A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
A Gsemadok életéből A GYERMEKTANCCSOPORTOK KÖZPONTI VERSENYÉRŐL Színvonalcsökkenés és útkeresés, sértődések és magyarázkodások, vesztesek és győztesek. Kemény szavak, valamennyit a helyére kell tenni, hogy megállítsuk a színvonalcsökkenést, hogy rátaláljunk a helyes útra, hogy a sértődést a csapatmunka váltsa fel, hogy felesleges legyen az utólagos magyarázkodás, hogy ne legyen vesztes és győztes —csak nyertes. Az Országos Népművészeti Fesztiválon két évente váltakozva kerül sor a felnőtt, illetve a gyermektánccsoportok központi versenyére. A verseny tétje a fesztivál nagydíjának I, II. illetve III. fokozata. A múlt év novemberében meghirdetett kétfordulós versenybe a 63 szlovákiai magyar gyermektánccsoportból 17 nevezett be. Az áprilisi első fordulóból 12 csoport jutott a központi döntőbe. Itt kilencen kaptak valamilyen elismerést. Hárman „csak" a zselizi színpadon való szereplést kapták jutalmul. Ne feledjükl Ez is rangl A verseny szervezése jó volt. Sportszerűen, húzták a színpadra lépés sorszámát, öltözni is volt hely, többé-kevésbé fegyelmezetten vonultak a csoportok vissza a nézőtérre, nem zavarták szereplő társaikat. Az eredményhirdetés még aznap este megtörtént, voltak örömkönnyek és voltak bánatos, letört arcocskák. A verseny értékelése, a mérlegvonás — hol tart a gyermektáncmozgalom — másnap történt. Három órán át tanakodtak a zsűritagok és tánccsoportvezetök a bevezetőben említett problémákról. Ebből a tanácskozásból idézek most: — Nem veszélyes a helyzet, nincs nagy színvonalcsökkenés — konstatálta Katona István. Majd öt pontban foglalta össze a lényeget: — A felnőtt tánccsoportoknál is, de a gyermektáncoknál még feltűnőbb a paraszti élet ismeretének, a közvetlen kapcsolatnak a hiánya. Enélkül nem lehet néptáncot táncolni. Ismerni kell az életet. — Adaptált táncokat táncolunk, ezért legyen kópia arról a filmről, amelyre gyűjtöttük. Kevés a gyűjtés, az sincs közkinccsé téve. — Mikor kezd a gyerek táncolni? Ha a felnőttet táncolni látja, például a lakodalomban. Vagyis, ha van élő példa. Mikor kezd a gyermek népi gyermekjátékot játszani ? Kitől tanulhatja? Közvetlenül senkitől. Kitalációra épül, ezért ötlettelen, egysíkú a gyermekjáték. — Alaposabb zenei nevelésre, odaadó pedagógusi munkára van szükség. Az alapozásnál kell kezdeni. Koreográfiák születnek a táncábécé ismerete nélkül. — Adattár nélkül, az élettel való közvetlen kapcsolat nélkül, pedagógus nélkül hogy is lehetett volna ez a seregszemle más, mint amilyen lett, de még nincs veszve semmi — fejezte a gondolatsort az Ifjú Szívek koreográfusa. Borbély Jolán budapesti néprajztudós sok éve állandó nézője és zsürizője a versenyeknek. Értékes hozzászólásaiból már nagyonsokszor okultunk. Most is szót kért: — Én nagyobb távolságból látom a jót és a rosszat. Mire is épít ez a fesztiválrendszer? A „Csak tiszta forrásból" jelszóra, hiszen ezért hozták a szervezők a falusi folklórcsoportokat a zselizi színpadra. De mi közük volt ezeknek a folklórcsoportoknak a néptáncmozgalomhoz? Éppen az, hogy olyan atmoszférát hoztak magukkal, amelyet már csak ritkán és nehezen tudunk érzékeltetni a gyerekekkel! Egy-egy falu apraja-nagyja képes volt felvonulni, viseleti és tárgyi kultúráját bemutatni. Egész Európában sehol másutt nem tapasztalható a faluközösség ilyen magas szintű népi kultúrája ... Több éve járok ide, tudom, a viselet kezdetben hogyan nézett ki. Még a hagyományőrző csoportok sem ügyeltek arra, hogy mit vesznek fel. Mára örömmel állapítom meg, alig van szóvátennivalóm. Mindebben sokat segített a Népművészeti Fesztivál keretében megrendezett kiállítás, és a Hét hátlapján megjelent sorozat. A viseletfelújitó és -feltáró munkában is nagyot léptünk előre. Akik viseletét komponálnak valamely tánccsoport részére, azoknak tanácsolom, hogy tanulmányozzák a népi táncot. Miért fontos például pontosan annyi alsószoknya, amennyit hordtak régen ? Mert anélkül csak rongydarab, élettelen a szoknya, nem mozog, nem adja a tánc stílusát. Vegyük például az idei győztest, a Kisbojtár táncegyüttest: ha elhagyták volna az alsószoknyát, bizony baj lett volna. Mert a kurtaszoknyás viselet önmagában nem szép. szinte groteszk, de ahogy viselték a lányok, ahogy táncoltak benne, az csupa derű, csupa élet volt. Visszatérve az általánoshoz: az ének nagyon fontos. A gyerekjáték színpadra állításánál elengedhetetlen az ének. A cigányzenekarok elvesztették egykori szerepüket, de más nem jött a helyébe. A tánc pedig nem él meg énekszóra. Sok együttes most is azon vérzett el. A fent említett két emberen kívül még sokan bekapcsolódtak a vitába. Szólt Hodek A győztes, a Stúrovói Kisbojtár Mária, Czére Erzsébet, Czingel László, Rapp Sándor, Gál György, Tóbisz Ferenc, Nagy Jánosné, Varga Edit, Takács András és Varga Ervin a zsűri elnöke. El kell mondanom, hogy a zsűri tagjai azon a délelöttön felkészületlenül álltak a csoportok vezetői elé. Témáikat ök sem tudták törés nélkül kötni, épp úgy, mint előző nap a gyerekek a játékhoz a táncot. Az elmondott szövegben sok volt a: „per pillanat", „visszatekintve", „ez talán", „elnézést", „nem is tudom", „csak annyit”, „azt hiszem világos", „többek között" és még sorolhatnám a joker szavakat. Később maguk is bevallották, hogy nem rtélőbirák, hanem a csoportvezetőktől beleszólást, aktivitást, az egész mozgalom közös irányítását várják. A legtöbbet afölött vitáztunk, legyen-e verseny vagy csak seregszemle legyen? Mert a verseny megöli a mozgalmat, de mégis kell valami, ami fölfelé húz. Azt mondom, igenis rangsoroljunk, adjuk ki a nagydíj mindhárom fokozatát, de valamennyi résztvevőt dicsérjük meg valamiért. Ezidén a nagydíj I. fokozatát a stúrovói Kisbojtár kapta. A II. fokozatot a Tátika, a III. fokozatot a Pitypang és az Apró Palóc nyerte el. A legszebb viselet díját a Villő, a legjobb ének és zenei kíséret díját szintén a Kisbojtár kapta, a gyermekzsüri diját az Apró Szőttes érdemelte ki. Külön dicséretben részesítették az Istiglincet, kiváló szereléséért a Barkócát, a kitűnő néprajzi feltáró munkáért a Napsugár együttest díjazták. A fennmaradó három csoportnak nem volt semmi erőssége? Sem a viseletért, sem a koreográfiáért, sem a fegyelmezett színpadi mozgásért, sem a játékosságért, sem a táncosságért, sem a szép énekhangért, egyszerűen semmiért sem lehetett őket megdicsérni? A hibáikat sem sorolták fel, miből okuljanak? Tizenöt perces műsoruknak nem volt semmi erénye? Akkor hogy kerültek a döntőbe? Más mérce szerint mért a válogatóbizottság a kerületi versenyen és más volt a mérce a Barátság Kultúrházban ? Mindezek ellenére tény, hogy a mezőny nagyon egy szinten volt. Nincs magasan a többi fölé emelkedő színvonalú gyermektánccsoport és nincs kirivóan lemaradó. Ha nem ilyen szoros lenne a küzdelem, ha az első nyomában nem lenne ott közvetlenül a második, mindjárt amögött a harmadik és sorrend nélkül fej-fej mellett mind valamennyi, ha nem késztetnék ezzel egymást a folytonos továbblépésre, akkor ma nem beszélhetnénk színvonalcsökkenésről, mert színvonal sem lett volna. Nehéz a rangsorolás, kegyetlenül nehéz. Egyazon kategóriában versenyez az óvodás és a tizenéves, a mondókára, gyermekdalra játszó és a zenekari kíséretre felnőtt módon táncoló gyerek. Más korosztály, más műfaj. Mint annak idején kettévált a hagyományőrző és a hagyományápoló csoport, most korosztályonként táncos vagy játékos szerint kellene kategorizálni. Igazságosabb lenne a küzdelem is, a díjazás is. — Mi alkottuk a szabályokat, módunkban áll változtatni rajta — zárta le a vitát Takács András. Az alap túlnőtt a felépítményen, a gyermektáncmozgalom új versenyfeltételeket vár. FISTER MAGDA PranáI Sándor felvétele 6
