A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

Irodalmunkban is érvényesülnek az általános törvényszerűségek

(Beszélgetés Csanda Sándorral)

Csanda Sándor irodalomtörténész és kritikus nevét azt hiszem minden olvasó ismeri. Egyike azoknak, akik ott álltak a harmadvirágzás irodalmának bölcsőjénél s az ötvenes évek elején lelkesen bekapcsolódtak a hazai magyar irodalomteremtö munkába. Nemcsak Írástudóként járt elöl, belevágott az irodalom szervező munkájába is ... Csanda Sándor már közel jár a hatvanhoz, de érdeklődése, kíváncsisága ma is töretlen. Betegsége sem gátolta meg abban, hogy ne kisérje figyelemmel a hazai magyar irodalom alakulását. Munkássága széleskörű és figyelemreméltó. Nemcsak a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalmat igyekezett fölmérni és rendszerezni, de gondosan tanulmányozta a magyar és a szlovák irodalom többszázados egymásrahatását, kölcsönösségét, a két irodalom történelmi gyökereit, gyakori egymásbafonódását. A két irodalom kölcsönös megtermékenyítő hatásáról több könyvet írt, antológiát állított össze, s talán mondanunk sem kell, hogy ezek a könyvek nemcsak irodalomtörténetként, tankönyvként, dokumentumokként töltenek be fontos szerepet, de a két nép barátságát is mélyítik. Pozitív hatást gyakorolnak mind a szlovák, mind a magyar, főként a csehszlovákiai magyar irodalomra ... Csanda Sándor legkiemelkedőbb művei: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai és az Első nemzedék, amely nemcsak irodalomtörténet, hanem korrajz is az első köztársaságbeli magyar irodalomról. Az utóbbi könyv nemrégiben második kiadásban is megjelent a Madách Könyvkiadónál.

— Első önálló könyvemet a Magyar Tudó mányos Akadémia adta ki 1961 elején : „A

CSEREPEK

Fűben tücsök muzsikál

„Napjainkban gyakori beszédtéma az éneklés hiánya életünkben. Magyarázatot keresünk és találunk is erre a nem kívánatos jelenségre. Valamikor az ének végigkísérte az embert egész életén. Dalt hallott a bölcsőben szülőktől és nagyszülőktől, kisgyermekként mondókákat tanult. Az iskola tovább bővítette dallamvilágát. A szerelmes ifjú dallal köszöntötte kedvesét, munka és szórakozás közben, pihenéskor — mindig énekeltek. Őseinket a bölcsőtől a sírig kísérte a dal: így fejezték ki örömüket, bánatukat, vágyaikat. Ma sem mondhatunk le a dalról, az éneklésből fakadó élményszerzés emberformáló szerepéről." — Ezeket a sorokat egy érdekes könyvecske bevezetőjéből másoltörökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai" címmel. Egyébként a művet a bratislavai Komenský Egyetemen mint kandidátusi értekezést védtem meg még 1959-ben. Ez volt az első magyar szakos tudományos disszertáció a felszabadulás után hazánkban. A disszertációnak nemzetközi sikere is volt: a régi magyar irodalommal foglalkozó szakemberek nemcsak magyarul, hanem németül és franciául is elismeréssel méltatták. Eddig nem ismert történeti forrásokat és költeményeket tártam fel benne, amelyeket különböző levéltárak — főként cseh és szlovák — anyagában találtam. Az összehasonlító irodalomtudományi módszernek a régi magyar irodalomban való alkalmazásáról 1962-ben Budapesten, a Nemzetközi Komparatív Kongresszuson orosz nyelvű ismertetést is tartottam. A hazai szakirodalomban szlovákul és csehül is ismertették, de utólag müveim felsorolásából gyakran kifelejtik mivel nem itt adták ki, és Csehszlovákiában máig is csak részletek jelentek meg belőle. Magam is ezt tartom eddigi legjobb művemnek, mert a kuruc felkeléseket és e kor költészetét nemcsak új adatokkal, hanem értékelését új szempontokkal is gyarapitottam. A tudományos munkában máig is az az alapelvem, hogy ha valaki nem tud egy kérdésről újat mondani, ne írjon olyasmit, amit már előtte mások is megírtak, vagyis nem szabad újból „felfedezni a spanyolviaszt". Újbóli kiadásra a Madách Kiadónak is ezt a könyvem ajánlottam, de a szerkesztőség úgy döntött, hogy az Első nemzedék aktuálisabb, mert a nemzetiségi irodalommal foglalkozik. Igaz, első könyvemet elsősorban a szakembereknek írtam, a régi magyar irodalommal foglalkozó tudományos kutatók eddigi eredményeit vizsgáltam meg és egészítettem ki újabb megállapításokkal.

— Téged mi inspirált az Első nemzedék megírására ?

