A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-07 / 23. szám
Gyermekeknek m \ f/\a u ± ■ 'i* v mi)-v Á\r tat 7Ari| Z—sv-z-svz,Ja ^ av>1 AA z/a í_______________^VZ_SV7 A _ _ AV^^~2Ar“7Ať ZA.T 7/oJ IA AVZ_, ^ £ £VZ_ ľ_ 1 ZAY 7A5T JWZ_I\ Z_ AVA A\ A zax 2/vt Tax7ÄS® 77 \V7 W? W7 KONCSOL LÁSZLÓ /V/rrÁ mama, kisbaba! Ő az, akit láttunk, amikor a parkban, tudod, Szamosra vigyáztunk. Kocsiban volt mackó rajta, beszélt, hadonászott, rám nézett, és összehordott minden butaságot. Azt mondta, hogy „oá, oé", meg azt is, hogy „Iá, lé", aztán azt, hogy „gögögögö", végre azt, hogy „ma, mé". Kivették, a helyére száraz kendöt tettek. Apa mondta: „Bepisilt, be bizony a gyermek!" Míg pakolták, néztem őt, ő is figyelt engem. Apa mondta: „Nézd, fiú! Kisfiú a szentem!" Az én babám nem olyan, nem tud úgy „oá"-zni, nem tud szopni üvegből, sem úgy hadonászni. Segíts a két kis csigának, hogy eljusson a zöld levélhez! Aztán evett, cumizott, üvegből teázott. Aztán sírt: a mackójában egy kendő elázott. Mikor mentek, sírtam is, kocsiját is toltam. Ő az, itt van! Ugye, mama, ilyet kérsz a boltban ?! Erecske a hegyoldalból kibuggyanó forrástól, zizegő lombú fák alatt iramodott neki a nagyvilágnak. — Hová futsz, Erecske? — füttyentett rá a sárgarigó. — Megyek a vizek királyához, a Tengerhez — csobbantott az Erecske átugorva egy kősziklát. Több szóra nem is méltatta a rigót. — Egyedül nem jutsz el!... Egyedül nem jutsz el!... — fütyülte utána a rigó, de ő úgy tett, mint aki nem is hallotta a megjegyzést. Ám amint a hegy lábánál lelassított, mégis elgondolkozott a rigó „gúnyolódásán". Mert bizony gúnyolódásnak vélte a füttyös madár figyelmeztetését. — „Irigykedik rám a rigó!” — csobogta magában és a következő meredeken még kedélyesebben nekiiramodott. Sértett hiúsága kíváncsisággá változott, s csak úgy, mint akit nem is nagyon érdekel a dolog, megkérdezte egy fán gubbasztó varjútól: — Messze van még a Tenger, cimbora? — Ááá, a Tenger?! — csodálkozott a varjú. — Az bizony olyan messze van, hogy ott még én sem jártam. Hanem a rét túlsó szélén vadászik a gólya, az megmondja neked. — Miért akarod tudni, te kis bohó!... Egyedül úgysem jutsz el odáig! — felelte a gólya. — Már hogyne jutnék! — hetvenkedett az Erecske. — Fürge lábam estig odarepit!... — Oda ám, a Patakig!... Onnan megint pár napi járásnyira a Folyó, ismét pár nap a Folyam. S majd a Folyammal néhány hét alatt lekullogtok a Tengerig... Úgy bizony! ... De addig még sokat látsz és tapasztalsz, no meg tanulsz is, mert a Tenger nem fogadja ám, csak a komoly, sok próbát kiállt folyóvizeket. Erecske duzzogott a kioktatás miatt és köszönés nélkül hagyta ott a gólyát. A laposokon keresztül azonban sokkal fárasztóbb volt az út, mint korábban gondolta. Már-már úgy volt, hogy szétterül, elfekszik a lapályon, amikor megpillantotta a patakot. — Jó estét, bátyám! — köszönt illendőképpen a Pataknak. — Veled tarthatok-e a Tengerig? , — Csak a Folyóig, öcsém! — válaszolt a Patak. — A mi erőnkből nem futná a Tengerig! Az Erecskét meghökkentették a Patak szavai és mélyen elhallgatta, hogy ő pedig egyedül akart odáig eljutni. Három nap múlva, amikor a Folyóval társultak, hetyke gőgje is jócskán elpárolgott. Lassan abba is beletörődött, hogy a kisebb hajók és csónakok cipelésénél is segédkeznie kell. Mikor azonban a Folyamot elérték, még egyszer henceghetnékje támadt... — Vége a könnyű kalandoknak, öcskös! — intette le a Folyam. — Komoly munka vár ránk. Ezertonnás uszályokat kell cipelnünk, tengeri hajókat kell ringatnunk és hatalmas turbinákat kell meghajtanunk, csak úgy érjük el a vizek királyát! Régen nem vagy te már Erecske, hát ahhoz tartod magadat! — fejezte be a Folyam, aztán méltóságteljesen tovahömpölygött. Erecske meg engedelmésen belevegyült a Folyam árjába és serényen cselekedte, amit kellett. Egy hónap múlva megérkeztek a Tengerhez. Erecske a Folyam részeként üdvözölte a vizek királyát. Nyoma sem volt már hajdani gőgjének. Az úton megtanulta, hogy a Tengerig csak a Folyam erejével és tudásával lehet eljutnil KOVÁCS JÓZSEF Innen-onnan Fél angol pennyért 1324-ben két kiló lisztet, 1400-ban tizenkét tojást, 1637- ben jókora szelet báránypecsenyét lehetett venni. Századunk elején már csak két cigarettát meg néhány szál gyufát ért, 1984-ben pedig már le sem hajolt érte senki az utcán. Ez év elején, amikor kivonták a forgalomból, értéke alig fél amerikai cent volt. A régi pénz eltörlésével egyidejűleg elkezdték nyomni az új egyfontos bankjegyeket. A Frankfurt és Köln közötti autópályán kamera ellenőrzi a forgalmat. A gyorshajtókat lefényképezik, pénzbírságot rónak ki a szabálysértőkre. A rajtakapottak átmenetileg a jogosítványuknak is búcsút mondhatnak. Hattyú-mama csemetéivel „társalog' ÍV Priby/ felvétele) Csodával határos módon ért földet a Tajvanból Los Angelesbe tartó Boeing 747-es óriásgép, 243 utasával és 25 főnyi legénységével. A 10 000 méter magasan óriási légörvénybe került repülőgép pilótája nem vesztette el lélekjelenlétét és uralmát a gép fölött, különböző manőverekkel sikerült csökkentenie a gép zuhanását és sebességét. Az épségben maradt motorokkal szerencsésen földet ért San Francisco-ban. 20
