A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Innen-onnan Talán csak a tévesen értelmezett szemérmesség indokolja, hogy élő képzőművésznek nem szoktak életmű-kiállítást rendezni. Persze, rendszerint nem az alkotók szemérmesek és szerények, hanem inkább a tárlatoknak otthont és anyagi fedezetet biztosító intézmények. Álláspontjuk szerint az életmű-kiállítás csakis post mortem, tehát a művész halála után ildomos. Nem biztos, hogy mindez így igaz, ellenben biztos az, hogy a Szlovák Nemzeti Képtárban most megtört a jég: a nyolcvanötös évet rendhagyó esemény zárta le; novemberben megnyitották Vincent Hložník nemzeti művész kiállítását, mely az alkotó teljes életművét öleli fel. Vincent Hložník hatvanöt évvel ezelőtt született Sverdnikben. Születésének dátuma az első világháború végnapjaira esett. Amikor Prágában befejezte az Iparművészeti Főiskolát, Európában már a második világháború kísértete járta. Hložník a szülőföldjén, Žilina környékén élt és alkotott, de a háborús évek folyamán többször is alkalma nyílt közönség elé tárni a műveit. Már a békeévek legelején Brüsszelben és Párizsban állított ki, kisebb-nagyobb tanulmányutakat tett Olaszországban, ahol végül hosszabb ösztöndíjas-hónapokat is eltöltött. Ez az időszak érlelte a festőt vérbeli grafikussá s akkori alkotóéveinek több száz mesteri darabját most e jubileumi kiállításon is láthatja a közönség. Az elkövetkező évtizedek során Vincent Hložník a hazai képzőművészeti élet egyik legnagyobb mesterévé vált — nemcsak a grafika, hanem a festészet és a szobrászat területén is. Képrengeteg — summázza az ember, amikor először sétál végig a jelenlegi életmű-kiállítás hatalmas anyaga előtt. Látomások, víziók — mondhatnánk, még mindig az első benyomások özönének terhe alatt. Ezután következik csak a lassú szemlélődés, az elmélyülés, vagy ha úgy tetszik, az életmű filozófiai megközelítése, melynek folyamán kibontakozik a szemlélődő előtt Hložník nem mindennapi mélységeket hordozó gondolatvilága, művészetének mélységes humanizmusa. Hložník életművét ragyogó következetességgel kíséri végig a háborús élmény, az apokalipszis sokkja, melynek népi megjelenítésében nem nyúl. nem nyúlhat lírai eszközökhöz, hiszen nem csupán emlékezik, hanem figyelmeztet is. Ebből a szándékból bontakozik ki a művész tudatosan vállalt küldetése: tenni, cselekedni a háború ellen. S teszi ezt olyan szinten, olyan festői képességek birtokában, ahogyan rajta kívül kortársai közül csak kevesen. A legapróbb művészi finomságokra fogékony nézőt s a festmények közé éppen csak betévedt látogatót egyaránt megragadja a Hložník teremtette látvány, s a látványból egyértelműen kibontakozó gondolat. Egy ritkamód eleven érzékenységű művész teljes pályájának keresztmetszetével találkozni, igazán nem mindennapi élmény, ezért érthető, hogy ez a Hložník kiállítás az elmúlt év legizgalmasabb képzőművészeti eseményének bizonyult. A rendkívül nagy látogatottság aligha lehet véletlen, s bizonyos, hogy az emberek nem a decemberi hideg elől menekültek be a képtár termeibe. De ha esetenként így is történt, akkor annak folytatása rendhagyónak sejthető. Arra gondolhatunk, hogy az egyszerű a kiállításokon nem járatos, sőt, a modern képzőművészetet visszautasító néző is értette, érthette e modern kortás festő üzenetét — egyben bizonyosságot szerezve arról is, hogy nem minden érthetetlen, ami nem hagyományos eszközökkel közelit az emberhez. Hložník rendkívül reagens színekkel, leegyszerűsített, rendszerint eltorzított formákkal közelít az emberhez, mégis értelmes nyelven beszél, mert üzenete az emberiség létkérdése is egyben. Erre az útra nem véletlenül tévedt. Emberként, alkotóként ama legjobbak közé tartozik, akik ezt az utat kitaposták, akik ezt a nyelvet, a képes beszéd nyelvét a leghatékonyabb módon tudták fejleszteni. Mert úgy vélték, úgy vélik, fontos az üzenet és fontos maga a művészet is, melynek társadalmi szerepét ez a kiállítás oly pompásan jelzi, igazolja. Igaz, nem pompázó szépségű festményekkel, hanem egészen más módon, mégis szokatlanul hatásosan. KESZEU FERENC Prandl Sándor felvételei Ajtón a kilincs, zárja nincs (K. F. felvétele). Ugyan édes komám asszony ... Mátyusföldi csárdások, Marcelháza (Marcelová) Prandl Sándor felvétele. 8 Az utolsó kívánság jogán kérek még egy stukkót!
