A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-27 / 39. szám
Kvak Edit, a hnb tanácsának tagja, a losonci járási ipari vállalat müszakvezetöje A tangóharmonikás kocsmáros Egri István Bácskái Béla szülőháza DOMBON SÜTKÉREZŐ FALU Persének (Prša) 1896-tól van vasútállomása. Vonaton Losoncról (Lučenec) tizenegy. Fülekről (Fiľakovo) négy percig tart az út. Házai mintha sütkérezni ültek volna ki a dombra. A meglepetés erejével hat, hogy az udvarokban és kertekben alig látni gyümölcsfát. A község határában meg talán fa sincs. Körülbelül harminc évvel ezelőtt először folytattak ásatásokat a Bérc-dombon, és a régészek megállapították, hogy már az öskökorban is élt ott ember. A nyitrai régészek avar sírokra bukkantak a második világháború utáni években. A török megszállás idejéből is találtak leleteket. Valamikor nagy sártenger volt a falu. Közepén gémeskút állt két vályúval. Ott itatták a szarvasmarhát. A mocsaras területen, a nádasokban vadludak, vadkacsák tanyáztak. Tavasszal és ősszel, a mocsár kigőzölgése közben, a káprázó szemek látták a tüzesembert. A halállomány is gazdag volt a persei határban. Egy idős asszony azt mondta, hogy gereblyével fogtak halat. Vadlibát, vadkacsát meg úgy juttattak a fazékba, hogy rumba áztattak árpát, amitől kábultan felfordultak, s mire magukhoz tértek volna, már meg is ették őket. Béka is rengeteg volt a mocsárban. Esténként borzasztó lármát csaptak. A negyvenes években kezdődött el a határ mocsártalanítása, a Szuha-patak szabályozásával. Azokban az esztendőkben, és ezt megint egy idős embertől tudom, amikor Perse az Ipoly-menti törzskönyvezett szarvasmarha-állomány tenyésztésének kimagasló községe volt. A csata 1970-ben fejeződött be sikeresen az állami gazdaság jóvoltából. Nagyon jó termőföldek vannak a mocsarak helyén! Sajnos, a hnb tanácsa a régi időkre emlékeztető és a falu régebbi életére utaló gémeskutat eltávolíttatta. Rózsakertet varázsoltatott a helyére. A 264 lakosú kis falunak nemcsak a Bérc-dombja érdekes. Az anyakönyvbe pillantva látom, hogy az emberek Persén nem szeretnek születni, csak meghalni. 1983 szeptembere és 1984 júniusa között kilencen költöztek el az árnyékvilágból, s alig van nyoma újszülöttnek. Elmúlik úgy év, hogy nem születik gyermek. A válást sem a peleieknek találták ki. A házastársak itt a „holtomiglan-holtodiglan" fogalma szerint élnek. 1945-töl napjainkig mindössze egy válást jegyeztek fel. Börtönviselt emberről sem tudnak. Kivéve az egyetlen Nagy Gézát, a kőművest, akit szigorított börtönbe vittek el innen. Nem lopásért, nem gyilkosságért, a kommu-
