A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
sMfe?í?a&iäi á* íSíäí SwöJJf* ■''ív'r' J >•’ ^'žaa^feA-ieažiS; ^ffiťžsaifcfe!r.^iž■■ Tűzfolyosónak nevezték akkor a Dunát ... A Szovjet Dunai Flotta alakulatai a Csallóköz határáig már több mint másfélezer nehéz folyamkilométert tudhattak maguk mögött... — Több volt az akna akkor a Dunában, mint most a hal — mondta egy doborgazi öregember 1985-ben. A medvei hídfőnél áll egy emlékmű. azoknak a szovjet hősöknek emlékét őrizendő, akik a háború befejezése után, a Duna aknátlanítása során vesztették életüket. A nagymegyeri (Čalovo) szerb temetőben hat szovjet katonasíron a frissen lehullott hó alól is virítanak a vörös szegfűk. • • • A mai dunaszerdahelyi járás (Dun. Streda) területén jelentősebb harcok nélkül, tulajdonképpen két nap leforgása alatt, 1945 március utolsó, és április első napján vonultak át felszabadító szovjet katonák. Annál nagyobb viszont az esemény történelmi jelentősége. A Dunaszerdahelyre bevonuló egységek soraiban már volt néhány hazai ember, akik a Szovjetunió oldalán harcolták végig a nehéz éveket és a felszabadító csapatokkal tértek haza. Sokan közülük ma is élnek. • • • Az új történelem kezdetén a mai dunaszerdahelyi járás területén szinte semmilyen ipar nem volt — hacsak nem tekinthető annak az a néhány malom, szeszfőzde, no meg az egyetlen gyümölcs-zöldségfeldolgozó kisüzem... A mezőgazdaság tekintélyének, igaz, évszázados megalapozottsága volt, de a terület ennek ellenére igen intenzív fejlesztést kívánt. A párt politikájának szellemében végbement négy évtizedes fejlődés oly mértékben alakította át a járás arculatát — ezen belül az emberek életét — hogy a felszabadulást megelőző múlt tulajdonképpen öszszehasonlítási alapnak is kevés. Mert termett ugyan kenyér a csallóközi rónán, de a szegényember, aki megtermelte — mégis ilyen rigmusokat költött: Kiskeszi, Nagyiér, Tany, Bogya, Gellér — nincs benne kenyér. A rigmust Magyarics Vincétől, az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottságának vezető titkárától tanultam évekkel ezelőtt, aki hozzátette: „Az Aranykert név ebben az időben is találó volt. csak nem a cselédek, részaratók, kis- és középparasztok éltek belőle." 1949-ben kezdték megalakítani a szövetkezeteket. A központi nyilvántartóba elsőként a csécsénypatonyi szövetkezet került be a 001 -es szám alatt — 1949. május 2-án. Abban az évben még további huszonhat, ötvenben 29, ötvenegyben 18 szövetkezet alakult s 1952-ben bejegyezhették a 085. szövetkezetét. Természetesen nem volt könnyű, de az évtizedek távlatából visszatekintve, ez is olyan történelmi lépésnek számít, melynek helyességét ma már senki sem kérdőjelezi meg. A szocialista mezőgazdaság fejlődésének legfényesebb fejezetei megíródtak tehát s a gazdálkodás eredményeinek számadatai ma már egyfajta szimbolikus érték hordozóinak is tekinthetők. A legkifejezőbb talán az, ha „búzában" érzékeltetjük mindezt. 1936-ban a hektárhozam 1,28 tonna. 1948-ban 1,37; 1973-ban 5 tonna. 1984-ben a dunaszerdahelyi járás területén a búza hektáronkénti átlaghozama 7,27 tonna volt. A hatékony gazdálkodás, az ipari technológiák 12
