A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-07 / 23. szám

ereilen atnj sek még napfelkelte előtt, mások csak utána. A pacsirta a legkorábban ébre­dő madár, már éjjel két órakor hallatja hangját. Őt követi a vörösbegy, a bak­csó, a rigó, a mocsári poszáta, a ka­kukk és a többi madár is. Joggal emle­getik a csalogányt a legszebben ének­lő madárként, hisz gyönyörű, melodi­kus hangját éjjel is hallhatjuk. Az éne­kesmadarak felkutatását nagymérték­ben megkönnyíti hangjuk utáni felis­merésük, főleg a nehezen megközelít­hető helyeken. Néhány éles, rövid kiál­tás a halászmadár jelenlétére figyel­meztet, amelyet természetes környe­zetében megpillantani igazi élmény, hisz közvetlenül a vízfelszín felett re­pül nagy gyorsasággal. A halászmada­rak, a bakcsó, búbos bankával, harkál­lyal, sárgarigóval, zöld harkállyal együtt a legszebb tollazatú madaraink közé tartoznak, amilyenekkel a duna­­parti sétáink során találkozhatunk. Fészkeiket az agyagos partok, odvas fák üregeibe építik. A magas fák ágai közt fészkelnek a gólyák, a ragadozó madarak, a gém és a bakcsó. Fészke­iket nagyon nehéz megközelíteni, így csak a fák ágain ringatózva láthatjuk őket, amint végtelen türelemmel, nap­felkeltétől napnyugtáig egy-egy ha­lacskára vagy békára leselkednek. Az örökké éhes fiókáik türelmetlenül vár­ják a szülőket, hogy csőrükből kicibál­­ják, kirángassák a mezőn, a víz környé­kén szerzett zsákmányt. A Duna a vízfolyások, mellékágak végtelen ura, de pusztító természeti csapás is lehet, amely már sok szenve­dést okozott. Az életbenmaradó élőlé­nyeknek alkalmazkodniuk kell. Ezért a madarak többsége a biztonságot nyúj­tó magasabb fák koronáit választja fészkelőhelynek, bár sokszor nem ez lenne rá a jellemző. Az állatok jól ismerik a magasabban fekvő helyeket, ahol meghúzhatják magukat a tavaszi áradások idején, amikor a folyó mellékágaival együtt több km széles, egyetlen hömpölygő vízfelületté olvad össze. A lomblevelű erdők nagy meny­­nyiségű vizet tartalékolnak, amit ké­sőbb, a szárazabb időszakban vissza­adnak a természetnek. Szinte védögá­­tat alkotnak a folyómeder és a mező­­gazdasági földterületek között. Gondoljunk meg ezért minden ártat­lannak tűnő beavatkozást is, hogy a Doa és a környező táj a vidék min­denkori lakóinak is szolgálhasson. ZDENO VLACH A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom