A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
párhuzamosan népessége is gyarapodott. 1945-ben lakóinak száma alig haladta meg az ötvenezret. Ma mór közel negyedmilliót számlál Kelet-Szlovákia közigazgatási, ipari és kulturális központja. Az elmúlt négy évtized alatt megnőtt a város. A történelmi városközpont is megszépült, egy sor régi, értékes építészeti emléket restauráltak. Új, korszerű kórház, iskolák, s egyéb intézmények épültek fel e négy évtized alatt. Főiskoláinak és egyetemeinek jelenleg több, mint 11 ezer hallgatója van. Kassa ma az ország legdinamikusabban fejlődő városainak egyike. Mozgásában negyven év békéje lüktet. GÁL SÁNDOR F. Rakovský felvételei Csallóköz Csendélet Lőrincz Gyula műtermében LŐRINCZ GYULA MŰVÉSZETE Mivel családjában minden elsőszülött fiú két évvel élte túl az apját, Lőrincz Gyula a rá jellemző optimizmussal meg volt győződve arról, hogy 92 éves koráig fog élni. Ereje teljében, 70 évesen, 1980-ban halt meg, sok megvalósítatlan művészi elképzeléssel és sok elért eredménnyel maga mögött. Annak ellenére, hogy ideje s energiája nagy részét politikai és közéleti tevékenysége foglalta le, hatalmas méretű életművet hagyott hátra. A bratislavai Művészetek Házában 1981 áprilisában megrendezett gyűjteményes kiállításán — helyszűke miatt — ennek csak egy részét tehették közzé. A tárlat megtekintöi új oldaláról ismerhették meg Lőrincz Gyulát. Áttekinthettek évekig otthon raktározott életművén, melyből viszonylag ritkán szánt valamit eladásra. Kisebb-nagyobb méretű festményei, rajzai azért minden szlovákiai galéria gyűjteményében megtalálhatók. A vörösmajori parasztgyerekböl lett festőt, aki gyermekéveit Diószegen (Sládkovičovo) töltötte, a komáromi Harmos Károly avatta elsőként a festészet titkaiba. Később Bratislavában G. Mallý magániskolájában tanult, majd 1929 és 1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János tanítványa és segédje volt. Ekkor került kapcsolatba a baloldali Kassák Munkakörrel, s az avantgárd magyar művészekkel (Kassákon kívül Móricz Zsigmonddal, Illyés Gyulával, Dési Huberral és másokkal). Ezidőben Kassák színkonstruktivizmusának követője volt. A 30-as évekből való társadalombíráló képei a haladó Nyolcak magyarországi művészcsoport alkotóelveivel is mutatnak néhány rokon vonást. Lörinczet származásával összefüggő korai, határozott politikai állásfoglalása, valamint művészi alkata csakhamar az expresszív kifejezésmód felé sodorta, mely a második világháború közeledtével egyre fokozódott. Elsősorban figurális képeket festett, de már a 30-as években állított ki tájképeket is. (A 70-es években főleg ez utóbbi műfajra összpontosított). A neki ítélt egyéves párizsi ösztöndíjas ottléte alatt az ún. európai iskola legjobbjaival személyesen is megismerkedett, köztük Picassoval is. Picasso változatos művészete, örök kísérletező kedve élete végéig példaként lebegett előtte. A spanyol polgárháborúban való aktív részvétele, majd antifasiszta, háborúellenes tevékenysége emberileg és témáiban is közel hozta a modern művészet e nagy alakjához. Közvetlenül a háború kitörése előtt Lőrincz a közelgő katasztrófára figyelmeztető rajzaival (melyek 1946-ban Budapesten az Emlékezés c. albumban jelentek meg) és festményeivel, s természetesen születési dátumával is otthon az ún. 1909-es generációhoz csatlakozott, melynek fő képviselői Majerník, Mudroch, Matejka és mások voltak. Művészetük közös, jellemző vonása a háborús erőszak elleni szószólás volt. Az 1939-es, kényszerű párizsi emigrációt követöleg Lőrincz a háború éveit Budapesten töltötte, ahol reklámgrafikusként működött, miközben részt vett az illegális pártmunkában. 1946-ban visszatért Szlovákiába (Bratislavába), s aktívan bekapcsolódott a hazai közéleti, politikai és művészeti tevékenyül kosúti sortűz ségbe. A Szlovák Képzőművészek Szövetségének, majd (1963- tól) a Život csoport állandó tagjaként azok közös kiállításain részt vett. Közben önálló tárlatai is voltak (Komáromban, Budapesten, több magyarországi városban, az NDK-ban és másutt). 1938— 39-ből származó Koldusboton és 1938—1942-ből való Háború I.—III. c. rajzciklusai kiadásra készen várakoztak szekrényében. A festményei születését rendszerint megelőző rajzvázlataiból és önálló tusrajzaiból (melyeket többnyire kifaragott bambuszpálcikákkal készített) az évtizedek folyamán 5—600 rajzot számláló vaskos sorozatok jöttek létre (Kosúti sortűz, Dózsa katonái. Február, SZNF, Október 1917, Puszták népe, Csallóköz stb.). Némelyikükből többször állított ki válogatást. Közben jónéhány nagyméretű festményt is festett (általában saját olajtempera-keverékkel), melyek többsége a figurális- és a tájkép jellemző szintézise. Témáikkal elsősorban a hazai történelmi eseményekhez kapcsolódnak (februári események, Szlovák Nemzeti Felkelés stb.), de van köztük néhány arckép is (pl. felesége mellképe). Képeinek túlnyomó része azonban a Puszták népének földjéhez, a Csallóközhöz fűződik. Figurái e földből kinövő monumentális figurák. Tájai — az alföld — sokak számára unalmas, alacsony látóhatárú tájai, a jellemző Duna menti fűzfákkal, itt-ott felbukkanó piros cseréptetőkkel, úszó felhőkkel. Lőrincz Gyula művészete mindvégig realista maradt, de a valóságot sosem szolgamódra másolta, hanem élményei, képzelete alapján, nagyvonalúan stilizálta. A pályája folyamán az öt érintő több stílusirányzat egyikével sem azonosult. Azokat saját szükségleteihez idomította. Dél-Szlovákia (szűkebb hazája) vidékéhez és népéhez való emberi és művészi elkötelezettségéért az állam az érdemes művész cím után 70-ik születésnapja alkalmából megérdemelten Szlovákia első magyar nemzetiségű nemzeti művésszé avatta. A Szlovák Nemzeti Galéria 1985 februárjában rendezi meg a művész életműkiállítását a budapesti Műcsarnokban. A. GÁLY TAMARA Fotó: Ke szeli 5
