A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
A Csemadok életéből FESZTIVÁLTÜKÖR Színjátszók, kisszínpadok a Jókai-napokon Heftai Jenő: A tündérlaki lányok című darabját a muzslai színjátszók mutatták be Čapek: Ádám a világteremtő — a dunaszerdahelyi színjátszók előadásában A színjátszócsoportok versenyének fődíját a nagymegyeri színjátszók nyerték Komárom (Komárno) ebben az esztendőben már huszonkettedszer adott érdeklődő közönséget biztosító otthont a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszóknak, a szerkesztett műsorok és a drámairodalom lelkes közvetítőinek. Azoknak, akik küldetésszerü feladatot vállalva munkaidő után és tanítás végeztével, művelődési otthonokban és klubhelyiségekben, olykor esetleg nehezített körülmények között gyakoroltak s igyekeztek minél derekasabban megbirkózni a kiszemelt anyaggal. Többnyire késő estig, szükség esetén akár éjfélig is tartottak ezek a próbák. Csoportjaink hónapokon át dogoztak. majd bemutatót szerveztek, hogy legyen mit felmutatni a kerületi szemléken és az országjáró müsorbizottság tagjainak; ezt követőleg pedig öntevékeny színjátszásunk közös asztalánál; a Jókai-napokon — művelve ezzel önmagukat s másokat, erősítve szocialista nemzetiségi kultúránkat, teremtve közben alkotó és tenni akaró közösséget. Most, kereken egy hónap múltán — a fesztiválok természetes velejárójaként tapasztalható indulatok és érzelmi csapongások csillapodtával — megállapítható: az idei országos seregszemle leglényegesebb tanulsága abban rejlik, hogy ismét bebizonyosodott : szükség van a közös asztal megteritésére": az öntevékeny művészeti mozgalomban munkálkodó erők rendszeres összemérésére, a megfelelőképpen előkészített és jó programmal meghirdetett (különböző szintű) fesztiválokra. Együtteseink csupán ilyen rendezvények keretében mérhetik fel igazán képességeiket, ugyanakkor a csoportok által képviselt stílusok és művészi teljesítmények a szakemberek számára eligazítást adhatnak amatőrmozgalmunk törekvéseiről és helyzetéről. A 22. Jókai-napokon látottak, illetve a versenyműsorok szakmai értékelésein hallottak alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy a hazai magyar amatőr szinjátszómozgalomnak ezt az országos rendezvényét — a hronovi. Dolný Kubin-i. martini, poprádi, prešovi. Spišská Nová Ves-i, vagy akár a tájainkon is ismert kazinbarcikai amatőrfesztiválok mintájára — szintén országos mércével kell mérni. Művészi, esztétikai, mozgalomirányitási és fesztiválszervezési kérdések tekintetében egyaránt. Aki járatos az amatörmozgalom berkeiben, nyilván tudja: a Jókai-napok — rangjánál s céljainál fogva — semmiben sem különbözik az imént említett városokban rendezett seregszemléktől. Lényegesnek tartom ezért leszögezni: részt venni a komáromi fesztiválon, az nemcsak rangot, hanem bizonyos színvonalbeli elvárást is jelent. A mit, miképpen játszani kérdésében a Jókainapok nagy mértékben befolyásolják csoportjaink további munkáját. Ezért egy pillanatig sem lehet mindegy, vajon a közönség elé kerülő produkció kielégiti-e a mai néző igényeit, vajon tartalmasán s kellő művészi szinten szórakoztatja-e a publikumot, erkölcsöt gazdagító formában hat-e rá? Az országos szemlén tapasztaltakat hasznosítva az egész évad folyamán tudatosítanunk kell. hogy honi tájainkon az amatör színjátszás és a kisszínpadi mozgalom csak akkor van jelen teljes súllyal s élő tevékenységként a hétköznapjainkban, ha a darabválasztás tudatosságát serkentő, a színpadi megjelenítés mikéntjében új formákat kereső (ám sohasem öncélú!), a nézőket aktivizáló, illetve a szereplők rátermettségét gazdagító követelményrendszernek minél teljesebben tud eleget tenni. Az idei fesztiváltükörbe pillantva 15 versenyműsorról, nagyjából ugyanennyi keretműsorról és két kiváló vendégegyüttes szerepléséről adhatunk számot. Részint helyszűke miatt, részint az időközben tovaröppent hetek távlatából itt és most szinte lehetetlen valamennyi színpadra lépett együttesről kúlön-kúlön véleményt mondani. Egyébként is, ezt a feladatat napilapunk sokkal fürgébben, precízen és naprakészen megtette' már. Időálló tapasztalatként viszont okvetlenül tollhegyre kívánkozik: a Jókai-napok 22. évfolyamában kiirt dijakért versengő csoportok teljesítményének