A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-28 / 26. szám

A GYANÚ A száznegyvenkettes számú szobában két nő lakott. Az egyik állítólag zenetanámö volt, kissé molett, mosolygós teremtés, a társa keményebb vonású. valamivel karcsúbb és csinosabb, a foglalkozását nem árulta el. A hosszú nappalokat általában kézimunkázás­­sal töltötték, esténként pedig táncolni jártak. A zenetanámö valakinek elfecsegte, hogy a férje vagy tíz évvel idősebb mint ő. és nagyon féltékeny természetű. Másnap már a fél üdülőszálló tudta, hogy nem éppen bol­dog házaséletet él. — Szegény Milka! — sóhajtoztak és kerek kis történeteket agyaltak ki a zsarnok férjről, aki a feleségét minden szabad percéről el­számoltatja. Ha netán a megszokottnál ké­sőbb érkezik haza. napokon át gyötri kérdé­seivel. hol járt. kivel állt szóba. Pedig egy pedagógusnál sosem lehet tudni, hogy az utcán kivel akad össze. A szülőket nem lehet csak úgy egyszerűen lerázni. Ezért aztán gyakran követik egymást Milkáéknál a fe­szült pillanatok. Előfordult már az is. hogy a férj telefonált az igazgatónak és megkérdez­te. valóban lesz-e aznap értekezlet, mert ö úgy emlékszik, a felesége a minap azt mond­ta, tervezték ugyan, de elmarad. Ó. milyen gyerekes trükk! Hogy nem szégyellj magát! Jól teszi az asszonyka, ha legalább itt az üdülőben kedvére kiszórakozza magát. Az olyan férfi, mint a férje, megérdemli, hogy a felesége ... és a többi és a többi... Ám alig telt el pár nap, a közvélemény teljesen megváltozott. Ennek oka pedig az volt, hogy a két hölgy körül elkezdett legyes­­kedni egy jómegjelenésü úriember. Vajon ki lehet! Megállapították, hogy a hármas pavi­lonból való és valamiféle igazgató. E naptól folyton együtt látták őket hármasban. Azt is észrevették, hogy az igazgató úr be-beoson a hölgyek szobájába. No lám! Senkinek sem fért a fejébe, hogy lehetséges az ilyesmi? Hátha másik férfi is van. csak éppen nem mutatkozik? Viszont hiába kémkedtek, lesel­kedtek a folyosón, az igazgatón kívül senki más emberfia nem mutatkozott. Egy férfi két nővel ? Csak nem ? Ejnye! Kezdték nemtetsző szemekkel méricsgélni a két asszonyságot. Minden üdülőben szigorú rend uralkodik. A szóbanforgóban predig különösen. Itt maga az igazgató figyelmeztette a vendégeket a házirendre, hangsúlyozva annak egyes pont­jait. Senki semmit nem vett zokon, hiszen az csak természetes, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket. így igaz, csak hogy a szabályszegésnek is megvannak a maga törvényei. Ha két nő lakik egy szobá­ban. akkor oda két férfinak kell időnként beosonnia, s lehetőleg ne egyszerre, hanem felváltva. De így. ahogy ez a két perszóna teszi, mégiscsak felháborító. Fel is jelenti őket valaki annak rendje módja szerint. A portás előbb csak a vállát vonogatja. de amikor már ötödször csengették fel álmából és azzal fenyegették, ha nem intézkedik szólnak az igazgatónak, határozott lépésre szánta el magát. Nyugdíjas katonatiszt lévén, már maga a szálegyenes testtartása is tekin­télyparancsoló. Felment a hatodik emeletre és erélyesen bekopogott a száznegyvenket­tesbe. — Azonnal nyissák ki! Nem nyitották. A portás nagy dirrel-dur­­ral elment. Alig hunyta le szemét a szolgálati díványon, ismét felberregett a telefon. — Halló! A száznegyvenkettesből most szökött ki a vendég. A liftben