A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
Egy város a Duna partján ... Ott, ahol a Vág, a Nyítra, a Kis-Duna és a Zsitva vizei eggyé lesznek a Dunával, és délnek veszik az irányt — az Óceán felé. Mikszáth Kálmán kelet Párizsának nevezte s nem is alaptalanul, hiszen az évszázadok során mindig is jelentős pontja volt a Duna-menti hullámverésnek. Rengeteget ostromolták, sújtották földrengések és árvizek, többször a földig égett, de mindig lábra állt, felvirágzott. Történelmének legjelentősebb eseménye nyilvánvalóan az volt, amelyik a legnagyobb változásokat alapozta meg: a felszabadulás. Fejlődésének legintenzivebb évtizedeit azóta, az utolsó negyven esztendő során élte át. Komárom — Komárno. Szlovákia legdélibb fekvésű városa. Lakosainak száma 33 000 — járási székhely. A járás területe 1 100 négyzetkilométer. Területén 110 000 ember él, kiknek jelentős része a fejlett szocialista mezőgazdaságban, s a járás korszerűen kiépített iparában dolgozik. A nagy tavaszi offenzíva kezdetén, Budapest felszabadítását követően Malinovszkij marsall a második ukrán front csapatainak jelentős erőit Délnyugat-Szlovákja, Bratislava, Bécs felszabadítására összpontosította és március 25-én megindította a támadást. A Garamnál a 7. gárdahadsereg erői, a Duna magyarországi partján a 46. hadsereg lövészhadosztálya sorakozott fel. Ugyanakkor a Szovjet Dunai Flotta egységei, élükön Cholosztyakov ellentengernaggyal és a tengerészgyalogosok különdandárjával a Duna vizén közelítve a felszabadítandó területekhez — jelentős mértékben járult hozzá a támadás sikeréhez. Elsőnek a mai komáromi járás keleti csücske szabadult fel, ahol a szovjet hadsereg katonái jelentős német ellenállásba ütközve morzsolták fel a fasiszta erők védelmi vonalát. E harci siker azt eredményezte, hogy a németek az elkerülhetetlennek látszó bekerítés elöl menekülni kezdtek s néhány nap leforgása után már csak Komáromban volt néhány fasiszta egység, akik az összes dunai hidat felrobbantó utászegységek visszavonulását próbálták biztosítani. A felszabadító harcosok átkeltek a Dunán és március 30-án a komáromi villanytelep kéményén ott lengett a Szovjet Dunai Flotta zászlaja. Mindez persze korántsem volt ilyen egyszerű — még akkor sem, ha a Csallóköz felszabadítása a második világháború pokoli csatáinak viszonylatában egy csendes, a polgári lakosságot szerencsés módon megkímélő, harcászatilag nem különösebb ellenállásba ütköző eseménysora volt. Történelmi jelentősége már az adott pillanatban kétségtelen volt s ezt a Csallóköz lakossága tudta, értékelte, mert hiszen először tapasztalhatta a saját bőrén, hogy a második világháború végső kimenetele nem csupán a front elvonulását jelenti, hanem a háború közeledő befejezését, és egyben az áhított szovjet győzelmet is. Komárom városának igen tekintélyes munkásmozgalmi múltja már a századfordulót megelőző évtized során kezdett kialakulni — mintegy törvényszerű párhuzamban követve az iparosodás akkori folyamatát. Ugyanakkor a környező falvak szegényparasztjait sem kerülték el a földmunkás-mozgalom áramlatai, hiszen a burzsoá földreform nem volt számukra egyéb a keserű csalódásnál, melynek következtében jelentős agrárproletariátus kialakulásáról lehetett beszélni. A munkásmozgalom vezetői, a komáromi születésű Steiner Gábor, Mező István, Major István következetesen építettek a környék agrárproletárjaira is, ily módon a párt tömegbefolyása igen széles rétegeket tudott egyazon eszme zászlaja alá tömöríteni — nem kevés eredménnyel. Sztrájkok, tüntetések, bérharcok, szakszervezeti fellépések, éhségmenetek, szervezett munkásmozgalom — ezek a fogalmak a legszorosabban hozzátartoznak az itt élő munkásemberek életéhez, akik a mozgalomban a gyökeres társadalmi változások érdekében cselekedtek, mert hittek benne, és vállalták a mindennapi kockázatot, a tudatos harcot. A felszabadulást követő hetek, hónapok során a szovjet katonák közvetlenül segítették, hogy ismét meginduljon az élet. Kivették részüket az üzemek helyreállításából, a közellátás megszervezéséből, ideiglenes hidat építettek, és nekik köszönhetően kezdett ismét dolgozni a hajógyár. Április első napjaiban újjáalakult a kommunista pártszervezet — » 4
