A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
QUEBEC a franciák amerikai bástyája Kanada az ellentétek országa. Montreali szolgálati utam alkalmával meggyőződhettem arról, hogy ez a megállapítás mind földrajzi, mind szociális szempontból érvényes. A szubtrópusi éghajlatú termékeny vidékeken kívül az ország területének több mint egyharmadát örökösen jég és hó borítja. A tundrák növény- és állatvilága nagyon szegény. Gyakran előfordul, hogy milliós nagyvárostól pár száz kilométerre ritkán lakott területekre érkezik az ember. Hasonlóan nagyok a különbségek szociális legrégebbi városai közé tartozik, Párizs után a világ második legnagyobb francia nyelvű városa, amely tulajdonképpen egy sziget a Szent Lőrinc-folyó alsó folyásánál. Kikötője óriási tengeri hajók fogadására is alkalmas. Innen — Torontón kívül — a nagy ipari központokba: Detroitba és Chicagóba folytathatják útjukat. A város szíve a Szent Katalin utca, amely az üzletek, mozik, vendéglők, szórakozók, sztriptízbárok sokaságával vonzza a járókelőt. Tíz dollárért bárki megkóstolhatja az olasz, görög, helyeken szórakoztatják az embereket. A Szent Denis utca nyáron a dzsesszegyüttesektől, bűvészektől, akrobatáktól hangos. A járókelők pedig tapssal és egy-két centtel jutalmazzák az alkalmi művészeket. A tartomány életéhez szorosan kapcsolódik a legnépszerűbb sport, a jégkorong. A montreali Forum sportcsarnokban egy-egy mérkőzésre átlagosan 15 ezer néző kíváncsi. A nyári sportok közül az Egyesült Államokból „importált" baseball és az amerikai futball térré északra, a kisebb-nagyobb tavak birodalmában csak a gazdagabbaknak van belépésük. Az egyik tiszta vizű tóban épp meg akartam mártózni, amikor egy tábla figyelmeztetett: a terület magántulajdon, tehát semmi keresnivalóm sincs itt, csak a hétvégi házak és üdülők tulajdonosai fürödhetnek a tóban. Szerencsémre vendéglátóm üdülőtulajdonos volt, így mégiscsak megfürödhettem a tóban, igaz, csak pár pillanatig tartózkodhattam ott. A túlságosan hideg víz kiparancsolt a partra, de a téren is. A milliomosok szűk köre mellett nagy tömegek a hivatalosan meghatározott szegénységi határ alatt élnek, nem beszélve az őslakos indiánokról és az eszkimókról. A 10 tartományból és két területből álló független szövetségi állam a Brit Nemzetközösség tagja. Az államfő az angol királynő, akit az általa — a miniszerelnök javaslatára — kinevezett fökormányzó képvisel. Területét, lakosságát, iparát tekintve Quebec tartomány a legnagyobb. Az itt élők háromnegyed része francia ajkú, s csak 10 százalékuk beszél angolul. A tartomány, s a közelmúltig Kanada legnagyobb városa Montreal, fővárosa viszont a sokkal kisebb Quebec City. Az országban élő 6 millió francia nagy része ebben a tartományban él. Montreal azonkívül, hogy Kanada vietnami, indiai, japán vagy akár a kínai konyha ínyencségeit. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy 10 dollárt költsön étkezésre. A többségnek meg kell elégednie egy hamburgerrel és egy kávéval. A nagy áruházakkal is ez a helyzet. Az ízléses és divatos áru a lakosság 90 százalékának elérhetetlen, az ár megfizethetetlen. A középréteg számára marad a tavaszi és az őszi kiárusítás. A lakosságnak majdnem a fele kiskereskedőknél vásárol, mert itt az ár 2—3-szor alacsonyabb. A minőségre ugyanez vonatkozik-. A munkanélküliség a tartományban a lakosság 6—10 százalékát sújtja. A 15—24 éves fiatalok esetében az arány 14 százalék. Az iskola elvégzése után nagyon nehezen jutnak álláshoz. Akiket egy csepp zenei tehetséggel áldott meg a sors, utcán, téren, metrón, nyilvános örvend a legnagyobb népszerűségnek. Montrealban két kicsi sziget — a Szent Ilona és a Notre Dame — található. Az előbbin rendezték meg az EXPO' 67 világkiállítást. Néhány pavilon még ma is megtekinthető. A kisebbik szigeten rendezik meg évente a Forma 1 -es autóversenyt. A Szent Ilona sziget, különösen a nyári hónapokban, a turisták és a montrealiak kedvenc kirándulóhelye. A szép parkok, strandok a pihenést, a kikapcsolódást szolgálják. A Szovjetunió állandó kiállítását helyi vasúttal vagy mesterséges csatornán hajóval lehet megközelíteni. Ugyanígy érhető el, a kanadai pavilon is, amelyben Az ember és világa című állandó kiállítás várja a látogatókat. Szovjet művészek előadásában orosz népdalokkal fogadják a vendégeket. Montrealtól körülbelül 100 kilomévizet szántó széllovasok színpompás seregének látványa a partról mindenért kárpótolt. A 600 ezer lakosú Quebec City Montrealtól 250 kilométerre keletre terül el. A látogató meggyőződhet arról, hogy a város a mai napig megőrizte európai és frankofon jellegét. Kanada felfedezőjéről, Jacques Cartiertröl elnevezett romantikus térre érve megcsodálom, milyen rendezetten, eredeti díszükben pompáznak a gyakran 200 éves házak is. Csaknem minden ház vendéglőt rejt magában, amely francia ételkülönlegességekkel várja a vendégeket. Alkonyaikor benépesülnek az utcák és a terek, kigyúlnak a lámpák. Az az érzésem, hogy valahol Dél-Franciaországban egy kisvárosban sétálgatok. Angolul gyakorlatilag lehetetlen szót ér-8