elfoghatja. Az öreg katona ismét felszáguld a hatodik emeletre és dühében fellármázza az egész folyosót. Hiába kéri, csillapítja a két nő, ó csak kiabál: — Ne beszéljenek kérem, a szobájukban férfit rejtegettek. Hol van? Vagy azt akarják, hogy idő előtt hazaküldjük önöket? Vajon mit mondanának a férjüknek? Követelem, azonnal mondják meg ki tartózkodott magu­kon kívül a szobában! A két asszony tagad. Vérvörös arccal ta­gad. De milyen érdekes, egyik sem sir. Miért nem sírnak? Hiszen a csetepaténak súlyos következménye lehet. Egy kis asszonyi prak­tikával könnyen lefegyverezhetnék az öreg kapuőrt. Körülöttük sunyi kárörvendő mosolyok. Mindenki kiváncsi volt mi történt odakünn. Elég jó buli ami azt illeti. Ám amilyen váratlanul jött. olyan gyorsan le is csitult a vihar. A két póruljárt asszony a folyosón maradt leforrázva. Nem volt kedvük visszamenni a szobába. Azon tanakodtak, vajon ki árthatott nekik. Félénken, de sze­mükben gyűlölettel tekingettek körül. Ekkor érkezett meg szokásos esti sétájáról a szomszéd, egy kiállhatatlan pasas, aki olyan hangosan horkol, hogy a tizedik szobá­ban is lehet hallani. Mit sem sejtve odalép a hölgyekhez és köszönés helyett így szól: — Történt valami? — Á. dehogy — mondják az asszonyok, s Milka higgadtan hozzáteszi — Majdcsak el­telik valahogy ez a vacak két hét. — Bocsánat — szól a férfi, s odébbáll. A két asszony összenéz. Egyik sem szól semmit, de tekintetül elárulja, hogy megvilá­gosodott előttük valami. CSICSAY ALAJOS Ml VOLT AZ ERNYŐ A világ első eser- (’■ ŐSE? nyöje valószínűleg egy pálmalevél, vagy más nagyobb az őskori ember tar­tott zivatarban a feje fölé. Csakhogy a le­velet két kézzel, fel­emelt karral, hosszabb ideig tartani igencsak fárasztó dolog lehetett, ezért ősünk feltűzte egy botra. így már hasonlított ez a mai eser­nyőre. Arról, hogy teksztílből mikor készült az első ernyő, nincs adat A mi kontinensünkre a Távol-Keletről került ahol eleinte a hatalom jelvénye volt: rabszolgák hordták a kínai csá­szárok és az indiai maharadzsák után. Európá­ban egy Jonas Hanvvay nevű angol világutazó hozta be a XVIII. században. Honfitársai elein­te gúnyolták a szokatlan holmiért de az éppen akkoriban divatba jött kényelmes cilinder vé­delmében hamar rákaptak viseletére maguk is. Meg is ijedtek a londoni bérkocsisok: nekik ugyanis esős napokon ment legjobban az üzlet s attól féltek, hogy az esernyő elterjedé­se megfosztja őket a bőven csordogáló jövede­lemtől. Még tüntetést is rendeztek az ernyő ellen, de elterjedésének már ez sem tudott gátat vetni. A hatalmi jelvényül szolgáló keleti ernyők nagy része egyébként napernyő volt Európában azonban a napernyő csak az eser-. nyő befogadása után kezdett feltűnni. 1 a fo to-k in o — filmfelvevőgép. Super 8 mm-es kazettás filmre, F 1,3 transzfokátor irányította motorral, frekvencia 18 és külön filmkockák. Az automata biztosíték lehetővé teszi a felvétel megszakítását 10 s után, valamint az expoziméter kikapcsolását. Forrásceruzaele­­mek. 5 070,— Kčs. CANON 514 XL kamera, amely Super 8 mm-es filmmel működik. Objektív 1,4 (9—45), gyújtótá­volság ötszörös, objektív: tizenháromlencsés. 9—18 filmkocka másodpercen­ként, önkioldó, fényrekesz automatikus blokkolása. Forrás — 2 ceruzaelem. 9 450,- Kčs. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom