A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
HOG Egy év múlva, tehát 1986-ban itt rendezik a labdarúgó-világbajnokságot, de már 1970-ben is ebben az országban mérték össze erejüket a világ legjobb futballválogatcttai, 1968-ban pedig a XIX. olimpiai játékok színhelye volt az ország fővárosa. E három adat hallatán aligha akad valaki, aki ne tudná, hogy Mexikóról van szó. Korábban Mexikót a forradalmak országaként ismerték. Hosszú évtizedeken keresztül volt véres harcoknak, a szabadságért harcoló szegény nép keserves és elszánt küzdelmének a színhelye. Ma, ha gazdaságilag nem is, politikailag viszonylag független az ország, annak ellenére, hogy a világ legagresszívebb államának, az Egyesült Államoknak a közvetlen szomszédja. Mexikó a világ legjelentősebb kőolajtermelő és -feldolgozó országai közé tartozik. Ugyanakkor a legeladósodottabbak közé is. Az ország lakosságának (becslések szerint jelenleg kb. 75 millió) nagy része nagyon szegény. Ennek egyik oka, hogy kevés a megfelelő termőföld, a mezőgazdasági dolgozók keserves körülmények között tengetik az életüket. Sokan a városokba menekülnek, főleg a fővárosba, remélve, hogy ott majd munkalehetőséget találnak, javulnak az életkörülményeik. De a sors legtöbbjükkel szemben itt is kegyetlen. Mexikó város központjában az ember állandóan kéregető, rongyokba bugyolált, szánalmas külsejű koldusokba botlik még a legelőkelőbb utcákon is. Hat-hét éves gyermekek még éjfél körül is az útkereszteződéseken zöldre várakozó autók szélvédőit tisztítják, hogy néhány pesot keresve élelemhez jussanak. Ciudad de Mexico — Mexikó város, Latin-Amerika egyik legjellegzetesebb központja. A látogatók számára sok meglepetést, érdekességet tartogat. A koloniális és a jelenkori építészeti remekművek csodálatos összhangja, az éjjel-nappali sűrű közlekedés és az állandóan lüktető élet varázsa teszi vonzóvá ezt a ma már csaknem 18 millió lakost számláló világvárost. A szakemberek állítása szerint Mexikó területén több mint négyszáz piramis található nagy részük romokban hever, sokhelyütt a sűrű növényzet miatt még a közelükbe sem férhet a kíváncsi régészeti emlékeket kutató turista. De a régi indián kultúrák azon központjai, amelyeket óriási anyagi befektetések árán sikerült az elmúlt évtizedek során felújítani, csodálatos látványt nyújtanak az érdeklődőknek. A főváros központjától alig negyven kilométerre elterülő Teotihuacan a híres Nap és Hold piramissal, az Oaxace melletti Monte Alban, amely a toltékok, zapotékok majd az aztékok virágzó nagyvárosa volt, vagy a Villahermosától nem messze lévő Palenque, ahol a régészek eddig az egyetlen indián piramissírhelyre leltek, s nem utolsósorban a maya kultúra két centruma, Uxmal és Chichen Itza a világ minden tájáról érkező turisták érdeklődésének középpontjában áll. A lenyűgöző piramos-városok nélkülözhetetlen részét képezik az emléktárgyárusok. Minden jelentősebb nyelven tudnak néhány fontos mondatot, s különböző trükkökkel pró1. Uxmal — a régi Maya birodalom egyik központja a Yucatan félszigeten 2. Az egyetemi könyvtár épülete Mexikóvárosban 3. A főváros egyik legjellegzetesebb épülete a katedrális, amely a város főterét ékesíti 4. Sok a munkanélküli — kevés a munka. Sokan cipőtisztítással keresik meg a mindennapi betevő falatot. A kép Puebla egyik utcáján készült. 5. A híres Nap piramis Teotihuacanban. bálják vásárlásra bírni az idegeneket. Annyira kitartóak, hogy általában mindenki kötélnek áll és feláldoz egy kisebb-nagyobb pénzösszeget a különben nagyon szép, hagyományos indián motívumokkal ékesített obszidián —, fa- vagy agyagfigurákra, maszkokra, tálakra és egyéb emléktárgyakra. Ezeknek az értékét az ember általában csak később tudja igazán felmérni és tudatosítani. Aki egyszer Mexikóban jár, kizárt dolog, hogy ne tekintse meg Acapulcót. Ideális fekvésének, éghajlatának köszönheti, hogy neve a világ bármely táján kitűnően cseng. Sajnos ez a nemrég még virágzó üdülőhely a
