A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
A Csemadok életéből valamint a varbói (Vrbovka) és a kéri (Kiarov) menyecskék, s láthattuk az újjáéledt szécsénykovácsi (Kováčovce) gárdát is. Ami külön öröm volt számomra: néhány dalkör maga közül választott vezetőt, bizonyítandó, hogy nem unszolásra, hanem az éneklés szépségéért, öröméért jártak szabad idejük feláldozásával a próbákra. Az ipolyvarbóiakat például az anyanyelvi kultúránkat és dalaink népszerűsítését szívén viselő Bagdal Irmus néni irányítja. Az inámi (Dolinka) asszonykórus tagjai esténként alig akartak hazamenni a gyakorló órákról. „Na asszonyok — jutott eszébe valamelyiküknek újabb és újabb, a környéken ismert, szívesen dalolt nóta —, még ezt is, meg ezt is énekeljük csak el!" A csábi (Čebovce) csoportot a község kultúrfelelöse Tóth Teréz vezeti... Sajnos, elég kevesen voltak kíváncsiak a versenyre. Egynéhány idős, feketeruhás dalkedvelő nénikén, no meg a helybéli szereplők közvetlen hozzátartozóin kívül nemigen nyitotta más ránk a színházterem ajtaját. Viszont — mint azt Ágh Tibor is felrótta értékelő zárszavában — annál többet és többször nyitogatta a közönség a helyiség ajtaját előadás közben, ami igencsak zavarta az éppen szereplőket és a bíráló bizottság munkáját is. Rakoncátlan, pajkos csemeték papírgalacsinokkal dobálóztak a teremben, s néhányat felröpitettek a színpadra is. A műsorkezdés előtt több ízben végigsétáltam a falun. Az emberek többsége — szabadnap lévén — portájuk csinosításával foglalkozott. Délután viszont a dalostalálkozóra nem jöttek el. Úgy látszik, a szellem lesz ilyen elhagyatott ez az emlékhely... Az ötlet — kényszerhelyzetben — elfogadható, ám továbbgondolandó. Soňával erről beszélgettünk: — Ha majd Szklabonya nyugdíjasai megtartják helyfoglaló ünnepségüket nem ártana fogadalmat tenniük olyan értelemben, hogy gondozzák majd az épületet, megóvják a rossz szándékú emberektől, s a nap bizonyos óráiban szolgálatot tartanak. Ha turistacsoport, tehát látogató érkezik, legyen aki őrzi a helyiségeket, a nyitva tartott épületet. Ugyanis a jelenlegi állapot — a kulcsért járás — nem elfogadható ... — Osztom ezt a nézetet — szólt Soňa, Habár tábla még nem jelzi, de a vakolat csak hull. hull. hull. . . pallérozására már nem jutott idejük, erejük. A zsűri eredményt hirdetett. Az éneklőcsoportok közül a lukanényeieket, a szólóénekesek közül pedig az inámi Ciszárik Margitot találta a legjobbnak. Igaz, továbbjutottak a vetélytársak nélkül indult, nényei citerások és Híves József helybéli citeraszólista is. A folklórcsoportok közül az ipolynyékiek (Vinica) számára termett babér; elsők lettek. Kedves ráadásként, versenyműsoron kívül színpadra lépett még a varbói Gyüre Jánosné, az ismert nótafa, valamint Lakota Jánosné kéri szólóénekes is, akiket az első alkalommal odaítélendő „Kiváló Népművész" kitüntetésre javasoltak a szakemberek. Fergeteges sikert aratott a nyéki fiatalokból álló Hont tánccsoport. A zsűri kitüntetésre javasolta a szécsénykovácsi éneklőcsoport vezetőjét, Ocsko Emíliát is. Sajnos, néhány együttes a kevésbé ismert, helyi jellegű dallamok választása helyett megelégedett a müdalok előadásával. A szólóénekesek közül többen a televízióban látott népdalénekesek mozgását utánozták. Emelkedett viszont a verseny színvonala, egyre több fiatalt üdvözölhetünk az énekesek sorában, hát elmondhatjuk: a népdaléneklés hagyománnyá vált ezen a tájon. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei majd hozzáfűzte — Szlabonyán sok olyan nyugdíjas él, aki tud magyarul, olyanok is, akik nagyapáik, dédnagyanyáik elbeszélései révén tudnak egyet s mást a Mikszáth családról. Az ilyen emberek bizonyára támogatói lesznek az emlékháznak, ha — bizonyos értelemben — közük lesz hozzá ... Hadd nevezzük ezt az írást — kisriport helyett — tényleírásnak. Már csak azért is, mert a tények cselekedetre kell hogy késztessék nemcsak az emlékház közvetlen környezetében élőket, hanem másokat is. Egy apró tett, egy jó ötlet — akár a környező falvak CSEMADOK-alapszervezetei részéről — odafigyelésre késztet. Bűn lenne például olyat mondani, javasolni, hogy egy CSEMADOK-szervezet, egy szövetkezet