A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-17 / 20. szám

Különös kettősség jellemzi a füleki (Fiľakovo) Kovosmaltot. Az egy híján nyolcvanéves üzemben egyszerre van jelen az edénysajtolás és zománcozás század eleji es napjaink legmodernebb technológiája.

Nem először járok a kisváros méltán nagyhírű üzemében. Tudtam, hogy az 1906-ban felépített Füleki Edénysajtoló- és Zománcozó Müvek s a mai Kovosmalt egy részének arculata hasonló. Ugyanazok az épületek, ugyanazok a gépek, amelyeket még annak idején — Barok—Mészáros és társai — a hajdani tulajdonosok munkába állítottak. Szóval, kár lenne tagadni: a Kovosmalt sok munkacsarnokában az űrrepülés korában igencsak kezdetleges technológiával és nagyon mostoha körülmények között dolgoznak több százan. Igaz, ezek között a cseppet sem szívderítő körülmények között is állják a piaci versenyt, megőrzik a jó hírüket. Más szóval: helytállnak! Helytállnak a füleki munkások, mint a nyolc évtized során mindig. S ez nem kis szó. Hiszen nem kis erőfeszítésbe kerül a sáros, sötét, zajos műhelyekben a - nyolcvanéves gépeken dolgozni, miközben állni kell a versenyt. Ilyen körülmények között gyártják a sajtolt- és zománcolt edényeket a hazai és külföldi piacra.

Mindezt azért részletezem, hogy szembetűnőbb legyen a másik véglet: a világviszonylatban is modernnek tekinthető zománcozó technológia.

A gyár vezetői a tudatosság és a kényszer hatására lépésre kényszerültek. Felépítettek egy új műhelycsarnokot, ahol a zománcozást elektrosztatikus eljárással végzik.

Tudatosság és kényszer. Bármennyire időállónak epitette az egykori tulajdonos Barok ur a gyárát, bármennyire is állták nyolc évtizeden keresztül a gépek a sarat — még csak most kerül sor a generáljavításukra! — az élettartamuk véges. így aztán a leépítés és a fejlesztés fokozatosan történik. A fejlesztés egyik jelentős eredménye az új csarnok és az ott alkalmazott új technológia is.

Kísérőmmel, Simon János mérnökkel nagy üggyel-bajjal átevickélünk a régi zsúfolt műhelycsarnokokon és a térdig érő sártengeren, hogy eljussunk az uj csarnokba. Itt aztán a Prágában diplomát szerzett fiatal szakember nagyon aprólékos és valóban szakszerű tájékoztatást nyújt:

— Új, progresszív technológiáról van szó. Európában a nyolcvanas évek elején kezdett elterjedni az elektrosztatikus zománcozás. Az elsők között voltunk alkalmazásában.

LÉPÉSHÁTRÁNY

Csupán Svájc, NSZK, Spanyolország, Olaszország es Dánia előzött meg.

A technológia lényege tömören: a különleges bevonattal ellátott, finomra őrölt kerámia port erős elektrosztatikus terben feltöltik. A por fennragad a korábban gondosan előkészített zománcozásra szánt kádak, edények felületén. Fontos újítás, hogy több rétegben kerül fel a por a felületre, és nincs szükség nikkelezésre. így jobban, gyorsabban — és ami a leglényegesebb — olcsóbban lehet zománcozni.

Korábban, a régi technológiával meglehetősen lassú és egyenetlen volt a munka. Ugyanis kézzel kellett belemartam a zománcba a tárgyakat. Ezt követte a szárítás, egetés, lassú hűtés, a fedőréteg felvitele.

12