A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
munkakör ez. Helyzetemet megkönnyíti hogy jó baráti és szaktársi kapcsolatban vagyok a velem dolgozó csoport minden egyes tagjával. — Mondjon valamit a brigádjáról. — Tízen vagyunk. Mindenki minden tekintetben megüti a szakmunkásmércét. Éppen ezért együtt végezzük el a feladatok zömét. Így egyszer nekem, máskor másnak jutnak a nehezebb feladatok. — Kilépés? — Lényegében ebben az összetételben dolgozunk hosszú évek óta. — Kereset? — Megjárja, bár lehetne valamivel több is. Ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy mindannyian szívesen járunk ide. A pénz fontos dolog, de nem minden. Segítünk egymáson, ha kell s úgy osztjuk be a munkát hogy önhibáján kívül senkinek se legyen nagyobb bérkiesése. — Mi a követelmény a brigádban ? — Jó fizikum, rátermettség kell ehhez a munkához. Szédülékeny sem lehet senki, mert előfordul, hogy magasban is dolgozunk. Ismerni kell a szakma összes csínját-bínját, hogy szükség esetén ki-ki önállóan is tudjon dolgozni. Kényes embert sem tudnánk használni, mert néha nehéz körülmények közé kerülünk. — Mind ilyenek a vakolócsoport tagjai ? — Igen. Jól képzett, edzett emberek. Hozzá kell tenni, hogy a kollektív szellem is megfelelő. — Viták? — Vannak viták is, de ezek nem a lényeges dolgokról, hanem a részletekről folynak. — Értekezletet tartanak? — Ritkán. Ez a munka folyamatosságának rovására menne. Délidőben viszont mindennap elbeszélgetünk. Ilyenkor a munka mellett szó esik a személyes ügyekről, az esetleges gondokról is. Valamennyien az élet által felvetett, általános érvényű dolgok iránt is érdeklődünk. — Milyen a szakmai fejlődésük? — A mi szakmánkban is teret hódít a gépesítés, így amit munka közben elsajátítunk, az néha elég jelentős, de ahhoz kevés, hogy vizsgázzunk, magasabb képesítést szerezzünk. Valahogy hasonlóképpen vagyunk a művelődéssel is. Újságot mindenki olvas, ki-ki tévét is néz, ha kedvére való az esti műsor; de aki kora reggeltől késő délutánig építkezésen dolgozik, annak a simítófa lesiklása után már nemigen szottyan kedve színházba, moziba, könyvtárba menni. — Mik a tervei? — Jó lenne továbbra is együtt tartani a partit. Otthon pedig feleségem, három gyermekem van. Szeretném őket boldognak látni. • • • Hosszan, kutatólag nézek Szabad Sándor szemébe. Okos, higgadt tekintete van ennek a Bratislavában dolgozó, pozsonyeperjesi férfinek. Olyan férfi néz velem farkasszemet, aki kamaszkorában tanulta meg, hogy mi a munka; aki önerőből hozta össze mindazt, amit az életben sajátjának mondhat. Az otthonos családi házat, az összeforrt törzsgárdát alkotó munkacsoportot és a minap kapott kitüntetést is. Én viszont őt szeretném ilyen elégedettnek látni. Mondjuk majd másfél évtized múlva, a nyugdíjba vonulásának napján. Persze, eladdig még sok-sok víz folyik le a Dunán... MIKLÓSI PÉTER Fotó: Benda Tamás az új lakásokra és az ehhez kapcsolódó épületekre ... Nem elegendő indok ez arra, hogy az ember ne üljön ölbe tett kézzel? Hogy tudása és tehetsége legjavát nyújtva dolgozzék, és brigádvezető létére elsőnek érkezzen a munkahelyére s utolsónak hagyja ott a „placcot" ? Esetleg nyújtott műszakokban, vagy szombaton is dolgozzék, ha szorít a terv?! Higgye el, rengeteg függ a jó munkaszervezéstől, de akárhogyan forgatom magamban a kérdést, az idő mindig kevés, a tennivaló viszont egyre több. • • • Szabad Sándor csoportvezetőnek még tizenöt éve van a nyugdíjkorhatár eléréséig. Ha egészsége engedi, addig jár majd be minden hétfőn reggel a Csallóköz szívéből a munkahelyére; péntekenként pedig inegyéni, nomeg az egész csoportot mozgósító minőségi tűzpróbának tartja. — A bizalmat nem elég kivívni, hanem naponta meg is kell védeni — vallja Szabad Sándor, majd hozzáteszi: hiába ismertek volna el országosan is eleddig végzett munkáját, ha esetleg a következő feladatot nem tudná a megszabott határidőben s a kívánt minőségben ellátni. Ha szükség esetén sem ő, sem az összeforrt gárdát alkotó vakolóbrigád nem merne kockázatot vállalni. Öt és a brigádját azonban nem ilyen fából faragták! Ha kell, úgy a csallóközi és a mátyusföldi emberek szívósságával akár az ég aljára biggyesztett épületet is kivakolják, csak kapjanak