A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-12 / 28. szám

A Csemadok életéből A CSERI CSALÁD Ipolynyéken (Vinica) laknak. Az apa pedagó­gus, az édesanya óvónő, a gyerekek tizen­évesek: tanulnak még. Szinte nincs Csema­­dok-találkozó vagy egyéb kulturális rendez­vény a járásban, amelyiken ne szerepelne Föllépés plőtt pqyűtt a család valaki a famíliából. Sőt. mostanában már többnyire együtt lépnek fel. Együtt, közösen — az egész család. Cseri László, az édesapa 46 esztendős. A dallal, zenéléssel a rozsnyói (Rožňava) Peda­gógiai Középiskolában került szorosabb ba­rátságba. A dalárdában énekelt, a zenekar­ban dobolt és szaxofonon játszott. S közben a Csemadok rozsnyói tánccsoportjával több ízben szerepelt Zselizen (Želiezovce) és Gombaszögön (Gombasek) is. Iskolai tánc­­együttesük az Abaúj-csárdással bejutott a lőcsei (Levoča) szlovákiai döntőbe. Dolgozott az ifjúsági szervezet vezetősé­gében, sportfelelős volt: több ízben nyert járási asztalitenisz-bajnokságot. Mivel idős, betegeskedő édesanyja nem tudta iskoláztatása költségeit előteremteni, tanult becsülettel, hogy osztályelsőként ösz­töndíjjal be tudja fejezni tanulmányait. A szakbizonyítvány kézhezvétele után szü­lőfalujába, Ipolynyékre ment tanítani. Am nem fordított hátat népi kultúránk ápolásá­nak, megőrzésének, népszerűsítésének. A Csemadok-szervezet folklórcsoportjában sok szép, már-már a feledés homályába merült falusi népszokást elevenítettek fel, s mutat­tak be számos helyen. A kanásztánccal, lakodalmassal, menyasszonybúcsúztatóval Zselizen, Gombaszögön is szerepeltek, sőt, meghívást kaptak Detvába, a folklór fellegvá­rába is, ahol a bíráló bizottság elismerését és a nézők fergeteges tapsát érdemelték ki. Egy röpke ideig Szécsénkén tanított. Nos, nem töltötte itt sem tétlenül a napjait. Iskolai zenekart, színjátszó csoportot, gyermektánc­együttest verbuvált. Majd hivatása 1967- ben tpolyhídvégre szólította. Megnősült. Hat évig élt a kis Ipoly menti falucskában, ahol mindvégig Csemadok-elnök is volt. Érkezé­sekor a szervezet 27 tagot számlált, melyhez Cseri László rövid fél étvized alatt újabb 145-öt toborzott. Az idő tájt a Tavaszi szél... népdalverseny járási elődöntőjét Hídvégen rendezték, énekkara, színjátszó csoportja és 12 szólóénekese volt a község­nek. Szépséges szüreti felvonulásokat készí­tettek elő. Egymást érték az író—olvasó találkozók... Tizennyolc éves korától párttag, első Cse­madok tagsági igazolványát 1956-ban állí­tották ki. Ipolynyékre 1972-ben került vissza. Hatvankettőtől a kerületi bajnokságban szereplő nyéki futballcsapat kapitánya volt, s sportpályafutása során egyetlen sárga lapot sem kapott. Nincs Ipolynyéken dalostalálkozó, amelyen ne lenne jelen. A Csemadok vezetőségének néhány tagjával megalakították a munkás­­mozgalmi dalok fesztiválján eredményesen szereplő éneklő kórust. Hat éven át női és férfi énekkart vezetett a nagyközségben. Is­kolai gyermekkart is alakított. A pajtások a járási versenyeken a balogiak után rendsze­resen a második helyen végeztek. Felkarolta az iskola futballválogatottját, de közben a felnőtt csapatot is edzette. Négy esztendeig a nyéki pártszervezet elnöke volt. — Sok mindennel foglalkoztam már éle­tem során — vallja —, de szívem a Csema­dok lesz mindig! Cseri Lászlóné; Ilonka asszony férjét kö­vetve Hídvégröl került Ipolynyékre. Losoncon (Lučenec), a Pedagógiai Szak­­középiskolában kapott rá a dalolásra. Szíves örömest énekel. Férjével az énekkarban, s a hagyományőrző csoportban egyaránt szere­pel. Szülőfalujában édesanyjával egyetem­ben. minden kulturális rendezvényből kivette a részét. Óvónő. Hivatása szerelmese. Cseri Melinda a szülök példáját követi. Nagylány már, maholnap férjhez megy talán, a losonci Pedagógiai Szakközépiskola har­madikos diákja. A nyéki énekkar tagja, az éneklő- és folklórcsoport erőssége. Kiváló tanuló. Ifjabb Cseri László másodikos, a szepsi (Moldava) Mezőgazdasági Technikumba jár. Az újkeletű HONT ifjúsági tánccsoport te­hetséges szereplője. A hagyományőrző cso­port, melyben édesapjával együtt mutatko­zott be, a Tavaszi szél... idei járási döntőjé­ben az első helyen végzett. Bárcsak sokan követnék a példájukat! ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele A Tavaszi szél... népdalverseny járási döntő­je után elmondhatjuk, hogy Bodrogköz és Ungvidék tudott újat mutatni, és az előadás­mód terén is történt előrelépés. Nem elhanya­golható körülmény, hogy ebben a járásban kétévenként — fehér liliomszál néven — a gyermekek számára is megrendezik ezt a versenyt. Kár, hogy nincs országos folytatása e kezdeményezésnek, mert a népzene ápolásá­nak folytonossága csak az utánpótlás ösztönző nevelésével érhető el. A jelenlegi szereplők közül néhány éve sokan még ebben a korcso­portban arattak sikert A perbenyiki (Pribenikj művelődési házban megrendezett járási döntő közönsége méltán tapsolhatott valamennyiük­nek, hiszen a népdal életrevalósága bizonyo­sodott be olyan közegben, ahol ez valamikor a mindennapok nélkülözhetetlen szellemi táplá­léka volt s csak az elmúlt évszázad változása­ival szorult háttérbe. A mai viszonyok megkö­vetelik, hogy az előadásmód tiszta, egységes legyen, ehhez viszont több szakmai segítségre lenne szükség. Azok, akik továbbjutottak az országos elődöntőbe, minden bizonnyal szín­vonalasan képviselik majd ezt a tájegységet, köztük Troskó Ludmilla énekes, Fazekas Ist­ván citerás, a királyhelmeci (KráT. ChlmecJ Szeredás parasztzenekar, a nagytárkányi IVeľ­ké Trakany) női éneklőcsoport a bodrogszer­­dahefyi (Streda nad Bodrogom) citeraegyüttes és az imregi (Brehov) folklórcsoport. Mellettük csak egy árnyalattal bizonyultak most gyen­gébbnek a kiskövesdi, nagykövesdi, kistárká­­nyi ének főcsoportok vagy a Komócsa paraszt­zenekar, Ág Tibornak, az értékelő bizottság elnökének javaslatára több mint másfél évti­zedes rendszeresen újat hozó szereplése jutal­mául Jakab Erzsébet megkapta az Érdemes Népművész kitüntetést. Az általa először pódi­umra vitt dalokat már nemcsak itt, hanem határainkon túl is sokan éneklik. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ A Szeredás parasztzenekar — Kiralyhelmecrol Hetnk Andor lelvetele 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom