A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
Tudomány- technika A balvanyszakállasi temető egyik feltart sírja. A 8. számú sír halottjának szájából I. László dénárja került elő EGY ÁRPÁD-KORI TEMETŐ FELTÁRÁSI MUNKÁLATAIRÓL A bálványszakállasi (Kameničná-Balvany) sírok 1983 szeptemberében váltak ismertté. Az egyik szép szeptemberi napon Bitter Károly homokkitermelés közben 10. századi Árpád-kori lovassírt bolygatott meg, s nagy meglepetésére az előkerült emberi- és lócsontok között vaskengyeleket talált. Felfedezéséről azonnal értesítette a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumot. A múzeum régészei még ugyanezen év őszén leletmentést kezdtek az említett lelőhelyen, de további sírok ekkor nem kerültek elő. A lelőhely a bálványszakállasi határban a Nagy- és Kishomok nevű majorok közötti kiemelkedő homokdombon található. Az 1984. nyarán tovább folytatott hitelesítő ásatás során további 8 sir került elő, ezek — a bennük talált leletek alapján —11. századiak. A sírok jellegzetes kora Árpád-kori leleteket tartalmaztak. A koponya két oldalán bronzhuzalból készített S-végű hajkarikák voltak, ezenkívül edénytöredékek, szép fonott ezüstgyűrü stb. került elő belőlük. Az igazi meglepetést viszont a 8. számú sír tartalmazta, ebben az eltemetett szájából halotti obulus került napvilágra, I. László király (1077—1095) dénárja, az ismert Charon-pénz (valószínűleg a másvilágra való átkelés megváltásául adták a halottnak). László király dénárja egyben keltezi is a temetőt, így biztos, hogy abba még a törvénykönyveriöl és pénzveréséről nevezetes király uralkodása idején is temetkeztek. A leletek alapján a bálványszakállasi temetőt valamikor a 10. század közepén nyithatták, s a 11. század folyamán is temetkeztek bele. S lelőhelyünknek van még egy településtörténeti érdekessége is. Tudjuk ugyanis, hogy a Katapán-nemzetség birtokolta az egykori Komárom vármegye egy részét. A komáromi várszervezet berendezkedésével egyidöben e nemzetség szállásterületének jórészét fokozatosan kisajátították, maradványbirtokai közé várjobbágyfalvakat telepítettek, s ezeket általában törzsnévvel 3 S-végű hajkarikák (1, 2) és fonott ezüstgyűrű (3) a temetőből nevezték meg; ezek az ún. törzsnévi telepítésű falvaink (pl. ilyen a Megyer, Megyercs, Keszi stb.). Ezért aztán külön érdekessége e lelőhelynek, hogy közvetlen közelében fekszik DNY-i irányban az ősi Megyercs község, melynek már neve is jelzi, hogy legkorábbi telepítésű falvaink közé tartozik. A bálványszakállasi homokdomb nagyrészét az 1965-ös árvíz földmunkálatai során elhordták, s mint utólag kiderült, már ekkor sok sírt semmisítettek meg. Ennek ellenére remélhető, hogy a betervezett ezévi ásatás folyamán még további sírok kerülnek elő, amelyek fényt derítenek a Csallóköz koraközépkori történetének még homályos fejezeteire. TRUGLY SÁNDOR (A szerző felvételei) OKTALAN ELLENSZENV A pókokat Európa-szerte oktalan ellenszenv kiséri. Pedig a pókfajok túlnyomó többsége, így a gömbhasú pókok (Theridiidae) mintegy 65 hazai faja is teljesen ártalmatlan, sőt emberi megítélés alapján hasznos, mert ragadozó életmódjával a káros rovarok sokaságát pusztítja. Jobbára így van ez Afrikában is, ahol a pókok elleni gyűlölet és előítélet mélyen a bennszülöttek gondolatvilágába gyökerezett. Talán ezzel magyarázható, hogy nemrégiben téves és túlzó híresztelések láttak napvilágot arról, hogy Angolában a falvak lakosságát a mérges pókok egyike, a „fekete özvegy" támadta meg. Ez a sötét kitimszőrzetéről elnevezett faj Észak-Amerikában él. Sokkal valószínűbb, hogy a Latrodectes tredecimguttatus nevű fajról van szó. Az is valószínűleg erős túlzás, hogy ez a faj „megtámadta" a falvak lakosságát. A gömbhasú pók általában a sűrű aljnövényzeten szövi kusza hurokhálóját s ezzel fogdossa az apró rovarokból álló táplálékát. Némely fajuk emberlakta helyekre is szívesen behúzódik, de marásuk bizonyára csak szórványosan előforduló eset lehet. Az újsághír 62 angolai ember megmarasáról ír. Ez igen sok, valószínűleg más ízeltlábúak marása (szúrása) is növelhette az esetek számát. A hirt a nagy aszállyal hozták összefüggésbe, noha bizonyosra vehető, hogy a szárazság miatt a gömbhasú pókok nem kelnek vándorútra. Kísérleti