szocialista brigádja elvégezhetné a belső tatarozási munkálatokat? (A penészfoltos tapétákat le kellene szedni, a vakolatot kijavítani, s — amint ez eredetileg is volt — fehérre meszelni. Hiszen nincs szebb a fehér falnál, s esetleges javítása sem körülményes. De kellene új kerítés is, szebb, az épülethez méltóbb. Mellszobrot vagy szobrot — amely a ház tágas udvarán állhatna — kalákában ugyan nem lehet készíteni, de hány szobrászművészünk van, akik valamikor Mikszáth-köteteken nevelkedtek!) Feladat akad bőven, olyan is, amely sürgős megoldásra vár. Korántsem mindegy, hogy milyen véleményt alkotnak az emlékházról, a kísérő személyzetről azpk az irodalombarátok, akik sok esetben külföldről — csak azért utaznak sok száz kilométert, hogy letehessék az emlékezés virágcsokrát a Mikszáth-ház homlokfala elé. KALITA GÁBOR A szerző felvételei > A kézimunka-kia/lítás (Fotó: archívum) Újraéledt szervezetünk Mint minden járásban, az érsekújváriban is vannak jól és gyengébben működő szervezetek. Az 1984-es évben a legtöbb gondot a 66 tagú kisgyarmati (Sikenička) helyi szervezet okozta. Sem levelezéssel, sem személyes látogatással nem sikerült őket működésre bírni, még csak a tagdíj befizetését sem rendezték az év végéig. A járási bizottság elnöksége rendszeresen, sőt a XXV. járási konferencia is foglalkozott a szervezet megmaradásának kérdésével. Az alig 700 lakost számláló kisközség önálló nemzeti bizottsággal, postahivatallal, könyvtárral, megfelelő kultúrházzal és egy fizetett népművelővel rendelkezik. Egy-két évtizeddel ezelőtt a járás egyik legjobb CSEMADOK-szervezete dolgozott itt. Népművészeti csoportjuk többször szerepelt a zselizi ONF-on is. Azóta megváltozott a falu arculata, emeletes házak sora épült a régi parasztházak helyén. Az elnökség tagjai közül személyesen is meglátogatták a tagokat, keresve az okát, magyarázatát az évek óta tartó passzivitásnak. A népművelőt, Kullač Máriát a Bényben (Bína) székelő szövetkezet fizeti, mint klubvezetőt. Elmondta, hogy a fiatalokkal rendszeresen összejönnek, évente bemutatnak egy esztrádműsort, de felnőtt támogatójuk nincs. Neki személyesen (huszonévesen) még nem sikerült olyan tekintélyt szereznie, hogy elfogadnák irányítását a kultúrmunkában, s ez próbálkozásaiban is korlátozza. Javaslatunkra ez év februárjában megválasztották Kullač Máriát a helyi szervezet elnökévé. Az ülésen jelen volt a hnb titkára, az óvoda igazgatónője, s mintegy 70 ember, akiknek nem volt mindegy a helyi szervezet léte. Az új elnöknö mellé hasonló korú fiatalasszonyok kerültek Patus Júlia, Szöcs Júlia személyében, de régi tapasztalt vezetők — Papp Ferenc, Ruzsík Béla, Erdősi József, Csákányi András — is vállaltak tisztséget. A fiatalok az együttműködés mellett döntöttek, a gyűlésen már a Nyelvédesanyánk című irodalmi műsorral mutatkoztak be. Az újjáalakult szervezet első sikeres rendezvénye a nőnapi kézimunka-kiállítás; melynek egy hét alatt 150 látogatója volt. Már az első hónapban 6 új taggal bővítették a létszámot. Rendezték a tavalyi és az ez évi tagdíjakat is. Május elsején egy jól sikerült klubestet tartottak Korpás András mérnökkel', aki szőlő- és gyümölcstermesztésről tartott előadást. Ez évi tervükben szerepel egy bál megrendezése, író—olvasó találkozó szervezése, színdarab betanulása. Kisgyarmaton a közösségi élet új vérkeringése úgy néz ki, életképes lesz. Rajtunk is múlik, hogy megtaláljuk azokat az embereket (másutt is), akik képességeikkel, akaratukkal, tudásukkal alkalmasak a társadalmi munkára, anyanyelvi kultúránk ápolására, amelyre a legkisebb faluban is szükség van; DANIEL ERZSEBET EREDMÉNYHIRDETÉS A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megalakulásának 35. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatra 22 pályamunka érkezett. A bíráló bizottság javaslatára a CSEMADOK KB Titkársága az alábbi döntést hozta: I. díj: Záreczky László: A galántai Kodály-napok. A csehszlovákiai magyar énekkarok fesztiváljainak és versenyeinek története; II. díj: Urbán Aladár: Itt vagyunk. A CSEMADOK Ipolyvarbói Helyi Szervezetének története; III. díj: Botlík Antal: A CSEMADOK Szálkái Helyi Szervezetének 35 éves története. 7