hozzá megfelelő minőségű anyagot, az építkezésvezető nen siet vissza Pozsonyeperjesre. Ha ideje engedi, akkor hétközben is haza-hazaugrik, hiszen — mint mondja — kényelmes is, szép is a korszerű munkásszálló, de igazán pihenni csak családi körben tud. Ott a ház, a jószág, a kétszáz szőlőtőkét számláló kert. amannak végében meg ott folydogál a Kis-Duna ... Minden egyéb emléke viszont Bratislavához köti. 1956-ban itt kezdett dolgozni (akkoriban még csak hárman ingáztak a szülőfalujából!), itt lett szakmunkássá, majd brigádvezetővé és párttaggá. Kézjegye immár a szlovák főváros valamennyi háború után épült kisebb-nagyobb lakótelepének és más rendeltetésű létesítményének egész során rajta áll. De ami a leglényegesebb: hiába van a kisujjában a szakma valamennyi mesterfogása, most sem bízik a rutinban, hanem az újabb meg újabb feladatok mindegyikét amolyan pedig dolgozzon ki megfelelő ütemtervet a munkához, hogy ne épp akkor kelljen a padlógumit is ragasztani avagy a villanyvezetéket „korrigálni", amikor ők a habarcsot simítják ugyanabban a lépcsőházban, ugyanabban a helyiségben ... • • • — Mikor lett csoportvezető? — Ha jól számolom, van annak már húsz éve is... Még 1964-ben történt, hogy akkoriban bizony eléggé gyengén kerestünk. Munkatársaim egyikével bekopogtunk az igazgatói szoba ajtaján, és elmondtuk neki a panaszunkat. Hogy enynyi pénzért igazán kár vállalnunk az ingázást. A direktor bólintott, és másnap már egy másik építkezésen voltunk. Sőt! Brigádot alakíthattunk. Eleinte nemigen akarta vállalni senki a vezetését, végül aztán rám szavaztak. Mit tehettem? — Nem bánta meg, hogy elvállalta? — Volt rá eset hogy azt mondtam magamban : kár volt. Különösen akkor fordul ez elő, ha a mi hibánkból keletkezik valami fennakadás. Ez azonban ritka eset. Jópár éve csináljuk így együtt ezt a munkát, és nagyobb baj még nem volt. Az igazság az, hogy érdekes és sokoldalú Különleges természeti szépség A ránki sziklák alatt, a Herlány patak völgyében bújik meg egy falucska, amelynek különös jellegzetessége, gejzíre van. A világviszonylatban is egyedülálló természeti jelenség és a környező csodálatos természet hazai és külföldi turisták csoportjait vonzza. A legtöbb turista természetesen működése közben szeretné szemügyre venni a gejzírt. A hideg savanyúvízforrások (ahogy egykor nevezték) rendszere az 1870—1875 időszakban egy 405 m mély kút megépítését tette lehetővé. A gyógyvíz ekkor 4 forrásból bukkant elő, amelyet a helyi fürdőkben hasznosítottak. Vízhozamuk csökkenésekor Zsigmondy Vilmost bízták meg egy állandó, bővebb vízhozamú megkeresésével. Zsigmondy fokozatosan végezte a fúrásokat, mígnem 111 m mélységben megjelent, majd 1873. július 4-én felszínre is tört a víz. 330 m mélység elérésekor a kitörések rendszeressé váltak. Mivel nem volt elég fúrócső, a fúrásokat 404 m mélységben be kellett fejezni. A kút végleges mélységét 351 méterben állapították meg. Az artézi ásványvíz 264—275 méter mélységben, üledékes talajjal körülzárt homokos rétegben található, amely a vulkanikus eredetű prešovi hegyek felé húzódik. A gejzírszerű kitöréseket a hidraulika alapján magyarázhatjuk, amikor a víz gáztartalmának növekedésekor a víz a felszínre tör. A földalatti üregeket a kitörés után a környező talajrétegekből átszivárgó víz tölti meg. Egyidejűleg ez a víz széndioxiddal dúsított vízzel, vagy csak C02-vel keveredik. Ha növekszik a széndioxid-tartalom a vízben, buborékok keletkeznek, amelyek megkönnyítik a víz felfelé történő mozgását és ez kitöréshez vezet. A kitörések közötti időtartamok egyre hoszszabbodnak: 1880-ban a szünetek 7—8 órát tartottak, 1908-ban 16 óráig, 1928-ban 24 óráig, 1974-töl 32—34 óráig szünetelt a kitörés, míg napjainkban már elérte a 36 órát. A kitörés magassága is változik: 1880-ban 18 m, 1900-ban 60 m, 1930-ban 30 m és ma már csak a 15—20 méteres magasságot éri el. A gejzír közelében kút található, ahol megkóstolhatjuk ezt a sós, alkalikus ásványvizet. A valamikori fürdőhelyeken ma a fejlődő országokból érkező külföldi diákok számára létesítettek tanulóközpontokat. Herlány megtekintésével gazdagabbak leszünk egy különleges természeti szépség megismerésével. Dr. JÁN KARAP L. Deneš felvétele 5
