A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-05 / 14. szám
ipari nagyvállalattal együtt járultak hozzá a járás három városának és számos településének fejlesztéséhez. Mezőgazdasági beruházások, iskolák, lakások, kereskedelmi hálózat, áruházak, utak, művelődési intézmények ... hosszasan lehetne sorolni. A legnagyobb beruházásnak természetesen a vízlépcsőrendszer építése számít, ahol a tavalyi év során csaknem egymilliárd korona értékű beruházást valósítottak meg. Az egészségügy, a szociális beruházások területén is óriási változások történtek s a negyven év utóbbi szakaszában már jelentős energiákat fordíthattak az emberek pihenését szolgáló létesítmények kiépítésére is. Gondoljunk csak az üdülőövezetekre, a messze tájakon is népszerűvé lett termálfürdőkre, nem utolsó sorban pedig arra, hogy a pihenés mellett a művelődés és az oktatás kérdése sem szorult soha a peremekre. A falvakban az iskolaépületek zöme megfelel a mai követelményeknek s legalább ilyen arányban mondható el ugyanez a művelődési házakról is. A járás városaiban gimnáziumok, szakközépiskolák, középfokú szaktanintézetek működnek, nevelnek az új életnek új embereket — immár évtizedek óta. • • • A Csallóköz iránti személyes hódolatom az elmúlt két évtized alatt sokszor kifejeztem, megírtam — rendszerint azzal kezdve, hogy milyen szerelmes vagyok a Csallóközbe. Nem vagyok egyedül. Mert aki megismeri, meg is szereti nemcsak a tájat, de az itt élő embereket is, akik szorgalommal, és becsületes munkával teremtették meg napról napra a negyven év során azt, ami már nem csak a fűzfák romantikája, hanem a jelen. Előttem egy frissen megjelent album: Tóthpál Gyula száz színes fotográfiája a Csallóközről. Beszédes, sokatmondó, igaz felvételek, méltók a jubileumi alkalomhoz, és méltók a csallóközi emberhez, tájhoz. Napok óta ezt a könyvet lapozgatom. Ha a szememet behunyom, ugyanezeket a képeket, ugyanezeket az arcokat látom — húsz esztendő során oly sokszor bebarangolt Csallóközről elevenen élő saját emlékeimet. Ez a húsz év csak fele a negyvennek. Mégis mennyi változást hordoz, sokat jelent, és jó, hogy tanúja lehettem. KESZELI FERENC A szerző felvételei bevezetése, a nagyipari mezőgazdasági termelés kívánalmai szerint a sok felaprózott termelői egység fokozatosan egyesült s ma a járásban 23 szövetkezet és négy állami gazdaság dolgozik, de több központilag irányított mezőgazdasági üzemet is jegyeznek, mint például az Agrokomplex, vagy a Sósszigeten működő magnemesítő kísérleti állomás, ahol az évtizedek során a legkiválóbb hazai nemesítésű búzák néhány jelentős fajtáját létrehozták, s mely fajták azóta régen túllépték a járás határait. Érthető, hogy a dunaszerdahelyi járás első ízben már 1967-ben Munkaérdemrendet kapott, mégpedig a gabonatermelésben elért eredményekért. A Köztársasági Érdemrendnek ugyanúgy büszke viselője a járás, amely természetesen nem csak a gabonatermelés, de az állattenyésztés, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a tejtermelés, vagy éppen a kukoricatermelés területén is hasonló rangos eredmények létrehozója. 1984-ben a dunaszerdahelyi járás mezőgazdaságának bruttó termelési értéke 2 milliárd 191 millió korona volt, a piaci termelésé meghaladta a másfél milliárdot, a munkateljesítmények értéke pedig a két és félmilliárd koronát. A jelenlegi fejlődés mechanizmusának lényege a szakosodás és a kooperáció, melynek során öt közös, szakosított mezőgazdasági társulás jött létre — nevezetesen az Agrofrigor, a Húskombinát, az Agrostav, az Agroprogress és az Agrokémiai Vállalat. Az ipari létesítmények többsége az utóbbi két évtized alatt épült fel s mi sem természetesebb, hogy ezek az üzemek elsősorban az élelmiszeriparhoz sorolhatók. Baromfifeldolgozó, tejfeldolgozó, cukorgyár, konzervipari üzem. A Tesla, az Elektrosvit mellett még további jelentős nagyvállalatok működtetnek fióküzemeket a járás területén, ahol az ipari termelés összértéke tavaly kishíján kétmilliárd korona volt, ám ennek kétharmadát az élelmiszeripari üzemek teremtették meg. A felszabadulás óta több építőipari vállalat is létrejött, és számos építő13
