A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
hétfőn már reggel ötkor itt legyen, a kikötőbe fogunk szállítani!" A sofőrködés most Jozef úrra hárult. Még az a szerencse, hogy Münz mérnök olyan anyagokat szállít felfelé a Dunán, amelyeket csak jóhiszeműséggel, és alighanem bőkezű kenés után lehet hadi fontosságúnak nevezni. És ismét sápadt, beesett néma arcok rakodnak, géppisztolycsövek alatt. Legalább nem a raktárkezelőnek és a technikusnak kell cipekednie. — Elmegyek a nemzetvédelmi minisztériumba — jelentette ki morcosán. — Valami baj van? — tágult ki a volt szépasszony pupillája. — Alighanem bevonulok. — Istenem, milyen időket élünk ... De most aztán minden kézre szükség van az utolsó, nagy erőfeszítéshez ... A boríték az ajtón vágott levélrésen keresztül már az előriadó alatt becsúszott. Egy hosszúkás, fehér boríték. Olyan, amilyet a Farkastól is kaptam — állapította meg Jorík. Természetesen a minisztériumnak a közelébe sem ment. Kivitt az előszobába egy hatalmas, kényelmes karosszéket, rágyújtott és figyelte, mikor jelenik rr.eg a nyilast takaró posztó alatt a várva várt küldemény. Mosi felugrott, és az ablakhoz szaladt. A zöld lódenkabátos, barna svájcisapkás alak láttán elállt a lélegzete. Nem azért, mert okos ember az első meleg tavaszi napon legszívesebben már zakót se hordana, de az, hogy a Babula ... Vele itt jelszavasdit, bújócskát játszottak, ezek pedig úgy adogatják kézből kézbe az emberi életet, mint a csarnokban a bankót a libáért. Nahát, ilyen konspiráció... Elöntötte a veríték. És nem Ízlett neki a téliszalámi sem, vásárolt belőle hat rudat a rosszabb időkre. Az ezreseivel amúgy is későn érkezett. A furcsa söpredék, amely a múlt héten itt még vidáman üzletelt, szemmel láthatólag megritkult, mintha egymás után lőtték volna ki őkét. Jóllehet jövevények voltak, akiket a keleti haderők már jó pár kilométeren megkergettek, megszagolták, hogy a németek veresége a Garam nyugati partján jelenti az utolsó csöngetést a fények kialvása előtt. És igy valamennyien eltűntek a nézőtérről, hogy ne kelljen a színpadra fáradniok. Az egész délutánt, miután a légiriadót lefújták, a piactéren töltötte, de nem voltak itt már se lengyelek, se ukránok, akik könnyedén és áron alul árulták azt, amit nem ők maguk vásároltak. Nem tért vissza ugyan Prutzemé ebédlőjébe éppenséggel üres zsebekkel, de most már aranyat csak agyafúrt és kapzsi polgárasszonyok árultak, akiket szemmel láthatóan megsuhintott a nyomor szele. Ezzel szemben tudták, hogy mit kínálnak és hogy az mennyit ér. Előzőleg alighanem ők is egy aranyműveshez látogattak, ha ugyan nem kettőhöz. Százezret várt, és százhúszezret hozott Babula, csakhogy az, amit ezért vásárolt, az első látásra sem érte meg a harmadát sem annak, amit a lengyel csirkefogótól ravaszkodott. Cigaretta, zsír, szalonna, dohány, kávé és tea, amennyi tetszik, de ez őt már nem érdekelte. Az ágyúk dörgése a Garamon ide is elhallatszott, s elsőknek éppen ezek hegyezték a fülüket, akiket ő keresett. Ebben a percben minden bizonnyal a bécsieket boldogítják. És ismét jól megszedik magukat arannyal, mert a Duna túlsó partján ma már az élelmiszer árát az eladó határozza meg, nem a vevő. Kissé csalódott is volt, amikor a piactérről hazafelé indult, és meg is esküdött, hogy ide többé nem jön. Nagyon vigyázott, amikor az utcán cikázott, hogy senki se kövesse. Sem a Katona, sem az Oroszlán. Az előbbi nagyot nézne, honnan szed az ő harcostársa ennyi ezrest, a másik viszont kapcsolna. De ha nem is vennék öt észre, kellemetlenül sok itt az egyenruha, sok a kövér nyakakról lelógó láncon függő alumínium félhold. Nem baj no, sörbe fojtja majd a csalódását. Megrázta az ajtó fémkerekét, ahová most már mindennap be szokott térni. „EVAKUIERT" ötlött szemébe a felfüggesztett papíron díszelgő felirat. A búcsúudvariasság csak a néptestvéreknek szólt. Dühös lett, mert most más vendéglőt kell keresnie, ahol a pincér nem ismerős, és isten tudja, mit rak majd elé, ha ismeretlenül tér be oda. És mit lehet egy ilyen vendéglőből evakuálni? Az edényeket ? Az asztalokat és a székeket ? Az ismerős pincér legalább tegnap este megsúghatta volna, hogy ma már nem fognak se főzni, se csapolni. Azt is elárulhatta volna, hová megy majd dolgozni, hogy a vendég követhesse. (Folytatjuk) FIATAL KÖLTŐK VERSE! KISS PÉNTEK JÓZSEF: Kellesz te valahol Amikor már biztosan érzed: szükség van rád, akkor van szüksége rád a világnak. Kapd el a fejed a faltól. Kínkeserves zokogásban keresed a hangod. Valaki másban. Már nem szállsz mint a tollpihe, összetartozol. A biztos támpont, az utolsó opusz: torkunkra forrt szavunk. Kettészelt pillantásunk. A folyó lúdbőrző síkja fényfoltos hóesésben. Elmegyünk észrevétlen... BORZI LÁSZLÓ FELVÉTELE V. SZENCI CSABA: Ági szemei A didergő város fénye Melegen csillogott szemedben Nevetett mindent feledve Csillagport szórt mámoros kedvében Őrzöm kristál'/szemed derűjét Emlékezetem sokszínű szövetében Villanásnyi önfeledt lét Síró-nevető hangulataim körmenetében ZSEMBERI ETELKA: A nyolcfejű sárkány A nyolcfejű sárkány fölszedegeti sok kezével az elszórt pávatoliakat. Bőrére illeszti és igyekszik páva lenni. Kis és nagy páva. Miután teljesen belhalt nyolc fejébe. 15
