A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-07 / 23. szám
A Csemadok életéből Lőrincz Gyula az ember és a politikus Lőrincz Gyula születésének 75. évfordulója alkalmából 1985. május 6-án kiállítással egybekötött ünnepi emlékestet rendezett a CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottsága Balázs Bélának, a Hét főszerkesztő-helyettesének az embert és a politikust idéző beszéde után A. Gály Tamara a képzőművészről tartott előadást, majd L. Gály Olga, Lőrincz Gyula özvegye válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Az alábbiakban Balázs Béla beszédének rövidített változatát közöljük. Az uradalmi gépész fia 1910-ben született Diószegen, a mai Sládkovičovóban. Elemi és középiskoláit szülőföldjén, egyetemi tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Fiatalon bekapcsolódott a haladó szellemű diákmozgalmakba. Politikai és művészetfilozófiai nézeteinek kialakulásában fontos szerepet játszott Kassák Lajos Munka Köre. Később Balogh Edgárral járta a szlovákiai magyarlakta falvakat, majd 1931-ben a Sarló kongresszusán, amelyen Július Fučík is részt vett, már arról beszélt, miként kapcsolódhat be az alkotó művész az osztályharcba. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1936-ban lett a tagja. A párt megbízásából rövidesen Marseille-be . ment, ahol a Spanyolországba induló internacionalisták határátkelését szervezte. A fasizmus elleni harcba hazájában, Csehszlovákiában is bekapcsolódott. A híres vágtomóci antifasiszta békenagygyűlésen, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók antifasiszta küzdelmének egyik dicső állomása volt, Lőrincz Gyula beszélt a magyarok és SZÉLJEGYZET Hazamenni jó. A szülői ház nyitott ajtaja, a lakosait számontartó falu, az elkö/tözötteket visszaváró faluközösség olyan biztonságérzetet, kiegyensúlyozottságot tud kölcsönözni az embernek, ami képessé teszi öt arra, hogy ha a sors úgy hozza, akár egyedül is megálljon a nagyvilágban, mert tudja, érzi, hogy ez az egyedüllét csak ideiglenes. Tartozik valahová, van hely, ahová bármikor visszamehet — mert visszavárják —, ha épp fogytán az ereje a hétköznapok elviselésére. Az övé a falu, ahol ha Fridel néninek, Ju/is néninek jó napot kíván, a köszönésben az is benne foglaltatik: „Hogy van? Mi történt, amióta nem láttam?" S a viszontkérdés ott ágaskodik a köszöntött szemében is. Ahol az idősebb generáció tagjai a szülök, nagyszülők vonásait, gesztusait keresik a fiatalban, hiszen az ősök is itt éltek, s a falu népének emlékezete sok mindent megőriz. Számon tart eseményeket, amelyekről én, a rohamlépésben élő mégcsak nem is hallottam. Titokzatos kincsestár a falu, ha az ember érti a nyelvét, a szavát, akkor erőforrás is. A hagyományok, a múlt értékei nem a múltból élésre, a jövő elhanyagolására késztetnek, hanem éppen a progresszivitás alapjai: mozgatórugók. Koponyám őrizte belső magnetofonszalagom egyre gyakrabban idézi, játssza le Fábry Zoltán sorait: „... Ma hagyomány nélkül élni: gyökérte/enséget jelent, e/sodródást, megfutamodást és beolvadást Ma a múlt erkölcsi öröké tanít véd és biztat. És ez nem könnyítés, de nehezítés, mert a példa: erkölcsi többlet, és ebből a tőkéből nem szabad élősködni, kamatot élvezni, de — szaporítani, hozzátenni, mert utánunk is élnek és más népek, nemzetiségek összefogásának szükségességéről, az internacionalizmusról, a testvériség érzésének ápolásáról. A felszabadulást Budapesten érte meg, ahol 1945—46-ban a Magyar Kommunista Párt Központi vezetőségének apparátusában dolgozott. Csehszlovákiába 1946-ban tért vissza. A CSKP 1958-ban tartott XI. kongresszusán választották a párt központi bizottságának tagjává. Sok közéleti tisztsége mellett éveken át tagja volt Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének, valamint a Szövetségi Gyűlés Elnökségének. Képviselőként 1954 óta dolgozott. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottságának elnökévé 1977-ben, a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottságának alelnökévé 1978-ban választották. E tisztséget élete végéig — az 1980-ban bekövetkezett haláláig — látta el. Lőrincz Gyula nagy érdemeket szerzett a CSKP marxista-leninista politikájának érvényesítése, a lenini nemzetiségi politika gyakorlati végrehajtása, a magyar tanítási nyelvű jönnek majd magyarok. Nyelvhűségre és emberséggerincre vagyunk kötelezve mindenképpen. "—A hagyományőrzés ma már nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem éltető, értelmet adó feladat is mind az egyén, mind a közösség számára. Mindannyian tapasztalhattuk már a pillanat örömét amikor felmutathatja az ember: ezt tettem, ez az én munkám. Megannyi heuréka-élmény. ‘ Természetes hát hogy hírét vévén szülőfalum Diószeg iSládkovičovo) és a CSEMADOK Galántai Járási Bizottsága közös rendezvényének, siettem haza. Egyébként is szeretek hazamenni. A családi események, a falu kulturális rendezvényei — megannyi ünnepnap számomra. Várakozva indultam hát a művelődési házba, hogy megnézzem a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére meghirdetett nagyszabású ünnepi emlékest műsorát annál is inkább, mert a meghívó az egyes járási versenyek legjobbjainak fellépését ígérte. Nos, amit ígért a rendezőség, azt meg is tartotta: színvonalasan tolmácsolt vers. próza, ének, zene, tánc egyaránt szerepelt a műsorban. S hogy járásunk mennyi legjobbal, valamiben kitűnő tehetséges szereplővel dicsekedhet, azt az emlékest időtartama is ékesen bizonyítja: este nyolctól tizenegyig váltották egymást az előadók a színpadon. Kivehették a részüket a munkából mind a diószegiek, mind a gálán faiak, hiszen a járás szinte minden pontjáról érkeztek szereplők, szólisták és csoportok egyaránt — s ezt megszervezni nem kis feladat lehetett A nagymácsédi (Veľká Mača) Noszek Magda, a galántai Péntek Erzsébet és a se/lyei (Šaľa) Készén Szilvia vers-, illetve prózamondásban jeleskedtek, lévén a járási vers- és prózamondás versenyének győztesei. A szólóénekesek, a Tavaszi szél... járási döntőjének helyezettjei, a peredi (Tešedíkovo) Kollár László és Varga Zoltán, továbbá a iskolák hálózatának kiterjesztése, az anyanyelvi kultúra ápolása területén. Mindig csehszlovákiai magyar kommunistának vallotta magát. így élt, ennek szellemében dolgozott, minden tettével a Csehszlovákiában élő népeknek — a nemzeteknek és a nemzetiségeknek — testvéri barátságát szolgálta. Szóval is, művészi alkotásaival is a nemes eszméket hirdette. A 30-as évek elején Lőrincz Gyula egyik alapítója a Magyar Fiatalok Szövetségének, amely ifjúmunkás-nevelő jellegével kiemelkedő eredményeket ért el a csehszlovákiai haladó szellemű magyar nemzetiségű fiatalok körében. Az 1935-ben Prágában alakult Petöfi-körnek is Lőrincz Gyula volt az egyik alapítója. Ezekben az években a haladó szellemű csehszlovákiai magyar lapokban már rendszeresen jelentek meg cikkei is. A Petőfiért és Adyért lelkesedő Lőrincz Gyula, aki a spanyol polgárháború idején a gottwaldi jelszót követte, hogy „Madridnál Prágát és budapestet is védjük" a spanyol forradalmat segítette. Csehszlovákia fenyegetettsége idején, 1938-ban egyik szervezője a már említett vágtomóci nagy népi manifesztációnak. A Csehszlovákia megvédése érdekében szervezett manifesztáción Lőrincz Gyula a csehszlovákiai magyar írók és művészek nevében szólalt fel. A népgyűlés résztvevői a Csehszlovák Köztársaság akkori diószegi Chudy Ibolya és Macsali Alajos rendkívül színvonalas teljesítményéről is csak az elismerés hangján lehet szólni. A kómséneklést a diószegiek, zsigárdiak, nádszegiek közös műsorszáma vezette be, majd az egyes csoportok külön-külön is bemutatkoztak. A galántai leánykar madrigált, spirituálékat adott elő, finoman, tisztán — a lélek gyönyörködtetésére. Bemutatkoztak a talán legismertebb népi hangszer, a citera pengetői is, a peredi ifjúsági citerazenekar és a diószegi csoport tagjai is. Nagy tapsot kaptak a csoport szólóciterásai, a peredi Vankó Ferenc és fia, a pöttömnyi ifjabb Vankó Ferenc, s a hangszert bravúrosan kezelő diószegi Vígh Sándor is. A műsort a népi tánc művelői, az újra hajtó diószegi Új Hajtás táncosai zárták. Hazamenni jó. Főleg ha érzi az ember, hogy nem holt vidékre érkezik, hanem egy élő, dolgozni nem rest közegbe, ahol olyan mélyre fúródtak azok a bizonyos gyökerek, hogy remélhetőleg még hosszú ideig képesek biztosítani az ősi korona zöldellését CSANAKY ELEONÓRA elnökének küldött táviratukban leszögezték: „Dél-Szlovákia magyar és szlovák népének tízezer főt számláló manifesztációja Tornócon kifejezésre juttatta a résztvevők elhata rozását a köztársaság védelmére, s annak érdekében a legnagyobb áldozat meghoza talára is. Mi nem hátrálunk, s követeljük, hogy kormányunk ne juttasson az ellenség kezére olyan pozíciókat, amelyekből bomlás áradhat a köztársaságra. Minden jogot a népnek, szikrányi jogot se az ellenségnek!" Lőrincz Gyula neve azon a dokumentumon is szerepelt, amelyet a haladó szellemű csehszlovákiai magyar nemzetiségű értelmiségiek legjobbjai néhány nappal a müncheni alku megkötése előtt (1938. szeptember 21-én) A magyarokhoz címmel adtak ki. A felhívásban egyebek között ez áll: „Csehszlovákia magyarsága válaszút előtt áll. Választania kell a hábúrú borzalmas szenvedései és a békés, demokratikus nemzetiségi megegyezés között... A magyarság mindig a haladás és a szabadság szóvivője volt. Nem gyalázhatja meg Rákóczi, Petőfi és Kossuth dicső szellemét. Nem vállalhatja a világreakció zsoldosának szégyenletes szerepét ..." Lőrincz Gyula antifasizmusának és kom munista hitének igazát a közben eltelt évek, évtizedek minden tekintetben megerősítették. Ma, amikor Európa nyugati részében újraéled a fasizmus és a revansizmus, külö-MÉRLEGEN Csallóköz természeti szépségeiben gyönyörködve érkeztünk meg Csicsóra (Čičov), ahol a komáromi járás CSEMADOK szerveinek és szervezeteinek munkáját értékeltük. Az Elnökség tagjait Baráth Imre. a Csicsói Egységes Földművesszövetkezet elnöke, Központi Bizottságunk tagja fogadta. Beszélt a szövetkezet nagyon szép eredményeiről, arról, hogy az állattenyésztés és a gambonatermesztés területén tavaly országos viszonylatban harmadikok lettek. A KB elnökségi ülését Sidó Zoltán, a KB elnöke nyitotta meg. Beszámolt az elmúlt elnökségi ülés óta eltelt időszakról és a KB titkárságának a munkájáról. Elmondta, hogy a titkárság dolgozói lehetőségeikhez mérten gyakran látogatják a járási bizottságok fórumait, s hogy teljes ütemben folynak az országos seregszemlék előkészületei. A továbbiakban dr. Lukács Tibor, a KB vezető titkára ellenőrizte az előző ülésen elfogadott határozatok teljesítését, majd előterjesztette a komáromi jb munkájáról szóló értékelést. Az értékelés megállapítja, hogy a járási bizottság 39 helyi szervezet munkáját irányítja, melyek taglétszáma meghaladja a 9 500-at. A CSEMADOK Központi Bizottságának Elnöksége 1984-ben értékelte a komáromi jb munkáját. Ekkor feladatul adta a jb elnökségének, hogy nagyobb gondot fordítson a nagyobb lélekszámú helyi szervezetek aktivizálására, az egyes szakbizottságok munkájának rendszeresítésére és mélyítse el a kapcsolatot a járási kuturális intézményekkel. Az előterjesztett anyagból megtudhattuk, hogy a jb elnöksége a járási konferenciáig a 9 545-ös tagság elérését tűzte ki, amitől, mindössze 45 taggal maradt el. Annak ellenére, hogy a járásban sikerült elérni a 12 %-os szervezettséget, ez még 6