öszszességét tekintve — sajnos — nem beszélhetünk határozottabb előrehaladásról. Igaz. a három fődíjat nyert együttes teljesítményéről különösebb zokszó nélkül elmondhatjuk; ez igen, ez színház volt. A különdíjakat nyert csoportokat is meg-megérintette a színház szele, de teljesítményük már korántsem volt ennyire zavarmentes. így elsősorban néhány kiváló színészi teljesítményt nyújtó szereplő játékáért, egy-egy díszletmegoldásért, a szép magyar beszédért, a feltűnően jó színpadi mozgásért, vagy a darabválasztás tudatosságáért illeti őket dicséret. A többi együttesnek a közösségteremtés szándéka és az országos szemlén való szereplés maradt értékelhető erénye. Valószínű, hogy már ebből a felsorolásból is kitűnik: a szakszervezetek komáromi művelődési házának színpadára lépett együtteseknél sűrűn voltak tapasztalhatóak színésztechnikai, rendezői és szcenográfiai fogyatékosságok. Gyakorta előfordult, hogy a szándékot nem követte megfelelő megválósítás; hogy a próbafolyamat során nem sikerült kifejezően, lényegre törő és letisztult formában szerves egésszé ötvözni a különböző útkereső jellegű művészi törekvéseket vagy a színpadi megjelenítés különféle eszközeit. A jövőben, a siker és a megérdemelt taps ellenére, a csoportok rendezőinek, állandó tagjainak, de az amatőrmozgalom járási, kerületi és központi irányítóinak is ezért sok tekintetben kell majd elmélyültebb munkát végezniük. Gondolok itt már az évad elején nyújtott módszertani segítségre, a hivatásos szakemberekkel való együttműködés következetesebb szorgalmazására, a különböző szintű fesztiválok körültekintőbb, nyugodtabb munkát biztosító időpontjainak kitűzésére. Ez is hozzásegíthet ahhoz, hogy csoportjaink zöme ne „fölmondani és reprodukálni" akarja a színművet, hanem az írói szöveg megfelelő értelmezésével önmagukról akarjanak vallani — a színjátszás eszközeivel. A gyakorlatban ez a tudatosabb s letisztultabb rendezői megközelítés igényét a szerkesztett műsorok felkészültebb értelmezését a publikumot együttgondolkozásra késztető törekvések hangsúlyozását a mondanivaló. a cselekmény és a gondolati tartalom kiforrottabb egységét jelenti. Csak így érhető el, hogy az amatőr munkának erre a komoly művészi küldetéssel bíró, anyanyelvet ápoló szakaszára ne a tisztes középszer legyen jellemző. Hogy együtteseink az ösztönösség és a kísérletezés szintjén túllépve egyre fajsúlyosabb, egyre komolyabb felkészültséget s művészi érettséget igénylő művek előadására vállalkozhassanak. Ez egyben járható útja annak is. hogy a válogató műsorbizottságok feladata ne csak a valóban gyönge teljesítményt nyújtó csoportok kiszűrése legyen, hanem amatőrszinjátszó mozgalmunknak egy olyan művészileg magas színvonalú és számszerűleg is impozáns állapota jöjjön létre, ahol a jók közül is csupán a legeslegjobbak nyerhetik el az országos szemlére való meghívás jogát. Hasonlóképpen mozgalomszervezői feladatnak tűnik felfigyelni arra, hogy a cseh, a szlovák és a magyarországi példa hatására tájainkon is jó értelemben véve egyre inkább összemosódnak a kisszínpadi mozgalom, illetve a hagyományosan értelmezett színjátszás formanyelvének határai. Ezzel párhuzamosan egyre hangsúlyosabban jelentkezik — már-már az önálló versenykategória igényével — a középiskolás korú ifjúságot tömörítő diákszínjátszás hatékonyabb támogatásának igénye. Ha mindehhez a fesztivál igazgatásának, gyakorlati tapasztalatait is hozzászámítjuk, akkor egyet kell értenem az Új Szóban 1985. május 31-én megjelent értékelő írás utolsó bekezdésével, ahol a cikkíró leszögezi: „Most van idő értékelni az elvégzett munkát, levonni a tanulságokat, megteremteni a feltételeket a jobb irányító, módszertani és szervező munkához. Mert enélkül amatőr színjátszó mozgalomban sincs előrehaladás.” Elért eredményeinkre, reális terveinkre és lehetőségeinkre, legjobb csoportjaink sikereire alapozva — mindannyiunk nevében — csak bízni tudok abban, hogy a hazai magyar amatőr színjátszás nemcsak beszédtémát ad majd a jövőben, hanem ennek eredményeképpen színvonalas művészi munkát is hoz. Örömet és sikert, falvakban és városokban. Mind a nézőknek, mind a szereplőknek. MIKLÓSI PÉTER Prandl Sándor felvételei (A 22. Jókai-napok teljes eredménylistáját lapunk következő számában közöljük) 7
