A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-03 / 18. szám
próbák nehezek voltak. A világ népei sohasem feledik el, mit tett a Szovjetunió az emberi civilizáció védelméért a fasizmussal vívott harcban." A fasizmus elleni háborúban mutatkozott meg a legjobban a szovjet nép nemzeti és internacionalista érdekeinek egysége. Ez a harc a szovjet emberek számára a szabadságért és a függetlenségért, de más országok népeinek felszabadításáért vívott küzdelem is volt. 1944 a szovjet fegyveres erők döntő győzelmeinek éve. Tíz megsemmisítő támadás után a szovjet hadsereg teljesen megtisztította az ország területét és felújította a Szovjetunió állami határát. A szovjet csapatok a hitleri Németország és a megszállt országok területére helyezték át harci tevékenységük fő színterét. Ezzel megkezdődött a szovjet hadsereg felszabadító szerepének végrehajtása, internacionalista kötelességének teljesítése. A beloruszi, a kisinyevi, a Csvovsz-Szandomijerszk-i, a bjelogorotiszi, a budapesti, a kárpát-duklai és más hadműveletek eredményeként a szovjet hadsereg teljesen felszabadította Romániát és Bulgáriát, megkezdte Lengyelország, Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia felszabadítását. A kárpát-duklai hadművelet szép példája volt annak, hogy a Szovjetunió milyen testvéri segítséget nyújtott a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harcához. Ez a hadművelet Csehszlovákia hitleri megszállás alóli felszabadítása szempontjából meghatározó jelentőségű volt. A duklai hágóért vívott nehéz harcokban, — ahol a szovjet csapatok mellett az I. csehszlovák hadtest katonái is részt vettek — örökre megpecsételődött a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek és hadseregeinek testvéri barátsága. Duklánál született meg a jelszó: Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképp. A szovjet hadsereg 11 európai országot, vagyis egymillió négyzetkilométer területet és 113 millió embert szabadított fel, részben pedig két ázsiai országot (Kínát és Koreát) vagyis 1,5 millió négyzetkilométert és 70 millió embert. Ezekben a harcokban 8,5 millió szovjet katona vett részt. A világ első szocialista országa nagy árat fizetett már országok népeinek felszabadításáért. Ha konkrét országokról akarunk beszélni, akkor a sorrend a következő: 600 ezer szovjet katona esett el Lengyelországban, 140 ezer Csehszlovákiában, több mint 140 ezer Magyarországon, 69 ezer Romániában, 8 ezer Jugoszlávia keleti részén, 26 ezer Ausztriában és 102 ezer Németország keleti részén. A szovjet nép halhatatlan internacionalista hőstette sohasem múló dicsőséget, mély tiszteletet és köszönetét váltott ki a felszabadított országokban. A csehszlovák nép emlékezetében örökre él a szovjet nép hősiessége, és a szovjet hadsereg internacionalista hőstette, amely 40 évvel ezelőtt meghozta a csehszlovák népnek a várva várt szabadságot és nemzeti függetlenséget, s történelmének új fejezetét nyitotta meg, kiépítette a gyökeres szociális változások felé vezető utat. Május 9. valóban legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ezen a napon ért véget a hitleri megszállás, amely a cseh és a szlovák nép puszta létét veszélyeztette. Ez a nap ugyanakkor történelmi mérföldkő is. A cseh és a szlovák nép ezen a napon a szocializmus építésének szakaszát kezdte meg, mondotta Klement Gottwald. A csehszlovák nép számos dokumentumban fejezte ki köszönetét és háláját a Szovjetuniónak. A szovjet fegyveres erők felszabadító szerepéről a burzsoá sajtó is sokat írt. A New York-i Herald Tribune 1945. június 25-én például ezt irta: „A Vörös Hadsereg gyakorlatilag Európa és a világ felének felszabadítójává vált abban az értelemben, hogy enélkül a hadsereg nélkül és a mérhetetlen áldozatok nélkül, amelyekkel az orosz nép a hadsereget támogatta, lehetetlen lett volna a j felszabadulás a fasiszta elnyomás alól." Az ilyen vallomásokat azonban nyugaton csakhamar elfeledték. Idővel számos burzsoá vezető, ideológus és történész igyekezett a történelmi tények ellenére befeketíteni a szovjet hadsereg történelmi felszabadító szerepét és kitörölni a népek emlékezetéből a szovjet fegyveres erők internacionalista | tette iránt érzett tiszteletet. A Szovjetunió meghatározó szerepét a következőképpen próbálják tagadni. 1. Felnagyítják a nyugati szövetségesek szerepét, 2. Csökkentik és elhallgatják a Szovjetunió szerepét, 3. A fasiszta hadsereg vereségeit „véletlen tények" következményeként magyarázzák. A burzsoá történelemhamisítók az európai országokban „a forradalom exportjának" elméletét terjesztik. Az NSZK-ban a közelmúltban egy könyv jelent meg „Oroszország útja a világuralom felé" címmel, amelyben a szerző azt állítja, hogy a Szovjetunió a háború idején hatalmát egész sor európai országokra kiterjesztette. A. Simon angol történész azt írja, hogy a szovjet hadsereg nyugati előrenyomulása lehetőséget adott a szovjeteknek, hogy Kelet-Európára rákényszerítse a kommunista rendszert. A történelmi tények j azonban arról beszélnek, hogy a szovjet csapatok nem avatkoztak be a felszabadított országok belügyeibe, hanem lehetőséget adtak nekik, hogy saját sorsukról döntsenek, vagyis szigorúan betartották a szovjet külpolitika lenini elvét és nagy emberségről tettek i tanúbizonyságot a helyi lakossággal szemben. A fasiszta-militarista blokk veresége a történelem legnagyobb eseménye volt. A világ népei sohasem feledik el ezt a nagy győzelmet, és mérhetetlen hálát éreznek azok iránt, akik óriási áldozatokat hoztak, megdöntötték a reakciós erőket, megvédték a népek szabadságát és függetlenségét, az emberi civilizációt. A győzelem egyik nagyon fontos tanulsága, hogy a szocializmus és a haladás erői legyőzhetetlenek. Ennek biztosítéka a szocialista országok egysége és szövetsége, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés védelmi ereje, a Szovjetunió és a többi szocialista ország bölcs külpolitikája, amely elvszerűen kapcsolja össze a békevágyat a bármilyen agresszorral szembeni védekezés képességével. „A szocializmus, a szocialista közösség építésének és fejlesztésének nagy és ^ dicső útját tettük meg. Történelmi jelentőségű tapasztalatokat szereztünk. Ezek a tapasztalatok mély tanulságokkal vérteznek fel bennünket. Legfontosabb tanulság a szocialista országok szövetségének szükségessége. Az egység és a szövetség egyre nagyobb és új sikereket eredményez az építés minden szakaszán. Segít a nehéz percekben, az osztályellenség támadásainak visszaverésében. A szocialista országok egységétől és szövetségétől nagy mértékben függ országa- | ink biztonsága, népeink békés munkája és az atomháború veszélyének elhárítása" — mondotta Konsztantyin Csernyenko. Európa 40 éve háborús konfliktusok nélkül, földünk pedig világháborúk nélkül él. Ez ! a Szovjetunió és a többi szocialista ország vitathatatlan érdeme. A jószándékú emberek a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben abból indulnak ki, hogy a háborúnak nem szabad megismétlődnie. AZ EN LENINGRADOM Az én Leningrádom nem pusztán egy város: nem csupán házak, utcák, terek, nem csupán látható és érzékelhető dolgok összessége. Az én Leningrádom mindezeken túl jelkép, egy csodálatos emberi jövő szimbóluma, s éppen ezért nem tudok közömbösen, bizonyos emelkedettség-érzés nélkül járni az utcáin. Az ablakokra tekintve akarva-akaratlanul mindig felötlik bennem a gondolat, hogy ezek az ablakok a jövőbe, a város névadója által megalapozott világra, a kommunizmus világára néznek ... S bármikor is érkezem ide, Leningrád mindig meglep valamivel, valami monumentálissal, egy-egy győzelemmel, egy-egy új — a holnapba vezető úton megtett — lépéssel. A várost meglehetősen gyakran sújtó árvizek megelőzésére egy nagyszabású, a legtalálóbban talán a fantasztikus jelzővel illethető tervet fogadtak el néhány évvel ezelőtt. Mint tudjuk, Leningrád legnagyobb folyója, a Néva a Ladoga-tóból ered s a Finn öbölbe torkollik, óriási víztömeget zúdítva magával: amikor az öböl felől erős szél fúj, néha olyan hullámokat támaszt, amelyek megakadályozzák, hogy a Néva víztömege az öbölbe, s tovább, a Balti-tengerbe jusson: a folyó ilyenkor megáll, majd elindul visszafelé és elárasztja a várost. Ezeket az áradásokat hivatott elhárítani Leningrád fantasztikus „tengeri pajzsa", amelynek egy része most, 1984. december 29-én elkészült: a Kotlin nevű sziget, amelyen Kronstadt épült, a munkálatok következtében megszűnt sziget lenni — félszigetté alakult. Helyesebben mondva: alakították, mert ebben az esetben óriási munkáról, emberfeletti műről van szó. De hadd mondjam el, mi is ez a „tengeri pajzs", milyen lesz, ha majd egészen elkészül: a Finn öböl északi partjáról, Gorszkaja falutól tizenegy gát húzódik mintegy 25 km hosszúságban Kronstadton keresztül egészen az öböl déli partján elterülő Bronkáig. Az építkezés befejeztével a „pajzs" nyolc méterrel emelkedik a víz szintje fölé, a tetején egy hatsávos autópályával, amely Leningrád közlekedési problémáin is segít majd. Hogy a nagy tengerjáró hajók is zavartalanul közlekedhessenek, a pajzson két „kaput" nyitnak számukra, az egyik kétszáz, a másik száztíz méter széles lesz. Az öbölbe igyekvő Néva vizét pedig hatvannégy darab, egyenként huszonégy méter széles nyílás hivatott átereszteni: amig áradás nem fenyeget, a folyó e nyílásokon keresztül zavartalanul „közlekedhet", mihelyt azonban az öbölben támadt ominózus hullám a város felé indul, masszív acélszárnyak zárják el a nyílásokat meg a „kapukat", megakadályozva, hogy a hatalmas víztömeg rázúduljon Lenin városára. Nem tudok mást mondani: kolosszális munka, fantasztikus mű. Szovjet emberekhez méltó ... Holnapot idéző, jövőbe mutató. VARGA ERZSÉBET (A szerző felvételei)
