A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
Miklósi Péter: UTAZÁS ÉS PIHENÉS Gál Sándor — Készéii Ferenc: ÍGY LÁTTUK A DUNAMENTI TAVASZT Balogh János: A MAI LENGYELORSZÁG Csukás László: A SZIGETBARLANG TITKA Zdeno Vlach: A KELETIKÁRPÁTOKBAN Lacza Tihamér: ROBERT HOOKE PŐRÉI Címlapunkon Balogh János felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvatd Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Érett a termés, sok helyen már aratnak. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a hosszú és kemény tél, valamint a késve érkezett tavasz és nyár ellenére megtermett az ország kenyere, van mit betakarítani. A jól végzett munka után jóleső lesz majd a pihenés, a szórakozás. Ezért is indokolt, ha a szövetkezetek már most gondolnak az őszi-téli időszakra, a szabad idő hasznos eltöltésére és arra, hogy miként is használhatják fel a leggazdaságosabban a kulturális alapot. A szövetkezetekkel kapcsolatos törvény nemcsak a kulturális alap nagyságát határozza meg, hanem azt is világosan kimondja, hogy a kulturális alap csak a kultúra céljaira használható fel. A törvény azonban általános elveket határoz meg, részletkérdésekkel, a kulturális alap felhasználásának mikéntjével már nem foglalkozik. A szövetkezeteknek maguknak kell meghatározniuk, hogy a rendelkezésükre álló pénzt mikor, mire költik. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a szakmai továbbképzésre és a kulturális eszközökre (könyvekre, újságokra, stb.) fordított pénz a legkifizetődőbb. Ennek ellenére számos szövetkezet a kulturális alapot gyakran másra költi. Több helyen ebből az összegből fedezik a taggyűlések, a társasutazások és a különféle mulatságok költségeit Sőt előfordul, hogy a kulturális alapot a munkaegységek értékének az emelésére és beruházásokra fordítják. A tagság azonban mást akar. A kulturális alapnak a küldetése is más. Munka után a szövetkezetek dolgozói is kellemesen akarnak szórakozni, hasznosan akarják szabad idejüket eltölteni. A tagság azt akarja, hogy jövedelme kultúrára szánt összegét egész évben lássa, élvezze. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a szövetkezet vezetősége a rendelkezésre álló pénzt nem egyszeri „nagy akcióra", hanem elsősorban a napi szükségleteket szolgáló kulturális rendezvényekre, eszközökre fordítja. A kulturális alappal történő gazdálkodással azért is tartjuk időszerűnek foglalkozni, mert a klubtípusú szórakozási forma egyre népszerűbb, és egyre nagyobb feladatok várnak a szövetkezeti klubokra is. A szövetkezeti klubok azonban csak akkor tölthetik be szerepüket, ha megfelelő anyagi támogatásban részesülnek. A szövetkezeti klubok számára — és rajtuk keresztül a különféle kulturális együttesek számára — a kulturális alap megteremti az anyagi támogatás lehetőségét. A kulturális alap felhasználásakor és a klubmunka szervezésekor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy egykor — a szocialista építés kezdeti szakaszában — megelégedtünk azzal, hogy a kulturális értékeket eladtuk vagy széles körben közvetítettük. Ma a kultúra terjesztése és népszerűsítése azonban önmagában már nem elég. A közművelődésnek, a felnőttképzésnek is alkalmazkodnia kell az emberek megváltozott társadalmi helyzetéhez és a társadalmi fejlődés szükségletéhez. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a művelődés eredménye nem mérhető le azon a tényen, hogy hány színházi jegyet vettünk meg vagy adtunk el, hány bemutatót, ismeretterjesztő előadást tartottunk, hány filmet néztünk meg és hány könyvet, újságot vásároltunk. A mennyiségi mutató továbbra is fontos meghatározó. Sokkal fontosabb azonban az, hogy az emberek, a tömegek milyen kultúrát kapnak és az új ismereteket magukban hogyan dolgozzák fel. Ma már sem a felnőttképzés, sem a művelődés folyamata nem szűkíthető le mechanikusan a csereviszonyra. Nem állhat csupán abból, hogy egyesek közvetítenek, mások meg befogadnak. Napjainkban a közművelődés csak akkor tekinthető korszerűnek, ha mindenütt — a szövetkezeti klubok esetében is — az igényeknek megfelelő munkaformákat alakítunk ki és honosítunk meg. 2 JÁN DUBEŇ FELVÉTELE