Az Első nemzedéket nem tudományos minősítő munkának szántam, hanem a szélesebb olvasóközönség számára. Ez annyiban úttörő jellegű, hogy előttem nem foglalkoztak részletesebben a két világháború közti szlovákiai magyar írók műveinek értékelésével. Ehhez főként az itteni Egyetemi Könyvtárban kellett több száz könyvet és folyóiratot átolvasnom. Mint érdekességet említem meg, hogy sokat már igen porosán, de felvágatlanul találtam. Ez azt jelenti, hogy a fűzött példányok ívek szerint voltak összehajtogatva, s megjelenésük óta némelyiket még senki sem olvasta. El kell ismerni, hogy ez indokolt

is volt, mert a két háború között nem létezett állami könyvkiadás, s az írók, valamint a magánvállalkozók saját költségükön dilettáns könyveket is kiadtak, s ezeknek lokálpatrióta körökben olykor jelentős sikerük is volt. Úgy vélem, újabban a hatvanas-hetvenes években irodalmunk java része kiemelkedett ebből a provincionalizmusból, s legjobb műveivel már versenyre kelhet az egyetemes magyar irodalom jó színvonalú alkotásaival. Ehhez bizonyára erősen hozzájárul az a tény, hogy a Madách Kiadóban erősebben megválogatják a kiadásra szánt alkotásokat. Itt azt tartom a legfontosabb szempontnak, hogy nálunk is csak azt a könyvet érdemes kiadni, amelynek irodalmi vagy tudományos értéke van. A húszas évek elején az itteni Új Aurórában és a kassai Kazinczy Körben is az volt a fő szempont, hogy lehetőleg minden itteni magyar írást ki kell adni, mert gyarapítja a nemzetiségi kultúrát. A dilettantizmus elburjánzásához vezettek ezek a szempontok, s ellenük akkoriban Fábry Zoltán is harcolt. Igaz, a dilettantizmus elleni harcot sem lehet abszolutizálni, mert abban a vitatkozó felek közül mindenki a másikat nevezte dilettánsnak, önmagát pedig legszívesebben zseninek képzelte. Ennek ellenére tény, hogy az irodalom nem születhet valaminek a pótlására. Például a húszas évek elején újságírók, tanárok valódi ihlet nélkül csaptak fel írónak, hogy pótoljanak valamit, ami hiányzik a nemzeti kisebbség szellemi életéből: többek között a történelmi tudatot vagy a nemzeti hagyományok folytonosságát. így születtek a magyar történelem nevezetes alakjairól szóló versek vagy karcolatok, amelyek azonban nem voltak igazi költemények vagy elbeszélések. Legtöbbször a magasztalt hős halálát vagy szenvedéseit Írták le. Ezért jobb

tam ide. A kötetet a Komáromban (Komárno) élő zenetanár, Dobi Géza állította össze csehszlovákiai magyar költők gyermekverseiből, s címéül Verseghy Erzsébet Este című költeményének egyik sorát — „Fűben tücsök muzsikál" — választotta. Tizenöt költőnk kilencvenkilenc verse szerepel ebben az „antológiában", méghozzá megzenésített formában, s tulajdonképpen ez a körülmény teszi különösen érdekessé ezt a füzetet, amelyet a Kerületi Pedagógiai Intézet jelentetett meg 1 500 példányban. Mert végül is a csehszlovákiai magyar költők gyermekverseit olvashattuk más sok helyen: önálló kötetekben, antológiákban, folyóiratokban stb., de megzenésített formában eddig még csak ritkán találkozhattunk velük. Boráros Imrének, a MATESZ jeles színművészének repertoárján szerepelnek csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei (Zsákovics László volt a zeneszerző), s tudomásom van még néhány lelkes emberről, akik szintén foglalkoztak költőink verseinek megzenésítésével, például Bodonyi András, Szíjártó Jenő, Németh Imre vagy a Gravis együttes orgonistája, Dusík Gábor, aki néhány évvel ezelőtt Ars musica néven még egy — sajnos rövid élető — kamaraegyüttest is létrehozott e megzenésített költemények előadása céljából. A szóbanforgó könyv szerzője. Dobi Géza is közéjük tartozik, sőt a megzenésített költemények számát tekintve azt hiszem ö áll az első helyen, hiszen több mint százötven vershez komponált dallamot. A Fűben tücsök muzsikál című füzetet kiegészítő tananyagnak szánták az óvodák és az alapiskolák zenei neveléséhez. A dalokat négy csoportba osztották: 1. pentaton dallamok; 2. dúr hangnemű dallamok; 3. moll-jellegű dalok;

4. pentaton, dúr és moll hangnemek társításai. így a gyermekek megismerkedhetnek a leggyakoribb dallamtípusokkal, s számos példán gyakorolhatják is azokat. Dobi Géza számára nyilván ez a szempont volt az elsődleges, de mindenképpen tiszteletet érdemel az a döntése, hogy a zenéhez csehszlovákiai magyar költők verseit választotta szövegként, hiszen így a gyermekek egyik-másik

költőnket is megismerhetik, már zsenge korukban megjegyezhetik a nevüket, s ha később, érettebb fejjel újra találkoznak alkotásaikkal, már ismerősökként üdvözölhetik őket. Nyilván szóvá tehetnénk, hogy miért ezt vagy azt a verset zenésítette meg Dobi Géza és nem emezt vagy amazt, de ezúttal ne legyünk ünneprontók, üdvözöljük inkább a vállalkozást, amelyhez hasonlókra bizony szükségünk lenne.

Egy királynő arcképe

Lytton Strachey angol esszéíró nevét alighanem kevés olvasó jegyezte meg magának, jóllehet néhány könyve magyarul is olvasható. Vagy öt évvel ezelőtt jelent meg új kiadásban Erzsébet és Essex című történelmi életrajza, amely I. Erzsébet angol királynő korába vezet el bennünket, felvonultatva előttünk a kor főszereplőit — köztük a nagy filozófust is, Francis Bacont —, de a kisebb figurákat is, hogy megfelelő keretbe helyezze a királynő és Essex gróf sajátos és szenvedé-10