A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-07 / 23. szám
A Csemadok életéből Az Erdélyi János Énekkar — vezényel Kovács Aladár 20 ÉV A KÓRUSBAN nősen indokolt Tomóc tanulságára is hivatkozni. Lőrincz Gyula emberségét és politikusi adottságait a felszabadulás utáni évek is próbára tették. Ő azonban a szocialista építés időszakában is helytállt és példát mutatott. Úgy is mint az Új Szó főszerkesztője, úgy is, mint a CSEMADOK Központi Bizottságának az elnöke igen sokat tett a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek barátságának ápolása, a csehszlovákiai magyar dolgozók nevelése és politikai felvilágosítása érdekében. Az Új szó indulásához fűződő emlékeiről egyik beszélgetésünkkor így nyilatkozott: „Az 1945 és 1948 között történtek miatt voltak, akik a magyar laptól érdekvédelmet és az akkori időben szükségszerűen ellenzékiséget vártak. Mi azonban azzal az eltökélt szándékkal indultunk, hogy nem a sérelmeket fogjuk felhánytorgatni, hanem azon leszünk, hogy egyengessük a közeledés útját és barátságra, kölcsönös megértésre neveljük népeinket." Ma is érvényesek azok a szavai, amelyeket a CSEMADOK alakuló közgyűlésen mondott: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata, hogy megszüntesse a magyar és a szlovák nép, valamint az itt élő más nemzetiségek egymástól való egészségtelen elszigeteltségét, különélését. Hogy megteremtse a harmonikus együttélést minden téren — kultúrában, munkában, újjáépítésben, iparban mezőgazdaságban egyaránt... Meg kell teremteni a mindig nagymértékben elmarad a 15,5 %-os országos szervezettségi átlagtól. Sajnos, még mindig akadnak olyan helyi szervezetek, ahol nem érik el a 10 százalékos szervezettséget sem. A művelődési munkaszakaszon a beszámoló reálisan tárgyalja az elért eredményenyeket és rámutat a hiányosságokra is. Az elmúlt ülésen elfogadott határozat értelmében megalakították a jb művelődési tanácsét és jól dolgoznak az egyéb szakbizottságok is, kivételt képez a jogi és a nyelvi szakbizottság. E szakaszon belül az értékelt időszakban szép eredményt értek el az irodalom-népszerűsítő munkaszakaszon. Bizonyítja ezt többek között az tény, hogy 150 ilyen jellegű akciót valósítottak meg a három esztendő alatt. Ebből 65 volt Az Író—olvasó találkozó. A történelmi-honismereti munkaszakaszon 58 különböző akció valósult meg, idetartoznak a honismereti jellegű előadások és kirándulások is. A művészeti munka területén jelenleg a járásban 143 magyar amatőr művészeti csoportot tartanak nyilván. E csoportok közül 95 a felnőtt és 48 a gyermekcsoportok száma. Sajnálattal állapítja meg a beszámoló, hogy a regisztrált 12 színjátszó csoport közül csupán 1 működik rendszeresen, mégpedig a komáromi színjátszó csoport. Nagyon szép eredményeket érnek el viszont a kisszínpadi mozgalom területén, évente 5—10 együttes részvételével rendezik meg a kisszínpadi rendezvények járási versenyét. Továbbá a járásban 27 felnőtt éneklőcsoport és 13 citeraegyüttes működik. 1982-ben a Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjén a marcelházi crterazenekar harmadik helyezést ért el. Az énekkari mozgalom vonalán csupán a CSEMADOK Komáromi Helyi Szervezetének énekkara működik rendszeresen. A beszámolót élénk vita követte és az ott elhangzottakat, valamint a titkárság vélemélegszorosabb együttműködést a szlovák, a cseh és a más nyelvű dolgozók között, nemcsak a munkapadoknál, nemcsak a szántóföldeken, hanem a kultúra területén is." A válságos években, 1968—69-ben Lörincz Gyulát is sok támadás, sok rágalom érte. Ö azonban rendíthetetlenül kitartott elvei mellett és hűen szolgálta a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság ügyét. Egyik, a CSEMADOK XII. közgyűlése alkalmából 1977-ben megjelent cikkében Így írt: „A CSEMADOK is levonta a tanulságokat a saját portáján, hiszen a válságos időszak szelleme szövetségünket sem hagyta érintetlenül ... A CSEMADOK visszanyerte a párt és az állami szervek bizalmát, szövetségünket elismerik mint segítőtársat az állami művelődéspolitika megvalósításában ... Ma örömmel látjuk, hogy a CSEMADOK országos és járási rendezvények kulturális életük fontos seregszemléinek számítanak és nemcsak a szereplők, hanem a nézők, a látogatók, mondhatjuk a széles tömegek elmaradhatatlan kulturális zarándokhelyei lettek." Emberi és politikai magatartásának egyik jellemző vonása az is, hogy szoros elvtársi és baráti kötelékek fűzték a párt- és az állami élet több élenjáró vezetőjéhez, valamint