A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-20 / 38. szám
— Zsuzsa kétszer is hívott a héten ... Reggel ne feledkezzél meg róla. várja a hívásodat. — Jó. majd felhívom. Reggel megfeledkezett róla. Ebéd után gondolt egyet, s a Haláltánc című novelláját elvitte az egyik szerkesztőségbe. A rovatvezető jó ötvenes, enyhén kopaszodó férfi, elég hideg tekintettel fogadta, majdhogynem ellenségesen, bizalmatlanul. Gábor mindig érzékeny volt az effajta megnyilvánulásokra, kis híjén sarkon fordult, hogy elmenjen. — Mit hozott, fiatalember? Ez a foghegyröl odavetett kérdés sem tetszett Gábornak. — Egy írást, novellát... — felelte. —Tessék! — Jó, hagyja itt, majd elolvassuk, aztán megírjuk, hogy mi lesz a sorsa — vette át a rovatvezető az írást. — A címe rajta van ? — Nincs. A rovatvezető golyóstollat vett elő. — Szeretném, ha most olvasná el. — Én is szeretnék százezer koronátl... Tudja mennyi olvasnivalóm van? Nézzél — mutatott egy halom papírra. — Nyugodtan hagyja itt, két-három hét múlva megkapja a választ. — Ragaszkodom hozzál — mondta Gábor erélyesen, mire a rovatvezető meglepetten kapta fel a fejét. — Ragaszkodik? — mosolyintotta el magát az enyhén kopaszodó férfi. — Hm, hogy még ragaszkodik — csóválta a fejét, majd a kézirat végére lapozva megnézte, hány oldalról van szó. — No, jó, üljön le. elolvasom! A rovatvezető olvasni kezdett, Gábor pedig alig rebbenő szemmel, s mi tagadás szorongással figyelte az arcát, arról azonban semmit sem tudott leolvasni. A csontos, szögletes arc, kőből kifaragott, elnagyolt szoborhoz hasonlított. Csak a sorokon futkárózó szem árulta el, hogy élet is van benne. Közben a rovatvezető a novella végére ért, de még akkor sem árult el semmit az arca, csupán a Gábort fürkésző szeme csillogott. — Jelent meg már írása valahol? — kérdezte sokára, ezúttal azonban már nem Gábort nézte, hanem a novellába lapozott bele újra meg újra. — Még nem — felelte Gábor rekedten az izgalomtól. — írt már többet is? — Van egy csomó írásom odahaza. A rovatvezető hümögött, dünnyögött egy sort, végül kimondta a véleményét: — Nem rossz írás, nekem tetszik ... Majd alkalomadtán leközöljük ... Neve, címe ? — Cseres Gábor... A rovatvezető meglepetten kapta fel a fejét! — Csak nem a Cseres szerkesztő kollégának a fia!? — De igen ... — felelte Gábor, s érdekes módon most már felengedett a feszültsége, s a helyét valami kimondhatatlanul jó érzés foglalta el. — Édesapja javasolta, hogy hozzám hozza az Írását? — Apu egyáltalán nem tudja, hogy írok. — Csak nem azt akarja mondani, hogy egyetlen írását sem mutatta meg neki?l — Egy sort sem. — Érdekes, szerfölött érdekes!... Kellemes meglepetés fogja érni, ha megtudja, hogy a fia tehetséges iróbojtár — mondta a rovatvezető mosolyogva, s még mindig a fejét csóválva. — Szülőfalujának mi a kezdőbetűje? — P-é ... — mondta Gábor csodálkozva. — Tudja mit, fiatalember? ... P. Cseres Gábor név alatt írjon, rendben? (Folytatjuk) Hallottuk' olvastuk' láttuk TELEVÍZIÓ Dögkeselyű Akárhogy izgultam is, mi lesz a vége, mindvégig a dramaturgiai építkezését csodáltam András Ferenc Dögkeselyű című társadalmi (?) krimijének nézése közben. Az ember anynyi krimit lát a mozivásznon, hetente a televízió képernyőjén; s legtöbbször a bevált recept szerinti dramaturgiai építkezésben, hogy e film meghökkentő „trükkje" valóban ritkaság-számba megy. Rádásul magyar krimi. Szerencsére Munkácsi Miklós kisregénye (amelyből a forgatókönyv készült) nem tér ki különféle cizellált lélekrajzábrázolásokra. Magára a történetre szorítkozik — s ami a