A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-06 / 36. szám
Hallottukolvastukláttuk ne hagyjon, aztán hanyatt fekve, mellére vonta a lány fejét, s a rövidre nyírt hajában turkált. — Őszintén szólva ezt nem hittem volna rólad — jelentette ki Gábor tárgyilagos őszinteséggel. — Hogy manapság egy lány, aki egy év múlva diplomás ember lesz ... szóval ezek szerint hamis az a tévhit, hogy manapság már a felsős ovisok is tudják, miként kerül a csecsemő a pólyába, s hogy nem a gólya hozza ... — Miért mondod ezt, Gábor? ... Talán szégyenkeznem kellene amiatt, hogy ...? — Ellenkezőleg: büszke lehetsz rá! — Nem hülyét akartál mondani? — Már megint kötekedsz. — Eszemben sincs — mondta Zsuzsa tiltakozva —, csak tudod, arra gondoltam, mi lenne veletek, férfiakkal, ha minden lány hozzám hasonlóan viselkedne, azaz olyan hülye volna? Gábor felnevetett: — Fiatalasszonyok is vannak a világon, özvegyek, elváltak! — És ha a fiatalasszonyok hűségesek lennének a férjükhöz, akkor...? — Éppen ez az, ami soha nem fog bekövetkezni! — Gábor, te nem hiszel az asszonyhűségben!? — Asszonyhűség! — legyintett Gábor fitymálva. — Ilyen lesújtó véleménnyel vagy a női nemről? — kérdezte Zsuzsa naiv csodálkozással. — Nézd, Zsuzsa — mondta Gábor, s félkönyökre támaszkodva a lány fölé hajolt. — A mi üzemünkben aránylag sok nő dolgozik. Túlnyomó többségük fiatal. Meggyőződéssel állítom, sokukat meg lehetne kapni függetlenül attól, hogy férjes asszony, vagy sem. — Hihetetlen! — rázta a fejét Zsuzsa. — Ha így van, hová halad a világ? — Oda, ahová halad: egyre több a válás, egyre több az elhagyott gyerek, s igy egyre több a boldogtalan ember. — Miért van ez így, Gábor? — Szerintem mindezt a társadalmi változások és az új életformák hozták magukkal, vagyis részben azoknak a következménye ... Nem mintha ellenezném a női egyenjogúságot — távol áll tőlem —, kell, törvényszerűen szükséges, de vannak árnyoldalai is, amelyek éppen abból fakadnak, hogy manapság a nők sokkal önállóbbak, függetlenebbek, mint valamikor voltak, nem kényszerülnek a fakanál mellé, és nem kiszolgáltatottak, nem kell úgy táncolniok, ahogy a férjük fütyül. Aztán nem csoda, ha mindez feloldja a gátlásaikat és sokkal kezdeményezőbbek, mint akár tiz vagy húsz évvel ezelőtt voltak. Zsuzsa néhány pillanatig eltűnődve gondolkodott, aztán kedveskedve Gáborhoz bújt: —■ Tudod mit? ... Most én is gátlástalan és kezdeményező leszek, ha nem haragszol meg... Messze keleten már pirkadt az ég alja, amikor Gábor hazafelé inait gyalogszerrel. A következő héten pedig minden este éjfélig boldogította a mohó Zsuzsát. GÁBOR augusztus közepén vette ki a szabadságát. Eltervezte, hogy az egyik hetet vidéken tölti el az elnök bátyjánál. Két okból is odavágyott. Először azért, mert betervezett dolga volt, másodszor pedig azért, mert szerette azt a tájat, azt a vidéket, ahol gyerekkorának egy részét töltötte. Elevenen élt benne a lombos erdő zöldjének a képe, a sekélyvizü patak, a rétek, a szőlőhegy cseresznyefáival, ribizke- és egresbokraival. (Folytatjuk) KÖNYV Szokásmondások Szokásmondások? Vajon mit takarhat ez a szokatlan szókapcsolat Kertész Manó Könyve címoldalán? A neves nyelvész, akinek szóbanforgó, először 1922-ben napvilágot látott munkáját most a Helikon Kiadó ismét megjelentette nem kevesebbre vállalkozott mint arra, hogy nyelvünk állandósult szókapcsolatainak eredeti jelentését, művelődéstörténeti hátterét felfedje. S mivel ezek közé közmondások, szólások és egyéb állandó szókapcsolatok egyaránt tartoznak, összefoglaló kifejezésre volt szüksége, amit végül a szokásmondásokban talált meg. De mit is olvashatunk konkrétan ebben a sokak érdeklődésére számot tartó könyvben? „A futó idő megváltoztatja a népek