kiemelkedő írókhoz, művészekhez. Lőrincz Gyula kitűnően tudott társalkodní. Szerette a népdalt és általában a népművészetet. Igazán az egyszerű emberek körében érezte jól magát. Művészetének alakjait is az egyszerű emberek, a dolgozók köréből válogatta ki. nyezésében felvázolt problémákat a KB Elnöksége határozatba foglalta. Megállapították, hogy a helyi szervezetek többségében aktív kulturális népnevelő munka folyik, de a szervezeti élet szakaszán a jövőben meg kell keresni az új munkaformákat, hogy aktivizálni tudjuk azon helyi szervezeteket, melyek nem érik el a 10 százalékos szervezettséget és a jb titkárságnak fokozottabb figyelmet kell fordítania helyi szervezetek által rendezett fórumok látogatására. A művelődési munkaszakaszon felül kell vizsgálni a jogi szakbizottság és a nyelvi szakbizottság megalakításának lehetőségét, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a történelmi-honismereti munkában a helyi jellegű kutatásokra, az összegyűjtött anyagok feldolgozására és közzétételére. A művészeti munkaszakaszon szorgalmazni kell a néprajzi anyag gyűjtését, közzétételét és a további tájházak megnyitását. A feltett kérdésekre Kurucz Lujza elvtársnő, a jb elnöke és Németh Gyula, a jb titkára válaszoltak. Értékelve az elhangzottakat úgy gondoljuk, hogy hasznos volt a KB Elnökségének és a jb titkárságának tapasztalatcseréje. Krocsány Dezső elvtárs, a KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a vitában Így fogalmazott: „Az itt elhangzottak, illetve nemrég a konferencián elfogadott határozatok csak akkor vezetnek eredményhez, ha jó együttműködéssel a KB Elnöksége, a KB titkárságának apparátusa és a komáromi jb titkársága megtalálja ezen feladatok megvalósításának lehetőségeit." Az ülés Sidó Zoltánnak, a KB elnökének zárszavával ért véget. GYENGE JÁNOS, a CSEMADOK KB osztályvezetője Több mint húsz éve. Erdélyi János születésének 150. évfordulóján Nagykapos (Veľké Kč pušany) lakói egy rendezvénysorozat kereté aen emlékeztek meg a város nagyhírű fiiról, s talán ekkor fogalmazódott meg a hagyományok ápolása jegyében egy énekkar megalakításának gondolata. Az elképzelést tett követte, s nemsokára harmincnál többen énekeltek közösen, már nemcsak a maguk szórakozására. Kovács Aladár karnagy irányításával sok szép sikert értek el. A hetvenes évek elején alább hagyott ez a lelkesecés, de Kovács Aladár iskolai kórusa, valamint a magyar pedagógusok járási énekkara részben pótolta hiányukat, mindaddig, mig a CSEMADOK helyi szervezete megerősödve újra egy önálló énekkar toborzása mellett nem döntött. Ekkor Munik László vette kezébe a karmesteri pálcát. Megértésre találtak a művelődési ház akkori vezetőinél is, igy idö>zakonként némi anyagi támogatásban is 'észesülhettek. Felvették az Erdélyi János Énekkar nevet és elnyerték a bronz koszorús minősítést. Évente mintegy tíz-tizenöt fellépést valósítanak meg, s rendszeres munkájuk méltányolásaként megkapták a CSEMADOK KB ezüst plakettjét. Erre a húsz esztendőre emlékeztek áprilisban az összes eddigi tagot is meghiva egy ünnepi est keretében, melyen rajtuk kívül fellépett a Balogh Malvin vezette iskolai gyermekkórus, a Komócsa Táncegyüttes, valamint az Ököritófülpösről érkezett folklórcsoport. Kovács Aladár értékelő bevezetőjében végigkövette az énekkar eddigi történetét, kiemelve annak fő állomásait. A műsor keretében Jesso Bertalan, a városi nemzeti bizottság elnöke tolmácsolta a város vezetésének elismerő üdvözletét, és Kovács Aladárnak, valamint Munik Lászlónak eddigi munkájukért tárgyi jutalmat adott át. Talán még sohasem láttak ennyi embert a művelődési házban. Aki eljött, az nem is csalódott, s talán ez a siker alapja lehet az énekkari mozgalom folytonosságának a városban és a környékén egyaránt. Mivel önerejükből nehéz lenne a munka, és a CSEMADOK helyi szervezetének is szűkek az anyagi keretei, ezért még hatékonyabb támogatást várnak erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt. Ez a rendezvény igazolta, hogy méltán rászolgáltak az elismerésre. Az sem feledendő, hogy nemcsak kulturális rendezvényeken, hanem a polgári ügyek testületé által rendezett szertartásokon is rendszeresen szerepelnek. A legszebb és legmaradandóbb élmény mégis a zene, a dal, a közös éneklés öröme, ami olykor még a hiányosságok miatt felmerülő gondokat is feledtetni tudja. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Az énekkar és az iskolai gyermekkórus közös fellépése — 1985. Fotó: Leleszi Molnár László) 7