legfontosabb —, az ok-okozati összefüggésekből éppen annyit mutat meg, amennyit e műfaj elbir, amennyi szükséges ahhoz, hogy hitelét ne vessze el: ne csupán önmagáról — a történetről — szóljon. Ráadásul társadalomrajz is. Felvillantja az ellentmondásokban nem „szűkölködő" mai magyarországi valóságot. S ez már önmagában több egy krimi szokásos erényeinél! Leélt függőfolyosókon járó-kelő pesti bérházak lakói, rózsadombi luxusvillák nercbundás, biedermaier-bútorzatú „ateliérek" dámái és lehangoló panellházak elcsigázott „polgártársai" néznek viszsza ránk a mozivászonról. A film főhősét, Simont, az elvált, anyagi gondokkal küszködő és meglopott (diplomás) taxisofőrt Cserhalmi György alakítja. Cserhalmi a magyar színházi élet egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze. Színpadi- és filmszerepek felsorolhatatlan „mennyiségét" elevenítette meg Oresztésztöl kezdve a közelmúltban Karlovy Vary-ban is bemutatott Szeretők címszerepéig. Úgy tűnik: mindig megújulni képes; minden alakításában úgy „cserhalmis", hogy az önmagát adó színész mögött érezzük a talentumot, azt az „iskolát", amely a színpadi és moziművészet egyik legizgalmasabb egyéniségévé emeli. A filmben olyan figurák elevenednek meg, akik egyértelműen és világosan olyanok, mint az Életben, amint a számukra eleve adott helyzetben viselkednek. A Cecíliát, Halmosné lányát alakító Maria Gladowska hideg márvány-szépsége. Udvaros Dorottya (Ági) szeretetre méltó, segítőkész „kokott"-ja s a vele szemben lakó alkalmi „cukrosbácsi" magányos kispolgár-figurája, mind-mind emlékezetes színfoltjai a filmnek. Kiss Péntek József KÖNYV Házasságról komolyan A marxizmus—leninizmus klasszikusai szerint a társadalom legelemibb sejtje a család. Ennek megfelelően a szocialista közösség nagy súlyt fektet a házasságra, gyermeknevelésre való felkészítésre. Népszerűsítő és tudományos munkák sokasága jelenik meg, érintve a házas élet. a nő és férfi kapcsolatának alapvető problémáit, egyes iskolatípusokba tantárgyként vonult be a családi nevelés az egyes tudományok — pszichológia, szociológia — keretein belül szakemberek foglalkoznak e komoly kérdéssel. Ennek ellenére a gondosan előkészített, jól induló házasságok sajnálatosan nagy arányban jutnak válságba, majd torkollanak válásba. Mi ennek az oka ?------ez a kérdés foglalkoztatja a gyors egymásutánban, különböző nyelven megjelent két könyv szerzőjét is. Karel Vitek Problémy manželské rovnováhy (A házastársi egyensúly problémái) című kötete a hazai statisztikai adatokból indul ki, Cseh-Szombathy László A házastársi konfliktusok szociológiájában (Gondolat — Madách) szomszédaink tapasztalatait összegezi. Figyelemre méltó, hogy a házastársi konfliktusok jelentkezésének, a házas élet megromlásának, a család felbomlásának okait ugyanazokban a tényezőkben vélik felfedezni: a gazdasági funkciók, a jövedelem nagysága, a pénz felhasználása körüli viták, az önálló lakás hiánya, a szexuális ellentétek, a házasságon kívüli nemi kapcsolatok, a gyermeknevelésben adódó nézeteltérések, az alkoholizmus, a nagyszülők magatartása, önkényes beavatkozása stb. egyaránt vezethet váláshoz. S egy másik kérdés: elkerülhetö-e egyáltalán a krízis, illetőleg van-e viszszaút ? Az említett szakkönyvek írói az általános tapasztalatból kiindulva igenlően válaszolnak. Próbáljunk meg alkalmazkodni, legyünk elnézőek a másik „bogarait" illetően. S ha ez már elkésett, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a közmondás szerint is kettőn áll a vásár, s elsősorban valóban maguk a házaspárok hozhatják