körülmények között a pókok hosszú ideig élnek folyadék nélkül is. ZOMBI VOLTAM Clervius Narcisse 1962-ben halt meg, a halotti bizonyítvány szerint tüdővizenyőben. Az egyik haiti köztemetőben elhantolták. Tizennyolc évvel később Narcisse meglátogatta a testvérét. Nem, nem elírás, nem is kísértethistória. Narcisse elmesélte, hogy a halála óta eltelt időt egy „bokor" szolgálatában töltötte mint zombi. A zombi a haiti vudu-mágia hagyománya szerint lélek nélküli test, tehát a kísértet ellentéte, a „bokor" pedig a gonosz varázsló, aki a zombit megöli, majd feltámasztja és a szolgájává teszi. Narcisse pontosan emlékezett a saját temetésére, hallotta, amint a koporsó fedelét rátették és leeresztették a földbe; később megjelent a bokor és föltámasztotta. Kiemelték a koporsóból, megkötözték, álnevet adta neki, és megetették daturából készült péppel; ezt a növényt Haitiban zombi-uborkának hívják. Ezek után évekig a bokor ültetvényén dolgozott rabszolgaként. Amikor aztán a gonosz varázsló — de nevezzük inkább rabszolgatartónak — meghalt, ö többi zombi-társával együtt szétszéledt az országban, és éveken át kószált cél, otthon és határozott akarat nélkül. A különös történetre nem a rendőrség, hanem Lamarque Douyon pszichiáter figyelt föl. A zombi fogalma és jelensége ősi hagyományokon alapul, a haiti lakosság gyakorlatilag teljes egészében hiszi és tudni véli, hogy zombik igenis léteznek. A pszichiáter gyanúja nyomán Haitiba utazott a vizsgálatok további folytatására Wade Davis, a Harvard egyetem etno-botanikusa is. Kiderült, hogy azokkal az áldozatokkal, akiket zombivá akarnak tenni, különleges főzetet itatnak, amely a tetszhalál olyan állapotát idézi elő, hogy egy felületes orvosi rutinvizsgálat kétségtelenül megállapíthatja a halál beálltát. Mindenekelőtt egy halfajtát használnak erre a célra, amelynek húsa a tetradotoxin nevű erős idegmérget tartalmazza. Ez olyanféle paralizist okoz, amelyben az illető megőrzi a tudatát. A temetés utáni „feltámasztás" olyan hallucinációkat okozó növények etetésével folytatódik, amelyek tájékozódási zavarokat és emlékezetkiesést okoznak. A zombit ilyen állapotban szállítják az ültetvényre, ahol rabszolgaként dolgozik, miközben Davis feltételezése szerint bizonyos adagolásban újra és újra maszlagot itatnak vele. Wade Davis legfontosabb megállapítása azonban arra vonatkozik, hogy ennek a zombi-állapotnak éveken át való fenntartása hem egyszerűen növényi főzetek segítségével történik. Hogy a zombi dolgozni tudjon, a mégis teljes mértékben megmaradjon a bokor, a gonosz varázsló, vagyis az ültetvényes hatalma alatt, ahhoz mindenekelőtt a beállítás és elrendezés szükséges: a temetés, a temetőben folytatott „feltámasztás", és maga a hit, hogy zombik igenis vannak. A szerencsétlen áldozat így hajlandó arra, hogy személyiségét, azonosságát valaki másnak a kezébe adja át, és kiirthatatlanul éljen benne a meggyőződés: nem menekülhet. A főzetek bénító hatása mellett ez a tudati tényező az, amely eleve kizárja még a lehetőségét is annak, hogy egy zombi magához térjen, és fellázadjon, azaz személyiségét visszaszerezze. „JÓGA'-RENDSZER A VILÁGŰRBEN Az ősi indiai jógarendszer egyes elemeit minden valószínűség szerint bekapcsolják a szovjet űrhajósok felkészülési programjába. Ezt közölték a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumának Orvosbiológiai Intézetében. Az orvosok nagy figyelemmel elemezték a jógakísérlet eredményeit, amit Rakesh Sharma indiai űrhajós hajtott végre a szovjet-indiai közös űrrepülés során. A tudósok kiemelték, hogy a jógarendszer gyakorlatait hatékonyan lehet alkalmazni, olyan kellemetlen hatások megelőzésére, mint amit a súlytalanság gyakorol az izomzatra, különösen az első órákban. A szakemberek véleménye szerint az ilyen jellegű kísérletek lehetővé teszik a súlytalanság hatásáról szerzett elméleti ismeretek kibővítését. A CITROM ROVARÖLŐJE Az eddigi legerősebb rovarmérget fedezték fel amerikai kutatók a citrom és a narancs héjában. Halálra bénítja a tüzhangyákat, a házilegyeket, a szúnyogokat, darazsakat. A gyümölcshéj éterolajában megkötött hatóanyag erősen felhígítva, vizes oldatban használható. Hatása emlékeztet a japán és afrikai krizantémban felfedezett biológiai rovarirtóéra. 16
