A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
Hallottukolvastukláttuk Bölény — ez a neve ennek az óriás teherautónak, amelyet Minszkben gyártanak. Neve egyben jelkép is. Hatalmas és erős, mint a bölény. És a Minszk környéki erdőkben él az állatvilágnak ez a pár éve még szinte kihalásra ítélt TiľíjjľžaitjiI F teherautó. 180_tQnna rakományt tud egyszerre efeZAIIilaíii.’l aváty' "— a Szovjetunióban az év autója megtisztelő címet kapta. Erdő mellett — nem jó lakni..., mert célba kell hasogatni! Colombo még mindig népszerű. A bűnügyi filmek és regények fesztiválján a franciaországi Reims városban nagy számban összegyűlt nézők lelkesen üdvözölték a rendezvény díszvendégét; Peter Falk, azaz Colombo rendőrhadnagy az azonos című televíziós filmsorozatból, kénytelen volt segítségül hívni francia „kollégáit", hogy kiszabaduljon rajongói és a fotóriporterek gyűrűjéből. KÖNYV Bolya Péter: A vihar szeme Bolya Péterre nem(csak) azért illik odafigyelni, mert Érsekújváron (Nové Zámky) született, vagy mert huzamosabb ideje az Új Tükör Orvosi Üzenetek című népszerű rovatában olvashatjuk okos, szellemes és őszinte, sokszor a humort sem nélkülöző válaszait, illetve tanácsait, hanem elsősorban azért, mert kitűnő tollú író, aki remek novellákat ír. Orvosi egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte, majd Budapesten fejezte be. A most negyvenéves író körülbelül tizenöt éve publikál a magyar sajtóban és öt önálló kötet áll mögötte: Az eltűnt szoba (novellák, 1975), A felelős (nővén;:,, IC:?). A veréb századik lépése (regény, 1979), A védöirat (regény, 1981), Mindenhez közel (novellák, 1983). A most megjelent hatodik könyve, A vihar szeme című válogatás az utóbbi tizenöt év novelláiból állt össze. Hősei sikertelen, tébláboló, kallódó emberek, nem ritkán írók, művészek, diákok, akik nem tudnak beilleszkedni az életbe, keresik, de nem találják benne a helyüket, még nem nőttek fel hozzá, nem értek meg rá, ezért mind gyakrabban nyúlnak a pohár felé. Bolya szereti és megérti őket, nem ellenük, értük ágál. Sok hőse elmenekül (az isten háta mögé, örökölt vagy bérelt házba), hogy tisztába jöjjön önmagával, vagy állást változtat (jobbat rosszabbért!), otthagy csapot-csapot és elmegy zenésznek egy vidéki presszóba, esetleg hazug házasság, megúnt viszony csömöréből próbál kitörni... Önkínzó Pelbárt novelláiban meg hol pőrére vetkőzteti, hol kicsontozza központi figuráját. Bolyát olvasva akaratlanul Lafayette híres mondása jutott eszembe: „Kényes erkölcsi vizsgákon akkor cselekszik legjobban az ember, ha érdekei ellen foglal állást." A Bolyára jellemző, senkivel sem összetéveszthető stílussal megírt novellák biztosan tovább élnek majd az olvasókban. Nekem leginkább a Málnáskertek vendége, A vihar szeme, A gödör. Rekviem K. Gy.-ért, Szoba kiadó, ALETTI, A fácán hideg húsa, valamint Az új dobos szerzett maradandó élményt. De a többiekre is emlékszem még. Amikor Bolya Péter válogatott novelláit ajánlom az olvasóknak, hiszem, hogy ők ugyanígy lesznek vele. Ardamica Ferenc FILM Fitzcarraldo Nemcsak az irodalom, hanem a filmművészet is gyakran mutat be szélsőséges, groteszk módon és különös, extrém egyéniségek felsorakoztatásával olyan emberi helyzeteket, amelyek a hétköznapokban is előfordulnak, csak nem ilyen látványos formában. Az effajta művek mindig általános érvényű problémákkal: a kitartással, szenvedéllyel, a hittel vagy éppen ezek ellenkezőjével foglalkoznak. Természetesen — s különösen napjainkban, amikor gombamód gyártják világszerte a filmeket — számos fércmű, pusztán csak extremitás bemutatása kedvéért született üres mozidarab készül. Werner Herzog, a kortárs filmművészet jeles egyénisége, aki korábbi filmjeivel — Kaspar Hauser, Woyzeck — bebizonyította, hogy az említett témaválasztás és ábrázolásmód mestere. Fitzcarraldo kimondottan különc, „őrült" fantaszta, aki a dzsungel kellős közepén fel akar építeni egy operaházat, hogy ott Carusót felléptesse. Egzaltált zenebolond költő ez az ember. Éppen ebben rejlik vonzó mivolta. Terve természetesen nem sikerült, nem sikerülhetett, harcát mégis megvívta. Ahogy Don Quijote, vagy az irodalom és filmművészet annyi más alakja. Fitzcarraldo végül viharvert hajóján tartja meg az operaelőadást. Herzog számtalan maradandó feszültségű jelenete, a képek káprázatos gazdagsága és szépsége — Peru dzsungelében készültek a felvételek — maradandó élménnyé teszik a filmet minden nézője számára. Mégis azt kell mondanunk: a kevesebb több lett volna. -Túl hoszszúra sikerült a film, s ezáltal néha vontatott, már-már unalmas képsorok követik egymást. A koráböi film, a WoyzcCl; címszereplője Klaus Kinski ebben a szerepben is felülmúlhatatlan. A női főszerepben Claudia Cardinale bizonyítja vitathatatlan színészi képességeit. Azt, hogy nem pusztán szép filmcsillag, de igazi színésznő is. Ez a témájában szokatlanul szélsőséges, látványában káprázatos, szakmai megoldásában dicséretes mozidarab érdemes arra, hogy minden mozikedvelő megnézze. Kiss Péntek József SZÍNHÁZ Fidelio A kassai (Košice) Állami Színház zenei társulata január derekán tűzte műsorára Beethoven egyetlen operáját: a Fideliót. Tudvalevő, hogy e nagybecsű zenedráma igen sok bonyodalom után nyerte el mai formáját. Az ősbemutató történelmileg szerencsétlen időpontban: 1805. november 20-án volt, egy héttel azután, hogy Napoleon katonái lerohanták Bécset, úgyhogy a nézőtéren szinte kizárólag a francia hadsereg tisztjei ültek. Csoda, ha az előadás teljes közönybe fulladt? Beethovennek azonban nem volt szerencséje a második bemutatóval sem, mert a fél évvel később tartott újabb premier ismét sikertelen maradd. Több esztendei szünet, újabb alapos átdolgozás következett, mígnem 1814 tavaszán színpadra került a Fidelio, most már végleges, máig ismert és Kassán is játszott alakja. E zenedráma azonban nem csupán operatörténeti szempontból tekinthető kalandos műnek, hanem zeneileg is különleges helyet foglal el a klasszikus operairodalomban. Beethoven ugyanis az opera énekelt szólamaira szinte annyira összetett feladatokat ró, mintha azok zenekari hangszerek lennének. Ez nyilvánvalóan erénye, máskor viszont könynyen a buktatója lehet egy-egy Fidelio előadásnak. Az Állami Színházban látott operabemutatóról elmondható, hogy az előadás a szólisták többségének teljesítményét tekintve zeneileg és énekkari vonatkozásban is tiszta, rendelkezik a mű kívánta átütő erővel. Ez részint a Kassán vendégként rendező Branis/av Kriška érdeme, aki a játéktónus meghatározásában körültekintően kihangsúlyozza Beethoven muzsikájának sajátos öszszetettségét, de emellett ügyelni tud a színpadi látványra is. A karmester: Boris Velat és a karigazgató: Rácz Júlia segítségével a zenei anyagot szinte teljes egészében sikerült sugárzóvá, áradóvá, drámaivá tenniük. A nagy szerepek közül főként a Florestant alakító, zeneileg és színészileg mindig megbízható Jozef Konder, illetve a Rocco szerepét valóban korrektül éneklő Somorjai György teljesítménye tartozik elsősorban a külön említést érdemlő élmények közé. M. P. KIÁLLÍTÁS Fiatal alkotók csoportos tárlata Fiatal alkotók csoportos tárlatát szervezte meg a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének nvuqat-szlovákiai kerületi szekciója „Tvorba mladých miaoycn '84" CÍrrfln- Aľ anyagot előbb Nyitrán (Nitra) mutatták be, s innét került el Érsekújvárba (Nové Zámky), ahol a Művészetek Galériájában módomban volt megtekinteni a tematikailag és technikailag is igen sokrétű anyagot. Bár a kiállítás az SZNF 40. évfordulójának jegyében valósult meg, de tulajdonképpen eltért az ilyen tematikájú tárlatoktól. A kiállító művészek mindegyike ugyanis már évekkel az SZNF után született, emberi, művészei arculatukat tehát már az új, szocialista társadalom formálta. A kiállítás azt volt hivatott prezentálni, hogyan tükröződik a felkelés eszméje és hagyatéka a fiatal képzőművészek szemléletében, alkotásaiban. A tárlaton harminc fiatal művész alkotásait láthattuk. S ahány művész, annyi látásmód és megközelítés, és szinte majdnem ugyanenyi képzőmrjvészeti stílus és eljárás. Festmények, grafikák, szobrok, plasztikák, különböző technikával készült textilmunkák, iparművészeti jellegű alkotások, fotók, kerámiák sora a tárlókon és paneleken. Egységes egésszé valóban csak az fogja össze az anyagot, hogy alkotóik lényegében egy generáció, az előbbiekben már említett társadalmi-történelmi időszak által formált generáció tagjai, s hogy ebből adódóan mindnyájuk alkotó tevékenységében az embertelenség és az erőszak elleni alapállás és szocialista művészetszemlélet domborodik ki. Nem túl szerencsés dolog ennyi alkotóból, alkotásból csak néhányat kiemelni, mégis megemlíteném Sylvia Brezianska-Drexlerova kerámiáit, Alojz Drahoš szobrait, Darina Lichnerová-Hollánová kézi csomózású, lírai textilképeit, Ľubica Pietová fém-ékszereit, ifj. Karol Drexler különös kivitelezésű iparművészeti lámpáit, vagy Terézia Žilíková-Sládeková festményeit és saját szövésű faliszőnyegeit. S a szemlélőnek külön öröm volt látni a tárlaton néhány ismerősebb alkotó munkáját, mint például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Almási Róbert festményeit, a hurbanovói Darázs Rozália éremkollekcióját, a komáromi (Komárno) Mester Péter egyik monumentális alkotásának vázlatait, a lévai (Levice) Kovács György grafikáit, és a rétéi (Reca) Huszár Tibor „Cigányok" című fotóciklusát. Németh Gyula 9
