A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-17 / 20. szám
ÉS LÉPÉSELŐNY A Kovosmalt az elektrosztatikus zománcozás próbaüzemét a múlt év decemberében fejezte be. Idén januárban pedig már megkezdődött a tényleges termelés. A fö profil a fürdőkád. Az évi 650 millió koronás termelés felét a kádak adják. Elsősorban az új üzemrészlegben készülő kádak, amelyek iránt külföldön is nagy a kereslet. A régi üzem még időben tudott újítani. Nem kis eröbedobással és erőfeszítések árán ugyan, de sikerült leküzdeni a lépéshátrányt a fülekieknek. Hogyan? — kérdezem a kísérőmtől. — Nem volt könnyű. Csak nehezen tudtuk elérni, hogy a régi technológia mellett jelen legyen a legmodernebb is. Mint minden újdonság, ez is a hagyományostól eltérő szemléletet valló embereket igényel. Előítéletek tömegével kellett megküzdenünk. De tudtuk, hittünk abban, hogy más kiút nincs. Az üzem léte a fejlesztéstől függ. S ha már fejlesztünk, akkor annak legyen értelme, látszata. Hozzunk létre valami igazán újat, korszerűt, amely — mint gyárunk alapítójának példája is mutatja! — maradandó lesz jó ideig. Szerencsénk volt — sikerült. Olyan emberek gyűltek össze az uj technológia körül, akik nem féltek az eddigiektől eltérő munkamódszerektől, progresszívan gondolkoztak és tudásuk legjavát nyújtották. Persze, az új technológia bevezetése más feszültségeket is szült: a régi üzemrészekben dolgozók látták, hogy jobb körülmények között is lehet pénzt keresni, sőt, hogy jobb körülmények között még több pénzt lehet keresni. így sokan igyekeztek az új technolo gia közelébe férkőzni. De mindenkit lehetetlen volt ott alkalmazni, oda valóban csak a legjobbak kerülhettek. Ez persze serkentés is volt. így akartuk rávezetni már-már rákényszeríteni sokakat arra, hogy észrevegyék, a hagyományos, regi, bevett módszereken kívül van más is. És ez nemcsak a gyár dolgozóira, vezetőire értendő! Széltében-hosszában bejárjuk az új csarnokot. Hát igen! Ez már más világ. Nem a nyolcvanéves, romos, összedölésnek indult, zajos műhely! Maga az elektrosztatikus zománcozás egy teljesen zárt, „beláthatatlan” térben zajlik. Egy olyan kemencében, ahol nem keletkeznek az egészségre, a környezetre káros gőzök, ahol a technológiai paraméterek pontos betartásáról automatikus vezérlöszerkezet gondoskodik. Az itt dolgozókkal beszélgetve megtudom, hogy a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul megváltozott, könnyebbé vált a munkájuk. Hogy bár ez a fajta munkavégzés lenne jellemző az egész gyár területére! Lehet, sőt az elkövetkező időszakban valószínű, hogy fokozatosan leépül a régi gyár, s felépül a helyén, mellette egy modern. Egyebek mellett azért is sikerült a Kovosmaltnak olcsó árucikkeket előállítania, mert azok árába mára gépek amortizációját nem kalkulálják bele. Különös, kettős érzés foglalkoztat, amikor az új üzemcsarnokból a régieken keresztül a kijárat felé botorkálok: A gyár jelentösebbik része a kor színvonalától még elmarad, másik része viszont lépéselőnyben van. Olyan technológiával dolgozik, amely világviszonylatban is újdonságnak számit. újraszárítása és az égetés ... A régi zománcozás az újhoz képest háromszor, négyszer munkaigényesebb volt, és rengeteg energiát emésztett fel. Az új módszer bevezetésével hat számjeggyel kifejezhető megtakarítást érték el, ráadásul az ott dolgozók egészsége sem szenved károsodást. A továbbfejlesztésben nagy érdemeket szerzett egy piešťanyi kutatóintézet is. A kutatóintézet dolgozói elsődleges szempontoknak tekintették, hogy hazai alapanyagból biztosítsák a technológiát. Az ö általuk javasolt módszerrel zománcozott edények, kádak elkészítéséhez megfelel a kassai (Košice) Vasműben előállított lemez is. Sőt, maga a zománcpor is hazai „találmány”. S olyannyira jó találmány, hogy nyugat-európai cégek is érdeklődnek iránta. 7. Az égető kemence előtt 2—3. A gepek mellett többnyire nők dolgoznak 4. Az új. zárt kemencéből szépen, egyenletesen zománcozott tűzhely-alkatrészek kerülnek ki 5. A Kovosmalt kádjai a nyugati piacon is kelendők 6. Simon János mérnök az elektromos berendezés ellenőrzése közben Balogh János A szerző felvételei