A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
A Csemadok életéből A SZŐTTES A KÉPERNYŐN „A múltat is alkotni kell. különben elvesz. elmúlik, ha nem lesz belőle műalkotás. " (Illyés Gyula) Akár mottóul is választhatná néprajzi csoportunk a fenti sorokat, mely csoport 3 éve dolgozik a Csemadok Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Bizottsága mellett. E rövid idő alatt olyan szorgalommal, kitartással dolgoztak, hogy nemcsak adattári anyagot sikerült összegyüjteniük, hanem többen publikáltak is.-A rendszeres alkotás szülte az igényt, hogy minden évben több napos szemináriumot rendezzenek, melynek célja az önképzés és a gyűjtés. A csoport a tavalyi, első 5 napos táborozását a kurtaszoknyás falvak központjában. Kéménden tartotta. Az idei tábor színhelye Bart (Bruty) volt. A június 28-a — július 3-a között megrendezett szemináriumon a délelőtti órákban hivatásos néprajzosok előadását hallgatták meg a jelenlévők, a délutáni, esti órákban pedig gyűjtöttek. Az előadások témái: „A Sarlósok és a néprajzkutatás" Liszka József előadásában, a paraszti önéletírásról Kocsis Aranka beszélt; Érdekes előadást tartott dr. Lukács László a magyar népi építkezés kutatásáról; a zsitvabesenyői lakodalomról szólt Gudmonné Fülöp Ilona előadása. A diákokból, munkásokból álló csoport ezen a szemináriumon az önképzés mellett jelentős értékű néprajzi (írott) anyagot gyűjtött, s remélhetőleg gyűjt majd a jövőben is. A szeminárium eredményességét a szervezés szempontjából nagyban elősegítette a szövetkezet és a hnb, valamint a Csemadok helyi szervezetének vezetősége. Az idei táborban húszán kapcsolódtak be a gyűjtési munkákba és hallgatták végig az előadásokat. DÁNIEL ERZSÉBET Komoly élményt jelentő bemutatkozás volt. A Csemadok Központi Bizottságának Szőttes népművészeti csoportja 1985. aug. 24-én 18.35 órai kezdettel fél órán keresztül birtokba vette a Csehszlovák Televízió 2. csatornájának képernyőjét. A felvételt a televízió kassai (Košice) stúdiója készítette. A gombaszögi XXX. Országos Kulturális Ünnepélyt végignéző tévések ötlete volt, hogy a műsorban szereplő 15 éves Szőttesről és a 30 éves Ifjú Szivekről készüljön még különkülön is fél-félórás riportműsor. A műsor megszületett és nagyon komoly hozzáállással készült, amit a szombat koraesti sugárzás is bizonyított. Kiemelkedő volt a műsor politikuma. Az a pár mondat, amelyet Varga Ervin, a Szőttes művészeti vezetője és koreográfusa dr. Prasličková Mária tv-dramaturg ügyesen megfogalmazott kérdéseire válaszolt hitvallás volt a népi táncról, a néptánc és néphagyomány szocialista társadalmunkban betöltött szerepéről a nemzeti és nemzetiségi egymásrautaltság és testvéri együttélés valóságáról. Vallomás azokról a lehetőségekről, amelyeket e társadalom a magyar nemzetiségi és népi kultúra ápolásához biztosít. A film megszerkesztése és rendezése nagyon jól sikerült. A műsorszámok úgy követték egymást, mintha egymásból nőttek volna ki, s szervesen összetartozott az egész félóra. A műsor egyes számai értelemben követték egymást, egymásra épültek. A Szládecsek Jarka énekelte zoboraljai népdal, a Hej, révész, révész ... szövegének gondolatvilága szabta meg az egész félórás műsor gondolati tartalmát: az egymás megismerésének, egymás befogadásának szükségességét. A rendező (Kerekes György) úgy igyekezett az adott kompozícióból a gondolat fonalát továbbvivö mozdulatsort előtérbe hozni, hogy közben mindig érezhettük az egész mondanivalót. A részletek kiemelése — egy-egy közelebb hozott és felnagyított lábmozdulat vagy mosoly — nem tűnt soha eröltetettnek. öncélúnak. Ez az operatőrök munkáját dicséri (vezető Varga Tibor). A szabadtéri feljátszás nem hatott zavarólag a táncok zenei kíséretére sem. A Varsányi László vezette zenekar teljesítménye kísérőzeneként is élvezhető volt. Kíváncsian várjuk önálló lemezük megjelenését. Ha valaki népzenei csoportjaink közül megérdemelné ezt, azok elsősorban ők. A zenekar a filmben pontosan a számára meghatározott szerepet töltötte be a táncok színvonalának megfelelően tolmácsolta a megjelenített tájegység népzenei kultúráját. És ez nem kevés, mert Dél-Magyarország, Dunántúl, Erdély és Mátyusföld népzenéjét kellett tolmácsolniuk. MÁSODIK NÉPRAJZI TÁBOR DAL- ÉS TÁNCÜNNEPÉLY Borult, hűvös augusztusi vasárnap reggelre ébredt Alsó-Bodok (Dolné Obdokovce) lakossága. A délelőtti órákban még rosszabra fordult az idő, megeredtek az ég csatornái. Délutánra végül is felszakadozott a felhőzet és néha-néha a napocska is kiütötte a fejét. Szerencsénkre, mivel a Csemadok helyi szervezete dal- és táncünnepélyt szervezett e délutánra. Az első és második világháborúban elesett katonák emlékművének megkoszorúzása után a Csemadok helyi szervezetének fúvószenekara az elesett forradalmárok gyászindulóját játszotta, majd a helyi menyecskekórus két forradalmi dallal emlékezett a hősökre. Az ünnepi felvonulók a falu főutcáján haladtak az új művelődési- és sportközpontba. A műsorban felléptek a Tavaszi szél népdalverseny járási döntőjében sikeresen szerepelt csoportok: a bodoki (Obdokovce) folklórcsoport, amely húsvét előtti és húsvéti szokásokat mutatott be; a pogrányi (Pohranice) folklórcsoport az öcselést vitte színre. Szerepeltek még a bodoki és nagykéri menyecskék, a nyitracsehi (Nitrany), cétényi (Cetin), kéri (Milanovce) férfi éneklőcsoportok, a kéri és berencsi tánccsoportok, ugyanezen falvak vegyeskórusai és mintegy 10 szólóénekes. Holec János bácsi és a hetvennyolcadik évét taposó Holec Miska bácsi sajátkészítésű citerán népdalokat és magyar nótákat adott elő. A pogrányiak cigányjelenete, amely a műsort zárta, jókedvre derítette a jelenlevőket. A borús idő ellenére hatszázan nézték végig a háromórás műsort. A műsor befejezése után a fúvószenekar térzenével szórakoztatta a közönséget, majd a Titanic tánczenekar csalogatta parkettra az el nem fáradtakat. KARASZ TIBOR 6
