A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-31 / 22. szám

ľzf\ az €R€Dménvr tat. Elmondja, hogy a telep állomá­nya 204 ezer tojós tyúk és 76 700 csirke. S azt is hozzá teszi: sajnos, a kapacitásukat csak 93 százalékra használják ki. Nem a mi hibánkból, hanem egyszerűen azért, mert a pi­acon értékesítési gondok mutatkoz­nak. Az évi 35 millió tojásnál nem tudunk többet eladni. Pedig 40 millió tojás kitermelése a kapacitásunk. A fájó probléma részletezésére itt nincs most mód. A telepvezető a további panaszáradat helyett meg­mutatja a farmot. A környezet itt is parkhoz, gyümölcsöskerthez hason­lít. Nem hagytak szinte egy talpalat­nyi helyet sem parlagon. Ahová csak lehetett, fákat ültettek, azokat is a dolgozók gondozzák, s a termést is ők vásárolhatják meg — nagyon ol­csón. Fölöttébb tetszenek a Gombán ta­pasztaltak. Ha valami, akkor ez ne­vezhető a dolgozókról történő komp­lex gondoskodásnak. (Ebbe még bele kell számítani a szociális létesítmé­nyeket, a dolgozóknak fölépített la­kásokat és egyéb juttatásokat is.) Tetszik, hogy nemcsak a minél na­gyobb termelési eredményekre hajta­nak rá, hanem ugyanolyan fontos számukra a munkakörnyezet is. Hadd ismételjem még egyszer: mindez — akár szövetkezetről, akár állami gaz­daságról legyen szó — még ritkaság mifelénk. Az egyre gyorsuló munka­tempóban a gazdaságok elfeledkez­tek a kulturált munkakörnyezet meg­teremtéséről. Igénytelenek a rendre, a tisztaságra, s ezzel egyidőben — talán nem tudatosítva — egyfajta igénytelenségre „nevelik" a dolgozó­kat. Mert ha valakitől nem várják el azt — mondjuk egy tehéngondozótól —, hogy rendet tartson az istálló körül, akkor az is nehezen várható, hogy tisztán tartsa az állatokat, tisz­tán fejjen, tiszta tejet adjon le. Hogy tisztességes, igényes munkát végez­zen. Mert a dolgok nagyon is össze­függnek. Igen, igaza volt az igazgatónak: a befektetések megtérülnek, meghoz­zák az eredményt. A kemény, fárad­ságot, megalkuvást nem ismerő munka gyümölcse beérik. Az embe­rek tudata, gondolkodásmódja a puszta beszéd helyett így — csak így! — konkrét tettekkel, eredményekkel formálható. S az eredményekért az elismerés sem marad el. Bár most egy személy­nek szóló elismerésről, kitüntetésről lesz szó, ebben mégis benne van az egész gazdaság megbecsülése is. Ugyanis Paluk Károly 33 éves tehe­nész nemrégiben „Kiváló munkáért" kitüntetést kapott. Paluk Károly a gombai állami gazdaság újvásári (Nový Trh) telepén dolgozik. A kis településen mindössze 24 család la­kik a gazdaság építette lakásokban. — Ógyalláról (Hurbanovo) kerül­tem ide, tizenhat éves fejjel. Az uno­kaöcsém hívott brigádozni, csak né­hány hétre jöttem, s ittmaradtam. Maradtam, mert már a második nap a tehenek gondozásával bíztak meg. S annyira megszerettem az állatokat, — bár korábban jószerével tehenet se láttam —, hogy ma már a kisuj­­jamban van a tehéntartás minden tudománya. Nem dicsekszem ezzel, ez az igazság. És még az is az igazsághoz tartozik, hogy Paluk Károly már évek óta rend­szeresen egy tehéntől átlagosan 5 500 liter tejet fej. Elkísérem őt az istállóba, ahol feleségével együtt 44 tehenet gondoznak. Reggel négy óra­kor kelnek mindketten — csörgöóra nélkül. Negyed öt után már a tehenek körül sürgölődnek. Takarmányoznak, leszedik a trágyát, fejnek. Közben a feleség, Erzsébet hazafut, felébreszti a három gyereket, előkészíti őket az iskolába, majd rohan vissza. — Hobbim lettek a tehenek — mondja Paluk Károly. — Huzamosabb ideig nem tudok meglenni nélkülük. Most is megmaradt kilenc nap a ta­valyi szabadságomból. Nem vettem ki, átadtam az egyik kollégámnak. Egyszerűen nincs szívem sokáig itt hagyni az állatokat. Tavaly tíz nap kivételével az év minden napját vé­gigdolgoztam. Tudja, különös jószág a tehén. Megérzi, ha más megy a közelébe, más akarja megfejni. Nem adja le jól a tejet, az idegen egy-két literrel kevesebbet tud kifejni tőle. De hálás is. Mert a törődés, a gondos­kodás, a szeretet meghozza az ered­ményt. Ugyanúgy, mint a hozzáértés, a tapasztalat, amit itt az ember az évek során összegyűjtött. Mert az sem véletlen, hogy mindig bejön a fedeztetés, hogy tudom tartani, sőt növelni a tejhozamot. És tartalékok még mindig vannak. Hiszen van, ahol a hasonló fajtájú tehenek hatezer liter körül, sőt afölött tejhozamot ad­nak. Ami késik, nem múlik ... Most az egyszer az ilyen ígéretet könnyű elhinni, hiszen már eddig is bizonyítottak: nincs lehetetlen, nincs elérhetetlen. Csak dolgozni kell! Per­sze, a jól bevált gombai minta sze­rint: igényesen! BALOGH JÁNOS A szerző felvételei 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom