A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

A Gsemadok életéből Az elnökségi asztaI... ...sa küldöttek (D. Streda) Szovjetuniónak a fasizmus fölött aratott győ­zelme nélkül, ma nem alkothatnánk békében és biztonságban. Elmondta továbbá, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága nagyra ér­tékeli a járás földműves szövetkezetei által a helyi szervezeteknek nyújtott anyagi és er­kölcsi támogatást. Sajnos, nem minden já­rásban köszönhetünk ilyen sokat a földmű­vesszövetkezeteknek, de jó példa mindenütt van. Az elismerés és a köszönet jeléül a CSEMADOK Központi Bizottsága aranypla­kettal tüntette ki a somorjai Kék Duna, a dióspatonyi, a dercsikai (Jurová) Barátság, a csenkei (Čenkovce), a várkonyi, a csilizközi, a hegyétei (Kútniky) és a hodosi földművesszö­vetkezeteket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a felsorolt gazdaságok viselik szívükön a helyi szervezet támogatását. Nagymegyeren például az állami gazdaság és a szövetkezet is „élteti" a helyi szerveze­tet. Varga László, a CSEMADOK nagymegyeri helyi szervezetének küldötte elmondta, hogy náluk az elmúlt három év legfőbb erénye a taglétszám állandó növekedése. Nem hall­gathatjuk e), hogy bár helyiséghiánnyal küz­denek, 1978 óta mégis rendszeresen tevé­kenykedik a közművelődési klub. Előadásaik többnyire ismeretterjesztő jellegűek, tán eb­ből is adódik a népszerűségük. Színjátszá­suk, vegyeskaruk sikerei közismertek. A CSEMADOK-szervezetek a hagyomány­­ápolás, a népi hagyományok és a forradalmi múlt feltárásra és közkinccsé tétele terén is derekas munkát végeztek. A rendkívüli oda­adással és lelkesedéssel elindított gyűjtő­munka oly jelentős értéket hozott létre, mint a Somorjai Városi Honismereti Ház, az alis­­táli, nagyegyeri és a bősi tájház, mely utóbbi tavaly novemberben nyitotta meg kapuját a látogatók előtt. Sajnos, Varga László felszó­lalásából azt kellett megtudnom, hogy bár már nem a helyi szervezeté a tájház, mégis aggódnak érte, aggódnak, mert nem fejlesz­tik tovább, megszűnt az anyaggyűjtés, raktár kellene a már meglevő gyűjteménynek és szakszerű tartósításra, restaurálásra is szük­ség lenne. Ehhez kérte felszólalásában a felettes szervek támogatását. Tartalmában, formájában javuló műsorkí­nálattal lép tagjai és a város közönsége elé a CSEMADOK Somorjai Helyi Szervezete. Cé­lunk, hogy közösen eltöltött idő értelmes időtöltés, termékeny idő legyen — mondta felszólalásában Szilvásy József, a helyi szer­vezet küldötte. — Örülünk az eredmények­nek, de nem szeretnénk az önteltség hibájá­ba esni! Azt akarjuk, hogy a szellem napvi­lága ragyogjon be minden lakótelepi lakás és családi ház ablakán! Egészen más gondokkal, működési felté­telekkel küzdenek a járás falusi helyi szerve­zetei. Földes Lajos, a vásárúti (Trhové Mýto) küldött elmondta, hogy a fiatalok elköltözé­se, a lakosság lélekszáma a kulturális élettől is függ, nemcsak a gazdasági feltételektől, a munkahelyek számától. Szerencsére ilyen gond nálunk még nincs, mert a helyi szerve­zet munkáját támogatja a földművesszövet­kezet és nagyon jó az együttműködés a kultúrotthon, a könyvtár és az iskola között. A színjátszásnak van a legnagyobb hagyo­mánya nálunk, ezért erre építenek. Rendsze­resen betanulnak valamilyen darabot, járják a környéket is, mosolyt és tapsot fakasztva. Gondjuk a darabválasztással van. A régi színdarabkönyveket veszik elő, mert újhoz nem jutnak. Egy ilyen régi színmüvet, Szigli­geti Ede: A cigány című színdarabját porol­ták le most és tanulják be. A dolog érdekes­sége, hogy ezt a színművet már egyszer bemutatta a falusi színjátszócsoport, de az olyan régen volt, hogy alig akad ember, aki emlékezne rá. Helyi szervezetük élénk és eredményes tevékenysége ismét jó példa arra, hogy a jó munkának nem okvetlenül előfeltétele a kultúrház. — A könyvtárban élünk — mondta Földes Lajos —, ott zajlik a szervezeti élet. A bakaiaknak még könyvtáruk sincs, még­is a járás legjobb helyi szervezetei közé tartoznak. Szinte nevetséges, de hinnem kell Ecsedi Sámuelné felszólalásának, hogy polc­hiány miatt már egy éve zárva tart náluk a könyvtár. — Szervezetünk szórakoztatta, ta­nította, művelte tagságát. Nagy sikere van nálunk az író-olvasó találkozóknak — mondta a küldött. — Kiállítást is rendeztünk, előbb a helyi régiségeket, majd amatőr fes­tők, fafaragók és népművészek munkáit mu­tattuk be. Vendégül láttuk a MATESZ-t és a várkonyi színjátszó csoportot. Együttműkö­dünk a Nőszövetséggel és a Jednota fo­gyasztási szövetkezettel. Sokat segítettünk az óvoda és az iskola építésénél. Van köz­művelődési klubunk is, ami teremhiány miatt ugyan nehézkesen idnult, mára közkedvelt lett. Ilyen és hasonló hangvételű felszólalások hangzottak el, s aki időhiány miatt nem jutott szóhoz, az írásban nyújtotta be a hozzászólását, amit a járási bizottság a to­vábbi munka során, a tervek kidolgozásakor majd figyelembe vesz. A dunaszerdahelyi járás kulturális életét értékelve nem hagyhatjuk szó nélkül az or­szágos hírű és rangú népművészeti együtte­seket, gyermek színjátszó csoportokat, ve­gyeskarokat. Ezek a dunaszerdahelyi Kis Fó­kusz, a somorjai Napsugár, a dunaszerdahe­lyi „B" kategóriás minősítésű Bartók Béla Vegyeskar, a Kodály-napok koszorúpályáza­tán „Aranykoszorús" minősítést nyert duna­szerdahelyi, somorjai Híd, és dióspatonyi Barátság kórust. A nagymegyeri Bárdos La­jos Vegyeskar pedig „Ezüstkoszorús" ének­kar lett. A néptánchagyomány ápolásában a Csalié dolgozott a legkövetkezetesebben. Ezt bizonyítja a fényes sikerrel bemutatott legújabb műsoruk is. A gyermektánccso­­portok közül a járásban a Csali képviseli a legmagasabb színvonalat. A járási konferencián sok évi eredményes munkájuk elismerése ‘jeléül átadták Méry Dezső és Csicsay Lajos elvtársaknak a CSE­­MÁDOK-emlókérem arany fokozatát. A kon­ferenciát követő első ülésén az elnökség köszönettel, virágcsokorral búcsúzott Lukács Emíliától, aki nagyon hosszú ideig volt a testület tagja. Itt választották ismét a CSE­MADOK járási elnökévé Gyurcsík Józsefet, alelnökévé Mag Gyulát, titkárául Fél Miklóst. FISTER MAGDA Fotó: D. Majd a vagy stilizált népzenét játszó együttesek (V. kát.) — létszáma ne haladja meg a nyolc főt. Ebben a kategóriá­ban az ún. parasztzenekaroknak vagy tánc­házi együtteseknek biztosítottunk versenyzé­si lehetőséget. A tánchází vagy parasztzene­karok hangszerei már alkalmasak a népdal (népzene) harmonizált, díszített megszólal­tatására és ritmusának „cifrázására". A ze­nekar tagjai feltételezhetően zenei képesítés­sel rendelkeznek, a népi előadói stílust pedig tanulták. Nem feltétel a műsorválasztást sa­ját tájegységük népdalkincséhez kötni, csu pán a műsoridőt betartani, amely itt is há­rom perc. — A folklórcsoportok (VI. kát.) — létszáma se haladja meg a harminc főt. Csakis saját tájegységük népi hagyományát mutathatják be, évközi szokásokat (a téli, tavaszi, nyári és őszi ünnepekhez kapcsolódó hagyományt); névnapi köszöntőket (énekes előadásban); családi szokásokat (születés, házasság, halál); egyes munkafolyamatok­hoz kapcsolódó szokásokat (aratás, fonás, tollfosztás, stb.) Az 5—15 perces műsorban helyet kaphat az archaikus néptánc is. A folklórcsoportok kategóriájában további el­várás, hogy a lehető legkevesebb összekötő szöveg (magyarázat) legyen az összeállítás­ban, helyette a szokáshagyományt a népdal és a népzene mutassa be, díszítő elem lehet a néptánc. Kedvezőbb elbírálásban részesül­nek azok a csoportok, amelyek eredeti nép­viseletben, népi használati tárgyak igénybe­vételével jelenítik meg a népszokást. Az összeállítás ideje ne haladja meg a műsoridő jelzett felső határát. Az új koncepció foglalkozik a hagyomány­­őrző szólóénekesek, éneklő csoportok, népi hangszereken játszó szólisták és együttesek, valamint a hagyományőrző (archaikus) tán­cosok szerepeltetésével is. A Tavaszi szél vizet áraszt verseny eddigi nyolc évfolyamá­nak statisztikája azt bizonyítja, hogy a való­ban hagyományőrző szólisták és csoportok száma egyre csökken. Azok az énekesek, és a többi műfaj képviselői, akik az elmúlt évfolyamokban átütő sikert arattak, nem ma­guktól jelentkeztek, hanem a néprajzi gyűjté­sek alkalmával fedezték fel őket, és csak rábeszélés után vállalták a versenyen való szereplést. Nélkülük azonban szegényebb lett volna a rendezvényünk. Elveszítette vol­na jellegzetességét, amit az ősi népzenei és néptáncanyag, valamint a régies és tiszta (romlatlan) előadói stílus adott. A hagyományőrző szólistákat és csoportokat a Tavaszi szél vizet áraszt rendezvényünk min­den fordulójára vendégként meghívjuk, így törekszünk a magyar népzene és népi tánc eredetiségének megőrzésére. A versenyen való szereplésük jutalma a Népművészet Mestere cím arany, ezüst vagy bronz fokoza­tának elnyerése lesz. A hagyományőrzők meghívását az eddigi néprajzi gyűjtések adatközlőinek értékelése alapján javasoljuk. Szövetségünk központi népzenei és néprajzi szakbizottságának javaslata egyben biztosí­ték arra, hogy a meghívott hagyományőrző szólista, ill. csoport megfelel az elvárások­nak, hogy műsorukat népi hagyományaink legtisztább forrásaiból merítették. A néprajz más műfajaiban egyelőre nem kerül sor a Népművészet mestere cím foko­zatainak odaítélésére. Ajánljuk viszont, hogy a IX. Tavaszi szél vizet áraszt népdal és népzenei verseny járási fordulóinak helyén és idején szervezzenek kiállítást a járás terüle­tén dolgozó népi használati tárgyakat készítő emberek alkotásaiból. A CSEMADOK járási bizottságainak dolgozói ezzel mozgósíthat­ják a járási néprajzi szakbizottságok tagjait és gazdagíthatják a bizottság munkáját, a verseny járási fordulóinak folklórműsorát. DEBRŐDI D. GÉZA 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom