A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
A Csemadok életéből Az V kategória prózámon dót színvonalas teljesít ményt nyújtottak Az első három helyezett Vontszemü Henriett. Bedecs Imre. Hagy Katalin Varga Tibor, az V. kategóriában első helyezett lett. s a közönség diját is ő kapta A IV kategória képviselői közül Kerekes Adrianna versmondásban. Buchtovics Péter prózamondás ban végzett az első helyen Vas Ottó. a 22. Jókai-na■,toktól kezdve a rendezvény minden döntőjének állandó vendége Volt már jobb is! Gyerekkoromban egyenlőségjelet tettem e két fogalom közé: Komárom — Jókai-napok. A város nevéről azóta is ez a rendezvény jut az eszembe. E legrangosabb irodalomközpontú országos seregszemlénket, a csehszlovákiai magyar felnőtt színjátszó együttesek, kisszínpadok. bábcsoportok, vers- és prózamondók központi versenyét 22. alkalommal rendezték meg. Szeretem e fesztivál hangulatát, a szereplők izguló tekintetét, bizonyítani akarását. Kiváncsi vagyok a vers- és prózamondók teljesítményére, arra, miként alakul a színvonal, fejlődés vagy visszafejlődés tanúja lehetek-e. Immár tizedik éve. hogy versenyzőként vagy nézőként, de egyetlen egyszer sem mulasztom el. hogy a fesztivál idejére leutazzam Komáromba (Komárno). Május 24-én délelőtt a IV. kategória, délután az V. kategória vers- és prózamondóinak nyilvános elődöntőjére is mágneses erővel húzott a kíváncsiság. Az ott résztvevőknek előbb a járási, majd a kerületi versenyen kellett kivívniuk a győzelmet, hogy bejuthassanak a Jókai-napok elődöntőjébe. Arra számítottam, találgatások, élénk viták tárgyát képezi majd annak eldöntése, hogy ki lesz az a három-három helyezett, aki a döntőben képviselheti kategóriáját. Sajnos, erre nem volt ok. Tisztában vagyok azzal, mennyi energiába. idegeskedésbe kerül, amíg idáig eljutnak a versenyzők. A bőrömön érzem az izgalmukat, s talán az lenne az emberibb, ha ennek tudatában inkább a dolgok jó oldalára figyelnének fel. Oe toliamat megállítja az „Alkotni vagyunk, nem dicsérni" József Attila-i verssor. A problémák megértése nem diktálhatja a hiányosságok elhallgatását. Sajnos, az idei Jókai-napok versenyéről pedig több az elmarasztaló észrevételem, mint a dicsérő. A rendezvény rangja szállt-e alább, hogy egyesek az országos seregszemlére bejutottak közül nem látták érdemesnek a megjelenést? Nem tudom! A viszont, hogy IV.—V. kategória elődöntőjéből kilencen hiányozzanak. eddig még nem fordult elő! Hol voltak? Miért nem jöttek el? Biztosan van rá magyarázat, de én nem lelem. Ugye igaz az. hogy az öröm szárnyat ad? S az előadóm lövészettel foglalkozó ember számára nem jelent örömöt, sikerélményt bemutatkozni egy országos szintű rendezvényen? Eljutni ide! Nem ad ez értelmet, lehetőséget az egész évi munka bemutatására? Az idén több járási és kerületi versenyt végighallgattam, s az volt az érzésem, mintha egy rossz démon serénykedett volna közöttünk. Az előadók egyéniségéhez nem illő szövegválasztások, erőtlen, kifejezéstelen előadásmód jellemezték az első fordulók színvonalát. Egyetlen reményem az volt, hogy talán az általam nem hallott járási és kerületi versenyek színvonalasabbak voltak. Ezt azonban a Jókai-napok elődöntője megcáfolta. Egyetlen versmondó sem engedheti meg magának az olyan fellépést, hogy szereplése után két perccel a közönség nem emlékezzék arra. hogy mit hallott az előbb. A legtöbb esetben a felkészültség, az előadott mű tudatos, intellektuális és érzelmi megközelítése hiányzott. Viszont ez a vers- és prózamondásnak egy olyan