A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Páratlan előnnyel nyerte meg a Porsche az idén a márka-világbajnokságot. Jellemző fölényére, hogy a 16 futamból 12 a Lauda—Prost duóé lett. A képen a két vetélytárs: Prost (balra) és Lauda. A Fit-Kit összehajtható házi „tornaterem" segíti az otthoni testedzést, és bármely teremben, szobában, garázsban négy csavarral a falra erősíthető. Ha már nincs rá szükség, könnyen leszerelhető és összehajtva egy szekrényben vagy sarokban elfér. FOLYÓIRAT Fotóművészet A negyedévenként megjelenő folyóirat legutóbbi számának első, tájékoztató átlapozásakor kellemes meglepetés ér: sok felvétel található ebben a számban. A sok egészen pontosan: 60 önálló fényképfelvétel, 2 oldalon részlet Kudelich Lajos sorozatából, s ez a részlet 48 képből áll. Tanulságos és érdekes Zsigmondi Mária „Beszélgetés Horling Róberttel" című írása, melynek fö témája a fotósok szakmája és művészete. Tőry Klára és Csík István beszámolója az Ausztriában rendezett fotótörténeti kiállításról, illetve a World Press Photo Utazás '84 kiállításról főleg azért érdekes, mert 21 felvétellel illusztrált. Gera Mihály, „Mit kezdjünk a babérral?" című írásában a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep tavalyi tevékenységét elemzi, méltatja. Megállapítja a csehszlovákiai Huszár Tibor ottani részvétele alapján, hogy sajátságos stílusának jellemzője: az egyenes ábrázolás, valamint az eszközök egyszerűsége. Képességeire hivatkozva számon kéri tőle a mélyebb, átfogóbb ábrázolást, amely egy gondolatra épül. Elmarasztalja — furcsa és vitatható indoklással — „Imre atya '83" című képét, amit egyébként hazai fotósunk „Tibor meg Györgyi" című felvételével egyidejűleg, ugyanazon az oldalon szemléltet is. Joggal tarthat érdeklődésre számot Forgács Éva „Mi a portré?" és Jokesz Antal „Uralni vagy szolgálni?" című írása is, mert a kérdésre az előbbi az NDK 2. portréfotó kiállításán szerzett tapasztalatai nyomán, az utóbbi pedig a FOTON csoport kiállítása ürügyén publikált bírálatában ad választ. Hazai, szlovákiai olvasóink figyelmét minden bizonnyal leköti Kovács László írása. Ugyanis a „Daguerre diorámája magyar szemmel (1836)" című beszámoló Király József Pál, az akkori Pozsony neves pedagógusának naplóját, versét idézve foglalkozik a témával. Dokumentumra hivatkozva pedig az akkori Pozsonyban megjelent Daguerrotyp című kiadványt említi meg, melynek szerzője Nagy Károly, a kalandos életű csillagász volt. Hajdú András KÖNYV Árral szemben is lehet kajakozni. (Krascsenits Géza felvétele) Táj és történelem Egy-egy táj hangulati képét nem csak a szemmel látható nevezetességei teszik sajátossá, az ottlakók számára meghitté. Véleményem szerint egy vidék arculatához éppúgy hozzátartoznak a föld mélyén rejtőző, régész ásójára váró egykori települések, temetők, mint az újabbkori, ma is álló építmények vagy természeti csodák. Más szemmel nézem ugyanis azt a kopár domboldalt, amelyről tudom, hogy egykor virágzó település helye volt, mintha csak kopársága lenne egyetlen jellemzője. És nem hiszem, hogy ez szakmai elfogultság lenne, hiszen a hagyományos paraszti kultúrában is számon tartották az emberek az efféle, szemmel nem látható sajátosságokat (ilyesmire utalnak pl. a Faluhely dűlő, Klastromdomb vagy Törökhányás típusú földrajzi nevek). Ezzel is otthonosabbá tették eleink — ha nem is tudatosan, — a tájat, ahol éltek. A szigorú értelemben vett tudományos érdekeken túlmenően ilyen hasznuk is lehet a régészeti topográfiáknak, hiszen egy-egy tájegység településtörténete rajzolódik ki belőlük, s az ottlakók tájhoz való kapcsolódását erősítik. Mindez Simon László: Nagykőrös és környéke avar kori topográfiája című könyvecskéje kapcsán jutott eszembe (Nagykőrös 1983). A szerző tulajdonképpen egy avar fejedelmi kard napvilágra kerülése ürügyén veszi számba szükebb pátriája avar kori betelepültségét. Először azonban ismerteti ennek a szenzációs leletnek az előkerülési körülményeit, majd elemzésére és értékelésére vállalkozik. A lelet értelmezése és rekonstrukciója során jó erudícióra valló áttekintését adja a korabeli párhuzamoknak (ilyen szempontból elemzi például vidékeinkről a zsélyi és érsekújvári temetőket is). A számtalan rajzzal, fényképfelvétellel és táblázattal kiegészített könyvecske nemcsak fontos helytörténeti munka, hanem