A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
Innen-onnan Mire van szükség egy színházi előadáshoz? Elsősorban színdarabra, rendezőre, dramaturgra, színészekre; adott esetben zeneszerzőre, koreográfusra, fordítóra. Meg súgóra, a reflektorokat kezelő világosítóra, díszletre, jelmezre, kellékre. Hát még? Egy kisebb-nagyobb „díszletgyárra'’, ahol a színpadi tervezőművészek által megálmodott kulisszák, hajviseletek, kosztümök, különleges lábbelik, vagy sok-sok egyéb apróság készül... Mert egy színházi este létrejöttében az írói, rendezői és színészi munka mellett, ott van azoknak a teljesítménye is, akiket a reflektorfény nem világít meg. Ők a láthatatlan főszereplők. Művészi tevékenységük, alázatos munkájuk nélkül a függöny szét sem tudna nyílni este hét órakor! S hogy riportban, kritikában kevés szó esik róluk, ez már foglalkozásuk-munkájuk sajátja. Szlovákia legnagyobb színházi díszletgyára az ötvenes évek legvégén, a bratislavai Rózsavölgyben (Ružinov) épült; hivatalos nevét tekintve pedig a Szlovák Nemzeti Színház Művészeti Dekorációs Központja. Ez a valóságban egy kétemeletes, több mint másfélszáz alkalmazottat foglalkoztató üzemet jelent, amelynek kapuján belül főként műhelyek vannak. Asztalos-, festő-, lakatos-, szobrász-, ötvös-, cipész- és szabóműhelyek, nomeg varrodák is; de nem hiányzik itt például a vadonatúj jelmezekre patinát varázsoló laboratórium sem. Akik ezekben a termekben dolgoznak: szakmájuk mesterei. Amit készítenek: kivétel nélkül egyedi darabok. Olykor menet közben kell rögtönözni: hogyan, miképp, miből állítsák elő azokat? A riporter bármennyire is laikus ezekben a dolgokban, mégsem titkolhatom el, hogy nekem úgy tűnik: itt az átlagosnál, a más ipari üzemeknél magasabbak a szakmai követelmények. Már csak azért is, mert gyártmányaik túlnyomó többsége úgynevezett prototípus, ráadásul a színpad egyedi követelményeinek megfelelően kell mindennek működnie, méghozzá hibátlanul! És akkor arról még nem is szóltam, hogy gyakran kapnak olyan feladatokat, amilyenekhez hasonló talán még a műszaki főiskolák tankönyveiben sem szerepel... Persze, szólnom kell a hatalmas iramról is, hiszen a rózsavölgyi díszletgyár nemcsak anyaszínházának szükségleteit látja el, hanem megrendelésre a bratislavai Új Színpadnak, továbbá a nyitrai és a nagyszombati (Trnava) színháznak szintén dolgozik, s alkalomadtán a MATESZ megbízásából is vállal munkát. Ennek a fokozott tempónak eredményeképpen átlagosan nyolc-tíz naponként készülnek el egy-egy új bemutató díszletei, jelmezei, kellékei. Aki a kulisszaraktártól az asztalosmühelyig végigjárja e színházi nagyüzem termeit, abban akarva-akaratlanul olyan érzés kerekedik, mintha — gyermekkori álmainak beteljesüléseképpen — a meseországban járna... Az asztalosonühelyben — miközben gyantaillatú faforgács roppan a talpunk alatt — a XIV. század hangulatát idézve Verdi: Simone Boccanegra című operájának díszletei készülnek; a lakatosműhelyben egy ugyancsak korhű, a pontosabbnál is precízebb munkát igénylő míves vasrácson dolgoznak; a parókakészítök fürge ujjai pedig valami rokokó hajkölteménnyel bíbelődnek éppen. És a varrodákban ? Ott aztán igazán a szivárvány összes színében pompázó selymek, brokátok, fennköltebb ruhákhoz illő szövetek, finom fogású bársonyok, csinos csipkék, egyszerűbb öltözetnek szánt vásznak, s ki tudná így hamarjában elsorolni, miféle egyéb anyagok tornyosulnak még a különböző szövetminták és jelmeztervvázlatok sajátos világában ... Olyan különleges munkahely ez, ahol gondolni kell a történelmi hitelességre, a korhüségre, a néző ízlésére, az egymáshoz illő színek harmóniájára; figyelembe kell venni a rendező elképzeléseit és az egyes figurák jellemét is. Néha bizony egyetlen brosstűn vagy övcsaton múlik, vajon a szóban forgó ruha a reneszánsz, avagy a barokk kort, egy mainak képzelt színpadi figura öltözéke pedig tényleg napjaink, vagy esetleg a húszas esztendők divatját tükrözi-e?... A Szlovák Nemzeti Színház Művészeti Dekorációs Központját — az űj „Nemzeti" épülésével párhuzamosan — a következő esztendőkben további kiépülés és létszámbővülés várja; bár már ma is a világ öt legnagyobb színházi díszletgyára közé tartozik! A jövőre nézve ezért fontos a törzsgárdát jelentő szakemberek megtartása, illetve fiatal szakemberek képzése. Aki a pályaválasztó fiatalok közül ezt a mesterséget választja, az a szlovákiai színházak bármelyikének támogató beleegyezésével a szlovák országrész mindhárom kerületéből egyaránt jelentkezhet. A MATESZ-nek például jelenleg négy tanulója is van a színpadi dekorációs központhoz tartozó szakmunkásképző-iskolában. És hadd mondjam el azt is, hogy aki a tizenévesek közül ezt a pályát választja, az jobbára egy életre eljegyzi magát Thália varázsával, estéről estére ő is „együttjátszik", az ő munkája is ott van a színpadon. A színházbajáró ember tudja, a színházi élet hivatásos bennfentese pedig kénytelen-kelletlen tudatosítja: a színpadi siker vagy a bukás nem a láthatatlan főszereplőkön múlik. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György Jugoszláviában járva Jajcét vétek elkerülni. A festői városban mindent megtalál az utas: hegyet, folyót, tavakat, dübörgő vízesést, római, közép- és török kori műemlékeket, hangulatos vendéglőket, török kávézókat. A képen a 300 éves vízimalmok láthatók. Az angol „Helitruck" a léghajó, a repülőgép és a helikopter különös keveréke. A 35 méteres hosszúságúra tervezett jármüvet főként nagy teljesítményű szállítógépként használják majd. Csúcssebessége eléri majd az óránkénti 240 kilométert. Az új szabálykönyv szerint a síugrónak a fényjelzést követően 20 másodpercen belül végre kell hajtania gyakorlatát. Lengyel mérnökök most újfajta berendezést szereltek fel a Zakopanéi ugrótoronyban. A különleges óra és jelzőberendezés pontosan tájékoztatja a síugrót az idő múlásáról. 8
