A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Hallottukolvastukláttuk Rövid az élet, nehéz a ház... (Kras csenits Géza felvétele). Vakondtúrás miatt terelőúton hala dók (Vámos Gábor felvétele). Korával együtt az árnyéka is nö (Borzi László felvétele). KÖNYV Vígh Károly: Ugrás a sötétbe 1944. október 15-ikét, a gyalázatos nyilas puccs napját a magyar történelem már sohasem feledheti. Mert ami utána következett, az sokak szerint felért egy második Mohácsi vésszel. Mégis, mi előzte meg? Nos, erről kaphatunk hű képet Vigh Károly: Ugrás a sötétbe című könyvéből. Az ellenforradalmi Magyarország nem vonja le a megfelelő tanulságot 1914-böl. A németekkel szövetkezik, oldalukon lép be a háborúba előbb a Szovjetunió, később Anglia és az Egyesült Államok ellen. A kormányzó — Horthy Miklós — csak a román kiugrás után kap észbe. S minden, amit ezután cselekszik, nem más, mint egy határozatlan, befolyásolható öreg ember szánalmas kapkodása. Az események viszont megállíthatatlanul peregnek: A Sztójay kormány válságba kerül, és a Lakatos kormány váltja fel; Magyarország elmulasztja a kiugrás lehetőségét, s az utolsó pillanatig abban az irreális hitben él, hogy az angolok fogják megszállni. Következik a Náday-misszió, a moszkvai fegyverszüneti tárgyalások, Horthy Miklós ódzkodása a németek megtámadásától, a Páncélököl-akció, a nyilas előkészületek a hatalomátvételre, a kiugrás politikai és katonai előkészületei, a kiugrási kísérlet előestéje, az „ugrás a sötétbe", Horthy utolsó koronatanácsa és proklamációja, a Szálasipuccs és Horthy bukása. Vigh Károly műve tetemes forrásanyag áttanulmányozása után, nagy precizitással, higgadt okossággal íródott. Ugyanakkor egy krimi izgalmasságával bír. Ardamica Ferenc Józsa György: Viaszváros „Akik nem méhészkednek, nem láttak még nyitott kaptárt, azok számára mind a kaptár, mind a benne élő méhcsalád csupa rejtély, meglepetés és izgalmas kérdés. Ezt mondjuk el valósághűen, egyszerű szavakkal és sok fényképpel. Lehet, hogy az olvasó helyenként csodálkozni fog, s talán kétkedéssel fogadja az elolvasottakat, pedig csak a szervezett családban élő méh életének rejtelmeibe pillant be." — írja a szerző előszavában. A „Gondolat zsebkönyvek" sorozatban ezidáig több mint 50 kötet jelent meg s szinte mindegyik tartalmaz valamilyen érdekességet, meglepetést az olvasók számára. Többszörösen érvényes ez erre a legújabb könyvecskére. Milyen a méhcsalád egy napja? Kikből áll a család? Kik a felderitők s mi a feladatuk? hogyan épül a viaszváros, mit is jelent a méhcsalád számára a munkamegosztás? Egyebek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyvből Olvashatunk a méhcsalád ellenségeiről: a méztolvajokról, mézrablókról és a méhek téli életéről is. S végül, de nem utolsó sorban szinte mindent megtudhatunk azokról az anyagokról, amelyeket a méhek termelnek: a mézről, a propoliszról, a nektárról, amelyek ezernyi csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek. Az utolsó fejezet az ember és a méh kapcsolatát elemzi, bepillantást engedve a méhészet rövid történetébe s magába a méhészetbe is. Puntigán József FOLYÓIRAT Néprajz és jogtörténet A történettudományok területén, a századunk második felében bekövetkezett nagyarányú specializálódást úgy látszik, lassan bizonyos szintetizáló törekvések is kiegészítik. Nagyon egészséges folyamat ez, hiszen múltunk egyes részjelenségeiröl szinte mikroszkopikus látleleteink vannak, és sokszor mégis hiányzik az a néhány kapocs, ami ezeket összekötné. Ilyen okokra vezethető vissza az interdiszciplináris (tudományközi) kutatások jelentőségének a megnövekedése is. Az még mindenki előtt egyértelmű lehet, hogy miért van szükség a régészek és néprajzosok munkájának összehangolására: ugyanazt a kérdéskört vizsgálja mindkét tudomány, csak más-más idősíkban. Ha azonban a jogászok és néprajzosok összmunkájának fontosságára hívnám föl a figyelmet, akkor bizonyára már többen összehúznák szemöldöküket: „Hogyan kerül a csizma az asztalra? Mi köze a két tudománynak egymáshoz?" Nagyon is sok! A jogi népszokások rendszere