a korszak kutatóinak is nélkülözhetetlen forrásmunkája lesz. Liszka József TELEVÍZIÓ Egy tiszta ember Régóta vártuk, hogy megszülessen ez a portré; a fesztiválsikerekről, Jancsóról, Szabóról hallhattunk eleget, a színészekről, dramaturgokról, operatőrökről is. A számos jó portréfilm árnyékában mégis hiányérzete támadt az embernek: az oszlopos tagokról is szólni kellene. Akik „csak" megcsinálják, átültetik a film nyelvére, amit az irodalom előttük már egyszer sikeresen megoldott. Tisztességgel, alázattal, maximális szakmai hozzáértéssel. Ráadásul olyan sikerrel, amelyről évekig beszélnek; amelyhez újabb generációk térnek vissza ismét. Tényleg „másodrangú" ez a munka? Hol késik például a Zsurzs Éváról, több mint száz televíziós film, sorozat, tévéjáték és feldolgozás rendezőjéről valló portréfilm? Most végre megszületett; készítéséhez eljöttek szép számban a munkatársak, barátok. Színészek, írók, operatőrök, gyártásvezetők. Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Páger Antal, Baji Tibor. Márkus László, Venczel Vera, Horváth Sándor, Szabó Magda. Törőcsik Mari és Garas Dezső is. Nemere László, Czabarka György. Eljöttek, hogy néhány mondat erejéig elmondják a véleményüket róla. Nyomasztó volt a sok jót hallani, nem is annyira a nézőnek, sokkal inkább magának Zsurzs Évának. A nézők jó része maga is hasonló nézeten van, nem volt hát meglepve. Zsurzs Éva viszont zavarban volt: a szembedicsérést pokolian nehéz elviselni. Ami talán oldotta (és főleg indokolta) a dics-áradatot, a bejátszott részletek emlékezetes alkotásaiból : Nő a barakkban. Epeios akció. Glória, Abigél, A fekete város. Különös házasság, Világló éjszaka. Felelet, Danaida stb. A kedves, megható légkörű műsor után kissé hitetlenkedve állt fel az ember. Ezt talán mégse ... talán mégis kritikusabban kellett volna ... És még ez a Szilágyi János is, szokásától eltérően ez alkalommal kissé puhán provokált. Mit tegyünk, a néző már ilyen: kaján. Szeretne valamit csipegetni a sok jó mellé: valami pikánsát, pletykaizűt. Zsurzs Éváról is. Szeretne hallani a vitákról, sértődésekről, hangos szavakról. Mert olyanok is voltak. Szerepvisszaadások, zsörtölődések. Összekülönbözések. A néző hitetlenkedve áll fel és veszi tudomásul: mindez nem lényeges. Ilyesmire a meghívottak egyike sem emlékszik csak bensőségesen, szeretettel beszéltek. Zsurzs Éváról csak szeretettel. Csáky Pál HANGLEMEZ Bach zongoradarabok — csembalón A zenetörténetből jól tudjuk, hogy a 18. századi nagy német zeneszerző, Johann Sebastian Bach életművében orgonamüvek, hangszeres és zenekari művek, valamint vokális müvek egyaránt megtalálhatók. Zongoraversenyei a zongora legnagyobb virtuózainak is kedvelt repertoárdarabjai. Hazai művészeink közül Zuzana Ružičková egyike azoknak a virtuózoknak, akik repertoárjuk legnagyobb részét Bach-művekből állították össze. Ružičková azonban nem zongorán, hanem annak ősén, a szép és különleges hangzású csembalón adja elő Bach műveit, és előadásuk virtuóz és intuitív játéktechnikát igényel. Zuzana Rúžičková művészi kvalitásait mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a franciaországi Erato vállalat részére több mint 200 Bach-mű lemezfelvételét készítette el, mégpedig rendkívül magas, művészi színvonalon. A Supraphon most ezekből az Erato-felvételekböl vett át nyolc Bach-művet egy két lemezből álló albumban. A felcsendülő művek főleg toccaták és fúgák, de elhangzik a D-dúr szonáta (Sonata D-dúr BWV 963) is. A toccata — mint tudjuk — virtuóz gyorsaságot igénylő zene. A D-dúr toccata például, melyet Bach még Weimarban komponált 1710 táján, annak ellenére, hogy a nagy zeneszerző korai művei közül való, egyike Bach formailag legváltozatosabb, legművészibb, tehát legérettebb kompozícióinak. Zuzana Rúžičková kihasználva különleges hangszerének minden adottságát, teljes mértékben azonosulva a müvek hangulatával és mondanivalójával, virtuóz játékával bizonyítja be, hogy a zeneművészet nagy géniuszának művei a csembalón is ugyanúgy hangzanak fel, mint a zongorán, de talán még nagyobb és különlegesebb zenei élvezetet jelentenek mindazoknak, akik Bach terjedelmes életművéből a hangszeres darabokat is kedvelik. Kívánatos lenne, hogy a Supraphon az Erato-felvételek közül további Bach-műveket is átvegyen Zuzana Rúžičková nagyszerű tolmácsolásában. Sági Tóth Tibor 9
