A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-05 / 14. szám

Csak egy percre... HAVAS JUDIT nevét először egy műsorfü­zetben olvastam. A személyes találko­zásra nem sokkal ké­sőbb, egy ipolyvarbói (Vrbovka) klubest so­rán került sor. Nagy szakértelem­mel látta el a felada­tát a vers- és prózamondók járási versenyé­nek zsűrijében, előadóművészként nem egy­szer találkozhattunk vele a rádió irodalmi műsoraiban. Az ő élményt nyújtó közremű­ködésével rendezte meg a CSEMADOK jb a Balassi Bálint nyomában emlóktúrát. Most mégsem előadóművészi tevékenységéről faggatom, hanem a munkájával kapcsolatos kérdésekre kérem a válaszát. —- Mióta vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, milyen feladatot látsz el a múze­umban ? — Két éve vagyok a múzeumban. A Köz­művelődési Osztályon dolgozom, 1984 no­vembere óta osztályvezető-helyettesi beosz­tásban. Szeretem a munkámat. Tárlatokat vezetek, foglalkozásokat tartok óvodások­nak, kisiskolásoknak, sőt van egy vers- és irodalombarát köröm is két éve. Tagjai 16—40 közötti korosztályú emberek. — Ezek szerint a múzeumban is hódolhatsz előadóművészi hivatásodnak, a kettő nyilván kiegészíti egymást Igen. A tárlatokon, a múzeumi vezetés­kor verseket is szoktam mondani, sőt, most már a versmondó kör tagjait is besorolom az ilyen jellegű tárlatvezetési munkába. — Mik a múzeumi foglalkozások legnép­szerűbb formái? — Nos, éppen ezekkel a kérdésekkel, vagyis a múzeum közönségkapcsolatainak formáival foglalkozik a Közművelődési Osz-Az aranyat érő meny Az idős munkásnö, akit a gyárban mindenki Cola néninek nevezett, odament a mühelyfö­­nökhöz: — Nem tudja, hová tűnt Lencsa? — Miféle Lencsa? — vonta fel szemöldö­két a főnök. — Hát, az a talpraesett lány, aki fánkot meg kávét árusított a büfénkben. Már elfe­lejtette? — Á, szóval ez ... De miért van szüksé­ged rá, Cola néni? — Már régen kiválasztottam — remek lány, ügyes teremtés, éppen ilyen kellene nekem menynek?.Bizalmasan elárulhatom, meg akartam kérni a kezét a fiam számára. — Elszalasztottad a menyedet, Cola néni, elszalasztottad! A te Lencsádat elbocsátot­ták. — Elbocsátották? Talán vétett valamit? — Nem erről van szó. Magad is tudod. Fésületlen gondolatok FEJLŐDÉSTÖRTÉNET A munka döntő szerepet játszott a majom emberré válásában. Ha ez fordítva is érvé­nyes lenne, akkor sokan visszamászhatnának a fára. VÁLTOZNAK AZ IDŐK A szerelem hajdan idilli románc volt, ma folytatásos regény, több síkú cselekménnyel és rengeteg mellékszereplővel. tály. Két év tapasztalata alapján elmondha­tom, hogy csoportos látogatók esetében népszerűek a tárlatvezetések, valamint a ze­nés-irodalmi klubösszejövetelek és a gyer­mekfoglalkozások. Pl. a Korok-stílusok c. programunkban, melyet a szakközépiskolá­sok számára szervezünk, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus és romantika korsza­kát mutatjuk be, — nemzeti és európai összefüggésben — az építészet, a zene, a bútor, a divat, a játékok és természetesen az irodalom közös stílusjegyeinek szemlélteté­sével, diafilmek, magnó, képek és irodalmi szemelvények felhasználásával. — Mi a Petőfi Irodalmi Múzeum küldetése ? — A PIM a XIX. és a XX. századi magyar irodalmat gyűjti, tárja fel és népszerűsíti. Van könyvtára, kézirattára, művészeti tára, hang­tára és relikviatára. — Mit láthat a látogató a múzeumban, miért érdemes oda betérni? — Jelenleg a kővetkező kiállításaink lát­hatók: József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi és kora, Móricz Zsigmond, valamint Déry Tibor és Gábor Andor dolgozószobája és a Károlyi Mihály emlékszoba. Itt jegyzem meg, hogy múzeumunk a volt Károlyi palotában székel 1957 óta. A főépületen kívül a fővá­rosban még négy irodalmi kiállítás ill. emlék­szoba tartozik hozzánk. Ezek az Ady, a Kas­sák és a Jókai emlékszobák ill. a Nyugat Irodalmi Múzeum. — Mikor tekinthetők meg a múzeum kiállí­tásai? — Hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között tartunk nyitva. Szombaton min­denki számára ingyenes a múzeumlátogatás. Szeretettel várjuk a magyar irodalom baráta­it Szlovákiából is a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba. hogy mindenütt takarékoskodni kell. Hát ezért automatát állítottak Lencsa helyébe. Bedobsz egy pénzdarabot, és nyomban ki­ugrik belőle egy pohár kávé vagy egy fánk — amit kívánsz. És nincs szükség eladóra. Manapság olyan idők járnak, Cola néni, ami­kor mindenütt gépesíteni kell, a kétkezi munkát gépekkel kell felváltani. — A gépesítés persze jó dolog — szűri a szót tűnődve Cola néni. — De miféle embe­rek téblábolnak ott az automata mögött ? — A gépbeállító meg a lakatos. Az egyik javítja az automatát, a másik meg megtölti fánkkal és kávéval. Egyszóval kiszolgálják a technikai berendezést. — Tehát az egy szem Lencsa helyettesíté­séhez két jól megtermett legényre volt szük­ség, meg ráadásul az automatára ? Nos, már okvetlenül felkutatom ezt a drága kislányt. Az ilyen meny aranyat ér! KRISZTJO MARKOV (BULGÁRIA) Ford.: Gellért György STÍLUSFEJLÖDÉS Az építészeti stílusok kortörténeti fejlődése a dór, bizánci, román, reneszánsz, barokk és szecessziós stílusokon keresztül eljutott a mai hanyag stílusig. PANASZ A feleségem alaptalanul azt hajtogatja, hogy folyton a kocsmában ülök, pedig én mindig a pulthoz támaszkodva, állva iszom meg azt a hét-nyolc féldecit. PALÁGYI LAJOS Emberi sorsok DRÁMA A HEGYEKBEN (Folytatás lapunk 12. számából) ... Bemard Dyk rendőr őrnagy a telefonhoz lépett, és erélyes mozdulatokkal tárcsázni kezdett. — Dyk vagyok! — szólt szárazon a kagyló­ba. — Utasítsák a járőrszolgálatok egységeit, hogy a Tátra térségében azonnal azonosítani kell valamennyi parkoló gépkocsi rendszá­mát és tulajdonosát. . . Igen-igen. én is lá­tom, hogy havazik, de három-négy órán belül akkor is jelentést várok! — emelte föl enyhén a hangját; utána ismét tárgyilagosan folytat­ta: — Az ügy meggyorsítása érdekében von­ják be az akcióba a segédrendőröket. És értesítsék a lengyel határőrszerveket is, mert nincs kizárva, hogy a tettes a Dunajec völ­gyében, vagy másutt át akar majd szökni a túloldalra. A csoportfőnök letette a kagylót és a kezében iratköteget tartó Lašček őrnagyhoz fordult: — Van már valami feltételezéstek a tettes személyére vonatkozóan ? A bűnügyi osztály vezetője ujjával rábökött az iratokra. — Körülbelül ötven ember alibijének fo­gunk utánanézni. Persze, ez eltart egy kis ideig. így is van már azonban egy forró tippünk. Ötévi börtön után alig két hónapja van ismét szabadlábon Ľudovít Radan, aki a bíróságilag elrendelt hatósági felügyelet elle­nére még egyszer sem jelentkezett azóta a lakhelye szerint illetékes rendőrőrsön. Hiva­talosan egyébként az anyjánál lakik. Az asz­­szony szerint Radan három nappal ezelőtt egy férfivel jelent meg otthon, akiről azt állította, hogy a barátja és éjszakára is náluk marad. Radan anyja nem bízott az idegen' ben, ezért elkérte a személyazonossági iga­zolványát és afelől érdeklődött, dolgozik-e valahol? Az igazolvány szerint az illető ke­resztneve Albert és a Doprastav alkalmazott­ja, a vezetéknevére azonban már nem em­lékszik. Egy-két órán belül viszont nyilván tudni fogjuk már ennek a bizonyos Albertnek a kilétét. A csoportfőnök bólintott, mintegy jelezve, hogy az újabb tények felmerüléséig lényegé­ben nincs több megbeszélnivalójuk. 6. Bemard Dyk a köztörvényes bűnözés évi statisztikájának adatait lapozgatta éppen, amikor íróasztalán megberrent a telefon: „Az Alacsony-Tátrában, egy turistaös­vénynek a főúthoz vezető torkolatában rá­bukkantak a keresett taxira!" — hallotta a vonal túlsó végén beszélő Božek hadnagyot. — Szóljon a nyomrögzítőknek! Öt perc múlva indulunk! 7. A rádió és a televízió még az esti órákban, a kerületi napilap másnap reggel közölte a rendőrségnek azt a felhívását, amelyben a gyilkosság mielőbbi felderítése érdekében a lakosság együttműködését kérték. Néhány órán belül több tanú is jelentke­zett, és vallomásaik alapján nagyjából rögzí­teni lehetett a korábban eltűntnek vélt taxi útvonalát. Természetesen, a nyomrögzítők sem tétlenkedtek időközben. Tizenöt órával a gépkocsi megkerülése után a csoportfőnök asztalán már ott volt a szakértői vizsgálat eredménye. Eszerint az autó utasterében olyan használható daktiloszkópiai nyomokra is bukkantak, amelyek nem a meggyilkolt Urbán Aladár taxisofőrtől, tehát nem Nikola Sekaltól szár­maztak. Bemard Dyk a vele szemben ülő Lešóák őrnagyra pillantott: — Gondolom, a daktiloszkópiai vizsgálat anyagát okvetlenül Prágába, a visszaeső bű­nözők központi nyilvántartási irodájába kell küldenünk ... A bűnügyi osztály vezetője határozott fej­­bólintással nyugtázta a csoportfőnök javas­latát. 8. Még tartott a két rendőr őrnagy megbeszélé­se, amikor Bohumil Božek kopogott az ajtón. — Jelentem, tegnap dél óta nem ötven, hanem százhúsz ember alibijének néztünk utána! — szólalt meg katonásan a hadnagy, de aztán közvetlenebb hangnemben folytat­ta. — Vizsgálataink alapján egy bizonyos Albert Macko nevű férfi ujjlenyomatai lehet­nek az autóban talált nyomok. Macko pilla­natnyilag nincs munkaviszonyban, az utolsó munkahelye azonban a Doprastav volt. Eddig hét alkalommal volt büntetve. A fényképét máris sokszorosítják a laborban. — A fotót a tanúk bejelentései alapján rajzolt fantomképpel is összehasonlították? — Igen. Minden egyezik. Sőt! A Radan utáni nyomozás szintén helyénvalónak tűnik, mert többen is együtt látták öt ezzel a Mackóval. A kritikus napon hármasban, te­hát a taxisofőrrel is a homonnai Carpatia Szálloda éttermében vacsoráztak. Onnan a Tengerszem-szállóba mentek, ahol a két férfi két üveg whiskyt, a sofőr kávét ivott. — Honnan volt ennyi pénzük? — Albert Macko a felesége betétkönyvé­ből az előző napon tizenötezer koronát vett ki... Pontosabban ellopta a pénzt, mert az asszony mitsem tudott férje szándékáról... A csoportfőnök elégedetten állt fel az íróasztala mellől: Mindez elegendő indok arra, hogy a két jómadár kézrekeritésére országos körözést indítsunk! 9. Alig telt el negyvennyolc óra Nikola Sekal holttestének előkerülése óta, és a két tettes máris rendőrségi őrizetben volt. Ľudovít Ra­­dant Poprádon tartóztatták le, Albert Mac­kónak pedig az sem használt, hogy új öltönyt vett és az ország túlsó szegletébe: Sokolov­­ba utazott, hogy ott — állítólag — új munka­helyet keressen. A nyomozati eljárás során a gyilkosság utáni órák eseményeire is gyorsan fény de­rült. Mint ahogy arra is, hogy a két tettes már régebben tervezett valamiféle olyan „bra­­vúrstiklit", amelynek eredményeképpen gép­kocsihoz és nagyobb összegű pénzhez jut­hatnának. A gyilkos fegyverként használt késeket Rimaszombatban (Rimavská Sobo­ta) vásárolták, Nagymihályban (Michalovce) szálltak taxiba, Homonnán (Humenné) va­­"üüOlJHJWMBNatotíak; utána a tátrai utak egyikén megállásra kényszerítették a sofőrt, akit meggyilkoltak s a nála lévő pénzt elra­bolták tőle. Ekkor Lévára (Levice) utaztak, ahol Macko megvette az új öltönyt, majd újra fölutaztak Poprádra. Radan a Tátra alji városban maradt, Macko, jószerencséjében bízva, Sokolovba utazott. 10. Nikola Sekal rablógyilkosainak ügyét a Kas­sai (Košice) Kerületi Bíróság tárgyalta. Albert Mackót húsz évi szigorított börtönbüntetés­re. Ľudovít Radant pedig halálra ítélte. 19 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom