A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
10. Mikor Gábor megnyomta a csengő gombját, máris nyílt az ajtó, mintha Zsuzsa leskelödve ott várakozott volna az ajtó mögött. Gábor nyakába ugrott és össze-vissza csókolta. — Csakhogy eljöttél! — mondta megkönnyebbült örömmel. — Hát... légy üdvözölve nálunk! Gábor átadta a virágot. Zsuzsa megköszönte és betessékelte Gábort a szobába, aki körülnézve elismerően bólogatott: — Pazar kégli!. .. Mintha vadonatúj volna itt minden ... — Az is, Gabikám, új, padlótól a mennyezetig minden. Apu első díjat nyert a sportkán, ha nem tudnád — mondta Zsuzsa dicsekvően. — Tetszik? — Pazar, ízléses, komolyan mondom ... Hanem elsősorban most az érdekelne engem, mi jót főztél?... Az illatokból ítélve, valóban ünnepi kajára van kilátás. Zsuzsa felnevetett: — Képzeld, Gabi, már hajnalban a piacon jártam! — Az én kedvemért ugrattad ki magad éjnek idején az ágyból ? — Ahogy mondod — pöckölte meg Gabi orrát Zsuzsa. — Gyere, előbb igyunk meg egy pohárka barackot. — Teletöltött két poharat, koccintottak. — Még egyszer légy üdvözölve nálunk, szia! — Szia! — Szóval.... — kezdte Zsuzsa tudálékosan —, vásároltam egy gyönyörű kacsát. Mikor felbontottam, majd hanyatt estem ámulatomban: kéttenyémyi máj buggyant ki belőle. A májat külön sütöttem meg. Szereted? — Jobban, mint a lépes mézet! — Én is... Majd uzsonnára végzünk vele, jó?... Szóval a főtt étel a következő: kacsasült burgonyakörítéssel és párolt káposztával... Az aprólékból sárgán gyöngyöző levest főztem csigatésztával, és almáspitét is sütöttem ... Van fehér és vörösborunk, hordós, abból ihatsz, amelyik jobban ízlik ... — Zsuzsa elhallgatott, s kíváncsian várta a hatást. — Olyan éhség fogott el, hogy még az asztalt is megeszem az étel alól! — nevetett fel Gábor, s valóban összefutott a nyál a szájában. Megittak még egy pohárka barackot. Zsuzsa az Ízlésesen megteritett asztal közepére állította a vázát a rózsákkal, aztán étkezni kezdtek. Gábor nem kínáltatta magát, nem szégyenkezett, nem finnyáskodott. Valóban olyan jóízűen falatozott, mintha három napig koplalt volna? Remekül főz a kis csaj, állapította meg elismerően. Az étkezés befejezése után, amikor már a második pohár bornál tartottak, Zsuzsa megkérdezte: — ízlett a főztöm, Gábor? De őszintén! LOVICSEK BÉLA M,Q « — Le a kalappal előtted, Zsuzsa! Jobb ízűt soha életemben nem ettem még! — Udvariaskodsz? — Nem szoktam mellébeszélni.. . Zsuzsa felnevetett, mintha megcsiklandozták volna: — Hogy még nem!?... Dehogy nem. Cseres Gábor! Gábor megértette a célzást. Zsuzsa nyilván a múltkori eszmecseréjükre gondolt, amiből arra következtetett, hogy ma délután, vagy „éjszaka" színt kell vallania. Szint ám, de hogyan? Azzal a szilárd elhatározással indult el hazulról, hogy végérvényesen kiábrándítja Zsuzsát, nyíltan és őszintén megmondja neki, egyelőre szó sem lehet házasságról. Egyelőre? Sem most, sem később ... Pedig ha jól meggondolja, valahol igaza van az édesanyjának, Zsuzsa remek lány. Minden jel arra mutat, hogy megértő, házias, jó feleség és családanya válna belőle, bárdikor, bárhol megjelenhetne vele, nem kellene szégyenkezni miatta ... Az egész kérdésnek egyetlen nagy szépséghibája van: nem érez akkora vonzalmat Zsuzsa iránt, ami arra bátorítaná és ösztönözné, hogy feleségül vegye. Szép, minden túlságosan szép, biztató, éppen azért egy kicsit gyanús is, morfondírozott magában Gábor. És szép az a szilárd elhatározása is, hogy ma őszintén megmondja Zsuzsának, amit kell, csakhogy az elhatározás és a végrehajtás között óriási különbség van. Talán telefonon könnyebben menne, de most, így, ilyen remek hangulatban, szemtől szembe ... lehetetlen! El kell halasztani, aztán majd csak lesz valahogy. Az idő sok mindent megértethet, hiszen nem egyszer beigazolódott már, hogy egyik napról a másikra is történhet döntő változás egyes kérdésekben, miért nem történhetne az ö viszonyukban is ? Sosem lehet tudni! Gábor mindezzel persze csak a saját gyengeségének a bizonyítványát akarta megmagyarázni önmagának — kevés sikerrel. Abban mindenésetre megegyezett önmagával, hogy ezt a remekül