pontja, amelyben segíteni lehetne az előadókat. Nem boszorkányság a tanfolyamok szervezése, ahol verselemzésre, szép magyar beszédre, színpadi fellépésre tanítanák az érdeklődőket. Hogy ennek szükségessége mennyire igazolt, azt a döntő is bizonyította. A bíráló bizottság (elnök Kmeczkó Mihály, további tagok Boldoghy Kató. Holocsy István. Dráfi Mátyás. Ropog József) értékelése és az előadott müvek részletes elemzése után a döntőbe jutottaktól már kidolgozottabb, értékesebb előadást hallhattunk. Már persze akit hallhattunk mi. a karzaton ülök is. Sok esetben ugyanis csak valami halk suttogás sejtette velünk, hogy a színpadon beszélnek. Pedig a döntőt megnyitó Vas Ottó szép példát mutatott versmondásból: megértés — átélés — hangerő — hangszín — minden a helyén volt. A CSEMADOK KB művészeti osztálya a műsorbizottság javaslatára Vas Ottót többéves sikeres szerepléséért a Jókai-napok döntőjének állandó versenyen kívüli vendégévé nyilvá - nította. Szerencsénkre, mert nélküle bizony kevés jó versmondót hallhattunk volna. A IV. kategória színvonala az idén a megszokottnál alacsonyabbra csúszott. Nem hallottunk kimagasló teljesítményt. A középiskolások kategóriájában a leggyakoribb hibát a versválasztással követték el. Vagy túl filozofikus, korukhoz, egyéniségükhöz nem illő verset választottak, amivel aztán nem sikerült megbirkózniuk, vagy olyant, amit már előttük sokan felfedeztek és sokféleképpen elmondtak, így nem kellett megküzdeniük a verssel, elég volt egyszerűen „átörökölni" azt. Végül is így alakult a sorrend: Kerekes Adrianna (Komárom), Gágyor Zille (Kassa — Košice). Vajda Barnabás (Bratislava). Az V. kategória versmondói közül Varga Tibor tűnt ki. Gyurcsó István A költő kérdez című versét nagyon egyéni megoldásban, intellektuálisan megközelítve, hatásosan tolmácsolta. Kategóriájában az övé lett az első díj és a legtöbb közönségszavazat alapján a közönség díja is- Második helyezett Szamaránszky Edit. harmadik Cs. Liszka Gyöngyi lett. A prózamondók erősebb mezőnyt alkottak, mint a versmondók. A lévai (Levice) Buchlovics Pétertől például egy nagyon letisztult. fölösleges hangkilengések nélküli, mégis feszültségteremtö előadásban hallhattuk Csák Gyula Otven kaszását. A 2. illetve 3. helyezett Varga Katalin és Borka Mária kitűnő jellemformálásukkat tűntek ki a többiek közül. Az V. kategóriában Vontszemü Henrietttől hallhattunk maradandó élményt nyújtó, feszültségteremtő és feszültséget tartó előadást. Méltán lett kategóriájának győztese. Bedecs Imre és Nagy Katalin is színvonalasan képviselték járásukat. Az idei döntőn végig az volt az érzésem, mintha egy szerkesztett műsort néznék, méghozzá nem a legszerencsésebben szerkesztette!. Minden harmadik szereplő után a Sziget csoport megzenésített verseket játszott. ami ugyan a nézők számára rendkívül szórakoztató volt, viszont a versenyt szétforgácsolta, s azok a versenyzők, akik a zene után indultak hátrányosabb helyzetbe kerültek. A zsűri egy-egy ilyen hármas blokk után pontozott, s értékelnie kellett a 15—20 perccel korábban hallott teljesítményeket. Nagyon szeretem a komáromi Sziget csoport zenéjét, s szívesen végighallgattam volna tőlük a verseny előtt vagy után egy hosszabb koncertet. Az évről évre ismétlődő versenyek természetes kísérőjelensége, hogy az egyik évben jobban sikerülnek, a másikban kevésbé. A hibák felismerése azonban egyben azt is szavatolja, hogy tanulunk belőle, s elkerülhetjük azokat, a javítás lehetősége mindanynyiunk számára adott. CSANAKY ELEONÓRA Prandt Sándor felvételei 6
