A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-24 / 21. szám
AZ IFJÚ SZÍVEK BEMUTATÓJÁRÓL Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes Tavaszköszöntö című jubileumi műsorával három évtizedes tevékenysége újabb állomásához érkezett. Akik figyelemmel kísérték az együttes művészi törekvéseit, fokozott érdeklődéssel várták az újabb bemutatót. A figyelem elsősorban az Ifjú Szivek fiatal dramaturgjának és koreográfusának Katona Istvánnak szólt, aki a komáromi (Komárno) Hajós táncegyüttes vezetőjeként eddig több elismerésre méltó táncképet alkotott. A Szlovák Nemzeti Színházban két napra tervezett, megismételt bemutató is az Ifjú Szívek tevékenysége iránti fokozott érdeklődést bizonyítja. Az együttes vezetői felkészültek a közönség fogadására, és tudták, hogy újat, előremutatót kell színpadra állítaniuk. A műsorfüzetben a Tavaszköszöntőröi a következő ajánlást olvashattuk: — A műsor három önálló, egymástól független részből tevődik össze. Az első rész, a Májusi csokor az együttes harmincéves hagyományaira épít és azt fejleszti tovább. (A második rész nem került színpadra — a szerző megj.) A harmadik rész, A virágok vetélkedése a maga egyszerűségével vállalja, hogy szembenéz önmagával. A cél: az önmegismerés. „A néptánc-anyanyelv önmegismerésünk egyik fontos eleme, hogy általa a tengerből is ki tudjuk merni azt a keveset, amely a miénk. Csak ez vezethet bennünket saját értékeink felfedezésére, s a velünk együtt lélegző népek kultúrájának tiszteletére és megbecsülésére." A műsorfüzetben jelzett szándék és a megvalósítás két értékhalmaza közé — a bemutatón látott művészi teljesítményt mérlegelve — még nem tehetjük ki az egyenlőség jelét. Az akarat és a szándék még mindig nagyobb, mint ami megvalósult. Ennek ellenére dicsérettel kell szólni a Tavaszköszöntőröl, mert az összeállítás második részében olyan táncanyagot láttunk, amely hagyományaink legtisztább forrásaiból ered. Mentes a mesterkélt, túlstilizált lépésmotívumoktól. Népdalra épült zenével nemzetiségi tánckultúránk ma is fellelhető anyagából adott ízelítőt. Három olyan tánckép kerül bemutatásra, amely valójában az önmegismerést szolgálja, ilyen volt Karaba Gyula — Katona István szerzőpáros alkotása, a Megütik a dobot c. martosi táncok. A tánckompozícióból különösen a verbunk, a gyertyás- és pajtástánc, valamint a friss rész volt meggyőző, átgondolt és kifejező tánckép. A másik kiemelkedő koreográfia a Szántottam gyöpöt — madari leánytánc. Mozgáselemei hitelesek voltak, csupán a zenei része sikerült gyengébbre. Az alkotás nagyon igényes és megerőltető, mert a lányok saját énekükre táncolnak. A megterhelést kevesen bírták egyforma erőbedobással. Az est legmaradandóbb élményét a Sem veled, sem nélküled című bodrogközi cigánytánc szerezte. Matlák Bea és Kaluz Árpád érett, technikailag kifogástalan tánca, a „zenei kíséret" (szólóének, kontra csujjogatás) archaikus szépsége élénk tónusokban rajzolta meg e hányatott életű népcsoport erotikus tánckultúráját. Ez a koreográfia jelentheti az Ifjú Szívek stílusváltoztásának kiindulópontját. A tánckép dramaturgiai felépítése, a táncanyag színpadra vitele a természetes környezet hangulatának és táncmotívum gazdagságának megőrzése mellett, igazi profi alkotás. Jó lett volna hasonló komplex táncmegfogalmazást látni a Zempléni táncszvittöi a Széki táncokig, a műsor első táncától az utolsóig. Az első részből, a Májusi csokorba foglalt Zempléni táncszvitböl a teljességhez leginkább a hangulat és az eredetiség hiányzott. Meglepően kevés lépésmotívumot lehetett benne megkülönböztetni. Az azonos figurák vontatott halmozódása és a kivitelezés technikai fogyatékossága miatt egy része sem tudta a közönséget megnyerni. A koreográfia csárdás része, az úri palotás miliőjével különösen távol állt népi tánchagyományainktól. Szép volt viszont a kompozíció megnyitó és befejező része, amikor a kórus is a színpadra lépett. A kórusbetét felemelő ünnepélyessége Tibor Andrašovan zeneszerzői erényeit dicséri! A bemutató második részében a címadó Virágok vetélkedése című népdalt Écsi Erzsébet énekelte. A díszített dallam népi stílusú előadása rutinos népdalénekest kíván, aki a dallamhajlításokban uralni tudja a hangját és ezzel a díszítéseknek egyedi funkciót tud adni. Ez Écsi Erzsébetnek most nem sikerült. A díszítések eröltetetten és zavaróan tapadtak a fő dallamhoz. Németh Imre Nyitra-vidéki lakodalmi dalok című összeállítása szép és értékes színfoltja volt a műsornak. Katona István koreográfiái az Ifjú Szívek műsorszerkezetében egyértelműen pozitív változást hoztak. Időre és tapasztalatszerzésre van szüksége, hogy táncképei a nagy együtteshez mórt formában, színpadképekben és rendezésben is élményt adóan valósuljanak meg. Ősi táncelemekre épülő, fantáziadús koreográfiái csak így nyerhetnek élénkebb és hitelesebb színeket. Pl. a Széki táncoknál más zenekari elrendezést kell választani. A tánc-karmester-zenekar kapcsolat tompítja az alkotás élét. Hiányzik belőle a közvetlenség, a táncházi hangulat. Egy kisebb zenekar, amely a színpadon a táncosok testközelségében játszik, élőbb előadást és a szerzőnek fergetegesebb sikert hozott volna. Összegezve az Ifjú Szívek magyar Dal- és Táncegyüttes Tavaszköszöntő című új műsorát, dicsérettel kell szólni az együttes minden tagjáról, mert újításra vállalkoztak. Egy számukra járatlan úton indultak el, amelynek a végét azonban jól ismerik. Csak arra van szükség, hogy a szakmai értékelésen elhangzott észrevételeket az együttes vezetői komolyan vegyék és megvalósítsák. így gyorsabban juthatnak el a műsorfüzetben megfogalmazott kultúrpolitikai és művészi célkitűzéseikhez. DEBRÖDI D. GÉZA Fotó: Gyökeres György 11