alakuló napot nem rontja el. Annyira azért nem volt számára közömbös a lány, hogy magára tudná hagyni éjszakára. Ha már így kezére játszotta a sors, és ö is akarja, ám legyen! — Gyere, Gabi, megmutatom a szobámat! — mondta Zsuzsa, s fogta a két poharat. — Hozd az üveget!... Van magnóm meg egy csomó kazettám, remek számokkal, hallgatunk egy kis zenét, ha van kedved. Szereted a zenét? — Szeretem, de töredelmesen bevallom, hogy a komolyzenéhez egyáltalán nem értek ... — Körülnézett Zsuzsa szobájában, s csettintett a nyelvével. — Remek!... Itt minden olyan légies, olyan nőies. Jó ízlésed van. Úgy látszik ez nálad „születési hiba". Nevettek. Zsuzsa téletöltötte a poharakat: — Igyunk is, szia!... Állítólag a kacsa szeret pocskolni... — Bekapcsolta a magnót. A lassú számokat szeretem, anyu szerint romantikus lélek vagyok. Talán igaza van ... Leültek a heverőre és hallgatták a zenét. Odakinn közben elsötétült az ég, villámlőtt, mennydörgött, majd megeredt az eső. A nagyszemü eső szálkásan zúdult alá, s dobolt az ablaküvegen. — Szeretem a nyári záporokat... ahogy jön, lezúdul, aztán elcsendesedve elvonul... — szólalt meg Zsuzsa. — Olyan, mint egy jól megkomponált drámai alkotás: megrázza az embert, aztán feloldja és megnyugtatja ... — Hogy te milyen okos vagy! — Ne gúnyolódj, jól? — Téged sem dicsérni, sem elmarasztalni nem lehet? — Érzékeny, gyáva kis nyuszi vagyok. Gábor, velem mindent lehet... Egyébként még meg sem csókoltál — mondta szemrehányó ízzel. Csókolóztak. Gábornak igencsak kezdett pirulni a füle. Ha valaki megérinti, talán szikrát is pattint. Zsuzsának is kezdett elnehezülni a lélegzete. — Jó veled, Gabi, nagyon jó ... — suttogta. Az eső kitartóan dobolt az ablaküvegen, közben a magnó is kattant, meg kellett fordítani a kazettát. Zsuzsa megfordította, aztán beszélgetni kezdett, mindenről: politikáról, könyvekről, filmekről... Mikor Gábor szóhoz jutott, elmesélte Igor esetét. Zsuzsa egészen beleborzongott: — Szegény fiú ... Nagyon szerethette azt a lányt... Szinte hihetetlen, hogy manapság is képes valaki eldobni az életét egy lány vagy egy fiú miatt... — Igor elvetette . .. Nagyon sajnálom, jó barátom volt. .. A zene szólt, a percek futottak, észre sem vették, hogy alkonyodik már. — Megesszük a májat? — kérdezte Zsuzsa váratlanul. — Megehetjük ... Miután végeztek a májjal, visszamentek Zsuzsa szobájába. Ki tudja, miért, szótlanná váltak. Mintha egymástól várták volna a kezdeményezést. Zsuzsa unta meg a hosszú hallgatást: — Nálam maradsz éjszakára? — kérdezte zavartan. — Maradhatok? — Ahogy gondolod ... — Maradok, de előbb felhívom édesanyámat, ne idegeskedjék feleslegesen, ha netán reggel csámborgok haza. Zsuzsa láthatóan megijedt: — Egy az egyből, hogy... velem ...? — Csak nem gondolod, csacsi!... Annyira tapintatlan azért nem vagyok, ha annak nézek is ki. Különben meggyőződhetsz róla, gyere! Kimentek az előszobába, Gábor tárcsázott: — Csókollak, anyu!... Elmegyünk Zsuzsával kicsit szórakozni, táncolni... Szokásod szerint ne virrassz' ülve az ágyban, nem lesz semmi bajom. Csókollak! — Letette a kagylót, majd átkarolta Zsuzsa derekát és forogni kezdett vele. — Most már miénk az éjszaka! — Menj a szobámba, én lezuhanyozom előbb! A fürdőszobában zúgott a víz. Ezalatt Gábor megszabadulván a gúnyájától, a könnyű takaró alá bújt és várakozott. Nem kellett sokáig várakoznia. Néhány perc múlva jött Zsuzsa rózsaszín fürdököpenyben. A köpeny a szőnyegre hullt, ő pedig frissen, illatosán a takaró alá szökkent. A szobára ereszkedett mélységes csend nem tartott sokáig, apró és mély sóhajok váltogatták egymást, miközben átforrósodott a szoba levegője. — Félek... súgta Zsuzsa, mintha attól tartana, hogy valaki meghallja. — Mitől? — Attól... — Mitől attól? — Nem tudok... — Mit nem tudsz? — Semmit... én még ... nekem még ... — Én vagyok az első? — Igen ...- Hajnalban, amikor már ki tudja hányadszor forrósodott át a szoba levegője, Zsuzsa felsóhajtott: — Nagyon szeretlek, Gábor... Gábor, hogy ne kelljen „viszontszeretnie", nagy hévvel csókolta Zsuzsát, harapta a nyakát, fülét, persze óvatosan, hogy nyomot 14