sorsát, életkörülményeit, halomra dönt egy sereg intézményt, hogy romjaikon újakat építsen; a nyelv azonban nem mindig engedelmeskedik az idők rombolásának, hanem konzerváló erejénél fogva sokszor megőrzi a hajdan korok emlékét egyes szavakban, kifejezésekben, szólásokban és közmondásokban, természetesen a megváltozott viszonyoknak megfelelően megváltozott, tovább fejlődött jelentésben" — írja a szerző az előszóban. Munkájában tehát a nyelv megváltozott értelmű „régészeti leleteinek” egykori jelentését nyomozza, segítségül híva a művelődéstörténet, a népi kultúra egyes jelenségeit. Hogy milyen szókapcsolatokról van szó ? Ízelítőül álljon itt néhány: „tőrbe csal"; „igába hajt"; „érti a csíziót"; „elkallódik"; „sok van a rovásán" stb., stb. Az ilyen és hasonló szókapcsolatok tömegét aztán tizenöt nagyobb témakörbe sorolva, lenyűgöző forrásismeretével annak rendje s módja szerint megmagyarázza. Az alapjában véve nehézkes stílusban megírt, régies nyelvezetű idézetekkel sűrűn teletűzdelt munka igen élvezetes olvasmánya lehet mindazoknak, akik a nyelv- és művelődéstörténet iránt egy kicsit is érdeklődnek. A kötet használatát egy betűrendes tárgymutató könnyíti meg. Szemerkényi Ágnes, neves folklorista utószava pedig a szóbanforgó mű tudománytörténeti jelentőségét méltatja és segít elhelyezni azt a téma irodalmában. Liszka József „ Szalamandra a tűzben" Szekeres (Singer) György, a meg nem alkuvó antifasiszta harc útján 15 éves korában Losoncról (Lučenec) indult el. Érettségi után életútja a prágai haladó diákmozgalomba vitt, ahol Balogh Edgárral és Lőrincz Gyulával együtt megalakította a prágai haladó magyar diákok egyesületét, a Petöfi-kört, amely később a Magyar Fiatalok Szövetségének szervévé vált. Prágábán az orvosegyetemen kezdte, majd egy év után a Sorbonne-on filozófiát tanult, de 1936 tavaszától újra Csehszlovákiában volt. 21 évesen a Magyar Nap külpolitikai rovatát vezette. Egyben állandó munkatársa, napi tudósítója lett a párizsi Szabad Szónak, később az Üzenetnek. Szekeres György 1940-ben a francia ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. Tevékenységéért megkapta a legmagasabb francia háborús kitüntetést. Budapestre történt visszatérése után Szekeres György a Szabad Nép szerkesztője, majd diplomata lett. Részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Végül Rómában fejezte be diplomáciai pályafutását. Anyanyelvi szinten beszélt csehül és franciául, s így műfordítóként is jeles munkát végzett. Budapesten, az Európa Könyvkiadó irodalmi vezetőjeként 1973. június 25-én infarktusban halt meg, 59 évesen. Szekeres Györgyről a budapesti Magvető Könyvkiadó felesége. Szekeres Varsa Vera tollából jelentetett meg kötetet „Szalamandra a tűzben" címmel. A könyv bemutatja Szekeres György életútját, melyet Gyergyai Albert egyik írásában igy summázott: „Korunknak és az életnek minden magasságát és mélységét tapasztalatból ismerte.. A szerző könyve végén felsorolja férjének az utolsó 5 évben kiadott fordításait. Szekeres György egyebek között Karel Čapek: Az első csapat, Jifi'Mucha: Piéta, Jozef Toman: Don Juan, Ivan Olbracht: A hódító és Karel Schultz: Köbezárt fájdalom című müvét ültette át magyarra. Sólyom László HANGLEMEZ Verset mondok Ami a franciáknak Jean Gabin vagy a lengyeleknek Zbygniew Cybulski, az nekünk, magyaroknak, Latinovits Zoltán, a sokoldalú, zseniális magyar színművész. A rendkívüli szuggesztív „Színészkirály" művészetében sajnos ma már csak régi film- és hangfelvételek segítségével gyönyörködhetünk. Művészetében jelentős helyet foglalt el a versmondás. Latinovits versmondó művészetének tüze közösségi üggyé forrósította, alakította a személyes mondandót. Versválogatása során mindig aktualizált, saját koráról és önmagáról is szólt. Ö maga nem csupán reprodukálónak, de önálló alkotónak tekintette az előadóművészt, ahogyan vallotta: „Aki verset mond, annak költővé kell növekednie". Király István író, irodalomtörténész szerint: „Latinovits önmagát adta akkor, amikor Ady, József Attila s Nagy László volt a kedves, választott költője, amikor ráérzett a bennük ott ható közösre, az élet komolyan vételét jelző pátoszra ..." Latinovits Zoltán régebben megjelent József Attila és Ady-lemeze után a tavalyi Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmából új válogatás került a hanglemezboltokba Verset mondok címmel. A Magyar Rádió számára készült hangfelvételek segítségével gyönyörködhetünk e lemezt hallgatva Latinovits utánozhatatlan előadóművészetében. Az album két oldalán Dorogi Zsigmond válogatásában Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály és Karinthy Frigyes néhány versét tolmácsolja az életből oly fájdalmasan korán távozott művész. Sokunk számára megrendítő, ugyanakkor felejthetetlen élmény lehet ez a találkozás a kivételes tehetségű előadóművésszel. Miskó Ildikó KÖZMŰVELŐDÉS Szegedi nyár Szeged nyaranta nemcsak a paprika vagy a szalámi városa: a távolról érkező turistát nyugalommal tölti el az épületek harmóniája, a dómot körbe fogó egyetemi épületek és az impozáns könyvtár. Aki az utolsó júliusi hétvégét töltötte itt, az a szegedi ifjúsági napok forgatagába csöppenhetett az idén is. A tereken rögtönzött színpadok álltak. Amatőr színjátszók, népművészeti együttesek, kezdő fiatalok léptek dobogóra megállás nélkül. A Móra Ferenc Múzeum előtt a Kiikurit finn néptáncegyüttes, a 100 Folk Celsius együttes mellett százak gyülekeztek. A Tisza-part széles terén a pop-rock műsor ezreket vonzott. A Dugonics téren a népművészeti kirakodó vásárban cserepesek, bőrösök, fafaragók kínálták portékáikat. A túlsó parton az újszegedi szabadtérin éjszakai filmvetítés, Bergendi koncert és a Magyar Színkör előadásában a Lüszisztraté csalogatta a közönséget. Ez utóbbi, bár sztriptíz-hölgyekkel megtűzdelve pikáns előadást kínált, Arisztophanész művéhez nem sok újat tett hozzá. Az egyetemi klub művészeti és pszichológiai napok keretében előadásokkal, filmvetítésekkel az igényesebbeknek mondott sokat. Nagy László rajzainak kiállítását Szécsi Margit nyitotta meg. És még sorolni lehetne a rengeteg élményt és lehetőséget: Bródy János est. gyerekeknek játszóudvar, kritikus karnevál allegorikus kocsik felvonulásával, diszkó táncverseny, karate-bemutató stb. Ebben az időben zajlik a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezvénysorozata is. A Dóm tér szabadtéri színpada, mely nyolcezer néző befogadására képes és minden este megtelik, egyesek szerint elcsúfítja a várost, de esténként a reflektorok fényében csak a színpad látszik és a jó hangtechnika révén minden hallható. Ezen a nyáron a János vitéz, a Győri Balett, Mozart Varázsfuvolája valamint a Tavaszvárás című kétrészes táncjáték ígért kellemes élményeket. A Tavaszvárás, melynek koreográfusa Novák Ferenc, ötszáz néptáncos felvonulásával lenyűgöző volt azoknak is, akiknek ez a műfaj egy kicsit távoli. A magyar táncegyüttesek mellett tíz külföldi csoport is egy egységes kompozícióban megfogalmazott műsor részese lehetett. Mint a morva Kunovjan, az orosz Volga, a német Magdeburg, a moldvai román Doina, a délszláv Vrbas, a görög Kalarrytes, a lengyel Rzeszowiacy, a baszk Argia, a bolgár Perniki. A műsor egységét a tánc közös nyelve, a népek barátsága fogta át Nagy László megzenésített verseivel, Sebestyén Márta és O. Szabó István énekével, a Muzsikás együttes kíséretében. Ilyen rendezvényekkel valóban a tömegek kultúráját és a megértést lehet elősegíteni. Mihályi Molnár László 15