ugyanis meghatározó jelentőséggel bír a népélet egész területén: minden néprajzi jelenségnek volt (és van!) olyan jogi vetüiete is, amit nem a központi, „hivatalos" jogalkotás írt elő, hanem a hagyomány szentesítette közerkölcs. Ennek a jelenségkomplexumnak a vizsgálatához van szükség egyrészt jogtudományi képzettségre, másrészt a hagyományos népélet alapos ismeretére. A romániai Korunk idei 10. számában Balázs Lajos: Új falu — új szokások címmel a csíkszentdomonkosi párválasztás és házasságkötés néhány jogi vetületére hívja föl a figyelmet. Nem a „szabályos" lakodalmat írja le, hanem a közösség meghatározta normák ellen vétők „rendhagyó" házasságkötését, múltban és jelenben. írása, még ha nem is számít — ahogy ő mondja — „deheroizálónak", a népélet eddig kevéssé vizsgált területére mutat rá. Liszka József SZÍNHÁZ Prágai vendégjáték Négy-öt esztendeje járt legutóbb Szlovákia fővárosában a prágai Nemzeti Színház kiváló művészi hírnévnek örvendő prózai társulata; így nem csoda, hogy november végi bratislavai tartózkodásuk négy estéjén valóban nagy érdeklődés nyilvánult meg vendégjátékuk iránt, melynek műsorán Josef Bouček: Pásztorok éjszakája és Oldrich Danák: A valdstejni hadak vezére című drámák szerepeltek. Bouček a kortárs cseh drámaírás érdekes egyénisége, és a bratislavai vendégjátékra hozott színmüve a 17—18. század mezsgyéjén élt Jakub Jan Rybárči, a rožmitáli kántorról szól, aki azért keveredik konfliktusba a helybéli pappal, mert a felvilágosodás és a haladás eszméit követve iskoláját ki akarja vonni az egyház szigorú fennhatósága alól. Az előadásban, amelyet Václav Hudeček rendezett, a főszerepet pedig František Némec alakítja — a színpadi megvalósítás során — ennél természetesen többről van szó soksok indulattal, hiteles történelmi háttérrel és emberi lírával, no meg biztos szakmai tudással. A prágaiak vendégjátékának két másik estéjén az ugyancsak kortárs cseh drámairodalom avatott tollú szerzője: Oldrich Danék szintúgy történelmi tárgyú, a harminc éves háború borzalmait idéző és ily módon egyben okító szándékú darabja szerepelt műsoron. A valdstejni hadak vezére lényegében egy hatalmas ívű költői metafora, amelyben a szerző és az ő gondolatmenetével azonosuló rendező: Miroslav Macháček három különböző síkon, a mondanivaló kibontásának lényegében azonban mégis együttesen ható erővel figyelmeztet a fegyvercsörtetés s a fegyverforgatás lelket romboló, embert roncsoló értelmetlensége ellen. Danék színpadra irt történelmi freskóját Macháček megmegelevenedő látomásokként vetíti elénk, ügyelve közben a pátosz mellőzésére, a gondolatközvetítés tisztaságára, a ritmus és a hangsúly ütemezésére, a díszletek tapintható anyagszerűségére, a színészi munka tiszteletére, ám annak kézbentartására is... A Braiíslavában látott két előadás világosan körvonalazza a társulat művészi hitvallását, miszerint a színjátszás lényege nem egyéb, mint az egyén és a közösség, illetve a közösség és a hatalom kölcsönhatásait vizsgálva a korban élni — a művész minden idegszálával. Miklósi Péter KIÁLLÍTÁS Tárlattól a tárlatig Általában pályakezdők mutatkoznak be évente egyszer a Csallóközi Múzeumban (de ezúttal már ötödik alkalommal), a nyárasdi (Topoľníky) alkotótábor anyagának kiállításán, ugyanakkor idősebb művészek alkotásaival is találkozhatunk itt. Az évről évre megrendezésre kerülő tárlatokon érezhető a több éves közös munka pozitív eredménye. Ugyanakkor a képzőművésze) közös bemutatkozási lehet kultúrpolitikailay is fontos demonstráció, ám közös tárlaton nem lehet annyi alkotás, amennyiből egyéni fejlődésvonalak, alkotói célok és állomások kirajzolódhatnának. Az alkotói szemléletekben jelentkező különbségeket csak sejteni lehet, s az eligazodás sok előismeretet feltételez. A tábor szerény lehetőségei ellenére az alkotók eltérő törekvései és az eleve adott kivitelezési lehetőségek olykor egymást erő-1 sítették, gazdagították. A kiállítás legnagyobb értéke éppen annak bemutatása, hogy azonos adottságok mellett ki-ki hogyan alkalmazta, fejlesztette tovább művészi szemléletét. Nagy Géza 9