A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Azt hiszem, kicsit messze járnék az igazságtól, ha a hatás kedvéért most túlzott ünnepélyességről írnék annak a tízéves érettségi találkozónak a kapcsán, amely a nyár elején volt a Komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban. Csak az öltözék, a táblára rajzolt virágok, s az asztalon az osztályfőnöknek szánt vörös szegfücsokor árulkodik ünnepről. Én, az idegen, úgy érzem, a társaság kezdeti szorongása sem sokkal kisebb az egykori felelések előtti szorongástól mindaddig, míg az osztályfőnök néhány keresetlen szava oldani nem kezdi azt. Pedig most valóban nincs félnivalójuk. Mint a későbbiekben beigazolódik, az osztály nagyon jól „készült". A stílszerűen abcsorrendben egymást kővető önéletrajzi monológokból, párbeszédekből kiderül, hogy az egykori IV. B harminc tanulójából huszonhat egyetemet, főiskolát végzett. Ha precízek akarunk lenni, írjuk ide, hogy az osztály tanulóinak 86,66 %-a. Magyar tannyelvű alapiskolákból, majd magyar tannyelvű gimnáziumból indulva! A mintegy háromszorosára nyúlt osztályfőnöki órán szó esik sok mindenről. Sikerekről, családról, munkahelyről, öntudatról, stb. Matematikai osztály lévén, persze a matematikáról is. A végére nagyjából egységes képpé rajzolódnak az elhangzottak. Az egész kép láttatását e riport keretei nem teszik lehetővé. Próbálja meg tehát néhány közelkép — az osztályfőnöki óra után készített néhány villáminterjú — sejtetni az egészet. AZ ORVOS Dr. Both László Lakszakállasról (Sokolce) járt be annak idején a gimnáziumba, majd Brnoban végezte az egyetemet. A komáromi kórház belgyógyászati osztályán dolgozik. — Az osztályfőnök az előbb elejtett Önnel kapcsolatban egy megjegyzést, aminek a „csibész" egy meglehetősen finom szinonimája ... — Hát nem voltam tanulós típus, az biztos. Annyit tanultam csak mindig, amennyit nagyon kellett. Az egyetemen viszont már változott a helyzet, mert ott már muszáj volt tanulni, meg akkor már akartam is csinálni az egészet. — Falusi gyerekként került a gimnáziumba, majd az egyetemre ... — Igen. S őszintén mondom, büszke is vagyok rá, hogy falusi gyerekként és a magyar gimnáziumból kikerülve sikerült idáig eljutnom. Volt bennem végig egy bizonyos „csakazértis", és bizonyítani akartam. Magamnak elsősorban, de másoknak is. A TANÁR Szabó Endre matematika—fizika szakos tanárként került vissza a gimnáziumba. — Milyen érzés volt kollégaként találkozni volt osztályfőnökével, aki egyben matematika-fizika tanára is volt? — Nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Én őt mindig csodáltam mint tanárt, az igazi értékeit viszont csak később kezdtem felfedezni. Akkor, amikor fokozatosan rájöttem arra, hogy mennyit is ér mindaz, amire ő, és egyáltalán ez az iskola megtanított bennünket. Örömmel jöttem vissza, s csak azt tudom mondani, hogy ma is felemelő érzés kollégaként dolgozni egy ilyen emberrel, aki kezdettől fogva teljesen egyenrangú kollégaként kezel. A KATONA Štefankovič László, a Csehszlovák Néphadsereg századosa, Patról származik. — Önnek, a későbbi hivatásos katonának mit adott ez az iskola? — Elsősorban emberséget. Ezen túl pedig a logikus gondolkodásra tanított meg. Mindkettőnek igen nagy szerepe van az én munkámban, ahol sokszor nagyon gyorsan kell helyesen dönteni és cselekedni. A MATEMATIKUS Az osztályfőnöki órán is rengeteg szó esik a matematikáról. Őszintén bevallom, én ennek hatására sem szerettem meg. Csak most már elhiszem, hogy vannak, akik szeretik. Dr. Nagy Hajnalka kutatómatematikus. — Ne haragudjon, de én mindezek után is azt kérdezném, hogy hogyan lesz egy csinos hölgyből éppen matematikus? — Elsősorban az hatott rám, hogy ebbe az iskolába és osztályba jártam. Már az alapiskolában Csicsón (Čičov) sem húzódzkodtam a matematikától, ám amit itt kaptam, az Jópár évvel ezelőtt ki hitte volna, hogy eljön az idő, amikor az utazási irodák ha nem is lebeszélnek a külföldi nyaralásról, de mindenképpen egyenlőségjelet tesznek a külhonban töltendő szabadság és a hazai turizmus között?! Ezek a nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban tapasztalható törekvések arra buzdítanak, hogy fokozottan használjuk ki a belföldi pihenés, a hosszabb-rövidebb kirándulások lehetőségeit; ki-ki ismerkedjen meg a hazai tájak sokak által felfedezetlen, látványban s élményben gazdag választékot kínáló szépségeivel. Részint az idegenforgalmi szervek hírverése, részint anyagi megfontolások eredményeképpen manapság már egyre többen járulnak hozzá a belföldi turistaforgalom fellendüléséhez. Télen-nyáron sokan vannak például az olyanok, akiknek úticélja az Alacsony-Tátra, a liptói táj sajátosan szép, megkapó hegyvonulata, ahol a tréfás népi prognosztika szerint nyolc hónapig van tél, négy hónapig hideg ... Nos, aki életében egyszer feljutott a Vág völgyére és a túróéi lapályra pillantó Kriváň 2 496 méter magas csúcsára, a nem egész száz méterrel alacsonyabb Furkotára, szemével szorosan magához ölelhette a 2 045 méter magas Gyömbér (Ďumbier) kínálta panorámát; aki megcsodálta a Demánová-i vagy a bystrái barlangot, megjárta a Stureci-hágót, útközben pedig megmártózott a 12