helyre, amit elrontottak. Pillanatnyi tanácstalanságukban bizalommal fordulhatnak a minden járásban működő házassági tanácsadóhoz, ahol a segédkönyvekben található sok jó tanács közül bizonyosan meglelik számukra a megfelelő megoldást. Mindez azért is elengedhetetlen, mert az egyéni kapcsolatok megőrzése nemcsak személyes ügy, hanem nagyon komoly társadalmi érdek is. Fehér Péter Csáky Károly: Honti barangolások Nehéz dolga van a kritikát írónak. Igyekszik objektív véleményt alkotni, ám ennek ellenére leggyakrabban egyéni bírálat alá esik kritikája tárgya. Ez alkalommal azonban azt hiszem, általános véleménynek adok hangot, ha kijelentem — csak dicséret érdemli a szerző, Csáky Károly és a Madách Könyvkiadó fáradozását, amelynek eredményeképpen egy hézagpótló kiadvánnyal, a Honti barangolások c. tanulmánykötettel lett gazdagabb hazai könyvtermésünk. A szerző kötetében „szellemi utazásra", „rendhagyó honismereti barangolásra" invitálja az olvasót a történelmi Hont megye területén. S mindjárt az első oldalon megindokolja, miért? Szükebb hazája. Hont szellemi örökségét, művelődéstörténeti, történelmi, néprajzi hagyománykíncsét igyekszik az olvasóval megismertetni, amely nemcsak Hont, de valahol mindannyiunk öröksége is. S bár a könyvnek akadnak kisebb-nagyobb hiányosságai — pl. némely epizód aránytalanul terjengős tárgyalása — ezek fölött ebben az esetben nyugodt lélekkel szemet hunyhatunk. „Töredéket szedegettem össze — vallja a szerző —. hogy összeálljon belőlük egy teljesebb kép, amely úgy mutatja fel a múltat, hogy ismereteivel felvértezetten indulhassunk a jövő felé." Remélhetőleg Csáky Károly pedagógus- és kultúrmunkás — buzgalmán, igyekezetén felbuzdulva akadnak olyanok, akik idővel hasonló nógrádi, csallóközi vagy bodrogközi — barangolásokra „invitálják" meg az olva sót. D. Kovács József Esterházy Péter: A szív segédigéi „Azt, hogy édesanyánk »meglehetősen kutyául van«, tudtuk évek óta, mégis mikor apánk felhívott telefonon, s gondosan, kimérten és új, eddig nem hallott, kemény hanghordozással tudtunkra adta, hogy anyánk így meg úgy, s hogy ő nem tartaná, ez a személyes meggyőződése, fölöslegesnek, ha ezekben a pillanatokban otthon volnánk, azaz hazamennénk, az mindönket meglepett." Mindönket meglepett Esterházy Péter legújabb könyve is, hisz az elmúlt évtizedben gyorsan népszerűvé vált s még mindig csak harmincöt esztendős szerző Bevezetés a szépirodalomba című sorozatának legújabb kötete nem „szokványos" Esterházy-kötet. Tudjuk, Esterházy az a magyar kísédetező író, akinek még a népszerűséget is sikerült kivívnia. Pedig nem mondható, hogy hajbókolt a közönségízlésnek. Sőt. Ám most, a legújabb kötet, A szív segédigéi mégis mintha errefelé is kacsintgatna. De csak mintha ... Mert valójában sokkal többről van itt szó: arról, hogy az avantgarde eszközeivel kifejezhetök-e egyéni, szentimentális, banális stb. történetek, avagy: egyéni, szentimentális, banális stb. történetek beleférnek-e a kísérleti irodalom kereteibe? Nos, a kísérlet, úgy tetszik jobban sikerült, mint ahogy az elvárható volt. Haldokló édesanyja természetesen az avantgardista írónak is van, s noha Esterházy tesz rá kísérletet, hogy „elprofanizálja" édesanyja haldoklását, mégis csak úrrá lesz rajta a megdöbbenés, s a két véglet tragédia és profanizálás egyensúlyba kerül. íme, a csoda. Hogy lehet ezt is. Hogy lehet Így is. És, hogy Esterházy, amellett, hogy jó író, méltán népszerű író is. S az ő utcájába becsalogatott olvasók talán tovább is elmerészkednek a modem irodalom országútján. (cselényi) 15
