Dunajská Streda) Járási Bizottsága megrendezte évi rendezvényei sorában a leglátványosabbat, a járási Békeünnepélyt. Kicsinyek és nagyok, fiatalok és idősek, díszegyenruhás szovjet katonákra rácsodál­kozó gyermekek és háborút megjárt hatvan­évesek pihentek a ragyogó kék ég alatt. Boldogságunk most sem lehet felhőtlen. A háború veszélye állandóan kísért. A Szovjet­unió vezette szocialista közösség lenini bé­kepolitikájának köszönhetően számtalan, a béke megőrzésére, a fő ellentétek tárgyalá­sos megoldására vonatkozó javaslat hang­zott már el. A népek békevágyához csatla­kozva a dunaszerdahelyi szabadtéri színpad nézőterén ülő emberek felhívást fogadtak el, amelyben a tömegpusztító fegyverek nélküli élet, a békés tanulás, dolgozás, szociális- és létbiztonság mellett foglaltak állást. Kérték a kölcsönösen előnyös egyezséghez vezető tárgyalások felújítását. Nemmel szavaznak az imperialista háborús készülődésre, s igen­nel állnak ki a béke mellett. A felhívást a Szlovákiai Béketanácsnak továbbították. Bár feszültséggel terhes világban élünk, a béke legfőbb őrei, a szovjet katonák vidámak is tudnak lenni. A szovjet közép-hadsereg­csoport milovicei művészegyüttesének fellé­pésén nagyon jól szórakoztunk. Örömmel tapsoltunk a jóhangú énekeseknek, a kitűnő zenekarnak és a táncoslábú katonáknak. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség járási bizottsága évente, immár hagyomá­nyosan, megrendezi a békeünnepélyt, de szovjet művészegyüttes most lépett fel elő­ször. Így lett a béke, a barátság, az új kenyér ünnepének műsora még színvonalasabb. Az ősz folyamán a járási bizottság fokozza tevékenységét. A barátsági hónapra már jó előre felkészültek. A politikai-nevelő-tájé­­koztató rendezvények széles skáláját terve­zik. Előadásokat és beszélgetéseket, verse­nyeket és vetélkedőket, sőt sportversenyt is terveznek. Természetesen a szovjet irodalom napját, a szovjet filmek fesztiválját és a Szovjetunió életét bemutató kiállítást is ren­deznek. Jól tudják: egymás megismerésével, megszerelésével mélyül a barátság, erősödik a kölcsönös tisztelet, szilárdul a béke! (FISTER MAGDA felvételei) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom