A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
teni. A várhoz érek, amely büszkén emelkedik a Szent Lőrinc-folyó fölé. Itt Kanada rövid, de eseményekben gazdag történelmével ismerkedem, 1534- ben fedezte fel a francia Jacques Cartier. A múzeumban azt is megtudom, hogy valószínűleg ö nevezte el az országot. Egyébként kanada indián szó, és települést jelent. Az ország betelepítésében a 17. század elején, főleg a franciák vettek részt. 1608-ban a Szent Lőrinc-folyó alsó folyásánál felépítették Quebec várpst, amely erődként védte a folyót. A 17. század végén és a 18. század elején erősödött a brit gyarmatosítás. Ekkor kezdődött és még a mai napig is tart az angolfon és a frankofon lakosság nagy viszálya. Az ügy odáig fajult, hogy Quebec majdnem kivált az államszövetségből. A tartományban élő angolok csak nehezen tudtak elhelyezkedni, s a francia nyelvtudás ma is a munkavállalás feltétele. Ebben a tartományban lépten-nyomon érezhető a francia—angol viszály. Napjainkban egyre jobban növekszenek a lakosság szociális problémái, amelyek szorosan összefüggnek az ország növekvő fegyverkezésével. A fegyverkezési kiadások évről évre emelkednek. Továbbra is megoldatlan a kapitalista társadalom két súlyos problémája, a munkanélküliség és az infláció. A fiatal munkanélküliek többsége abban látja a probléma megoldásának módját, ha fáradhatatlanul harcol a munkához való jogért és a békéért. Ezt az országszerte rendezett tüntetések is igazolják. VLADIMÍR ŠČASNÁR A szerző felvételei POFON ÉS VASTAPS Egy bájos ifjú hölgy Londonból: Sally Bowles. Egy másik Budapestről: Götz Anna. Sally erős és számító. Csak a karrier érdekli, semmi más. Hol van már az az idő, amikor szolid kis virágként élte életét? Mintha nem is ő lett volna az a lány, úgy megváltozott. Kacér lett és felkínálkozó. Ravasz és számító. Hogy egy ramaty kis bárban lép fel, ahol a vendégnek mindent szabad? Hát aztán! Fő ä kabaré! A taps! A fény! A Fény, amely kiemeli az arcot és új reménnyel kecsegtet. A fény, amelyben a csiszolatlan gyémánt is felragyog. Anna halk és visszafogott. Nem lehet öt vallatni — ha el akar mondani valamit, úgyis elmondja, ha meg nem, akkor felesleges minden szó, minden kérdés. Kételkedik. Önmagában is, a sikerben is. Pedig .. . Sally pofont kap a végén, Anna vastapsot. Prince és Kander musicalja, a Kabaré telt ház előtt megy az Ódry Színpadon. — Én és Sally! Hát nem érdekes? — néz rám nagy szemekkel. — Olyan messze vagyunk egymástól, mint ég a földtől. Soha az életben el nem felejtem: heteken át rémálom volt minden éjszakám. Már nemcsak enni, aludni sem tudtam. Azt hittem, végem van, csomagolhatok, örökre leirom magam. Sírógörcsöket kaptam a félelemtől. Hát mit tudok én nyújtani Liza Minnelli parádés alakítása után? Aki beül a Kabaréra, az úgyis őt látja majd maga előtt, gondoltam, hiába néz engemet. Nem és nem lehetett megnyugtatni. Úgy izgultam, hogy teljesen belefáradtam. És attól a naptól fogva semmi sem érdekelt. Nem zavart, hogy Sally egészen más, mint én; nem akartam minden áron vonzó, csábító lenni — egyszerűen megpróbáltam önmagámból kiindulni. A tánc, a zene kihúzott a kátyúból. És jó is, hogy egy ilyen nagyszerű darabban mutatkozhattam be, mint a Kabaré, elvégre Sally mégis többet elárul belőlem, mint Hamupipőke. A naiva szerepeket amúgy sem szeretem, ösztönösen menekülök előlük. Inkább legyek gonosz mostoha, csak ne elragadó, örökké mosolygó csitri. Schiller- és Shakespeare-szerepek után sóvárgok, de mindennek örülök, ami gondolkodásra, befeléfordulásra késztet. Sally kemény és magabiztos. Még a veszélyes dolgoktól sem riad vissza. Anna szerény és kishitű. Biztatásra, bátorításra van szüksége. Pedig ... Sikere volt a Vígszínházban, sikere van a Nemzetiben, s egyre többet foglalkoztatja a televízió is. Előbb Örkény István Budai böjtjében, majd a Villanyvonat és a Farkascsapda című tévéjátékban láthatjuk. Hogy mi vár rá holnap és holnapután? — Nem tudom — vonja meg kedvesen a vállát. — Ez az utolsó évem a főiskolán. Augusztustól a Nemzeti Színház tagja vagyok. Van miért izgulnom ... SZABÍÓ G. LÁSZLÓ (Sípos Géza felvétele) 9
