A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-22 / 8. szám
egyik oldalról a Mexikói-öböl, másik oldalról pedig a Karib-tenger hullámai mossák. A félsziget csücskén található az új idegenforgalmi központ a Cancún. A precíz számítógépek szerint ez az ideális üdülőhely az elmúlt nyolc év alatt óriási fejlődésen ment keresztül. A szikrázóén fehér homokos tengerparton több kilométer hosszú sávban százával sorakoznak a szállodák, panziók. Az utazási irodák meggyőző reklámjai, ügyes közvetítői már gondoskodnak arról, hogy ne csak főszezonban legyen teltház. Az állandó napsütés, a mindig langyos tengervíz és a finom homok balzsamként hat az ember testére, szervezetére. S hogy a természetadta lehetőségből származó haszon kétoldalú legyen, a vásárlóközpont szintén minden turista igényeit teljes mértékben kielégíti. Persze, mindennek elkérik az árát. Cancún vámmentes zónában fekszik, az árak mégis négyszer-ötször magasabbak, mint például a fővárosban. Mexikó város és Acapulco közötti útvonalon 120 kilométerre a fővárostól, fekszik Guemavaca, az örök tavasz városa, majd nem sokkal mész szebb Taxco, az ezüstváros. A 250 ezer alkosú Guemavaca több mint ezer méterrel fekszik alacsonyabban, mint a 2 278 méter tengerszint feletti magasságban levő Mexikó város. Éghajlata egyedülálló — a hőmérő higanyszála egész évben 10 és 28 fok között ingadozik. Évekig ebben a városban székelt a nagy spanyol hódító Cortes, akinek főhadiszállása a kébusznak az Újvilágba való megérkezése után ezüstbányákat nyittatott Taxcoban. A világ „ezüst fővárosának" is nevezik, évente egyszer nagyszabású ezüstvásárt rendeznek, amelyen megjelennek a világ legjelentősebb ezüstkereskedői. A városban a meredek, kacskaringós utcákon temérdek áruval megrakott ékszerboltok csalogatják a látogatót — több mint ötszáz van belőlük. A város kis főterén pedig a Santa Prisca-templom ejti ámulatba a járókelőket. Végül térjünk még vissza a fővárosba, Ciudad de Mexicoba. Ha az ember minden nevezetességet, műemléket, jellegzetes látnivalót megszeretne nézni, bizony több hónapot kellene eltöltenie ebben az óriási, több mint 1 600 négyzetkilométernyi területen fekvő városban. Hogy valójában milyen, nagy Mexikó város, csak akkor tudatosítja igazán az ember, amikor Latin-Amerika legmagasabb épületének a Tőrre Latino-Americának a tetejéről, (étterem van a 42. emeletén, majdnem 170. méter magasságban) széttekint a városon — s szinte nem lát a végére. Persze lehet ez a nagy szmog miatt is. Egy biztos: nem szabad elszalasztani a Régészeti Múzeum (itt található meg az egész országból összegyűjtött sok ezer eredeti tárgy, emlék a régi indián kultúrákról) megtekintését. Mexikó várost nagyon szoros szálak fűzik a sporthoz, a sportélet nemzetközi központjának tartják. így hát nem lehet a városnézés során kihagyni az olimpiai stadiont vagy a modern lim» Csendes-óceán partján már túl van fénykorán. Már nem az amerikai „felső tízezer" találkozóhelye. Nem jellemzi a hajdan volt csillogó tisztaság, bőség és gazdagság. Ma már a mexikói középosztály kedvelt kirándulóhelye Acapulco — mivel a legolcsóbb városok egyike. Mexico Cityben kéthetenként egyszer, vasárnap rendezik a hagyományos bikaviadalt, de akad más nagyobb városokban is, mint Gudalajarában vagy Meridában. Nem sokban különbözik a spanyol bikaviadaltól. A magamfajta Közép-Európából érkezett turistát aligha tudja a várakozásnak megfelelően szórakoztatni az ember és az állat egyenlőtlen viadala, ahol előre megszabott az áldozat és a hős. Az aréna sokunkat emlékeztetett egy vágóhídra, hiszen a kétórás műsor alatt hat-hét bikát fárasztottak el és „végezték ki" ünnepélyes keretek között a hazai — nagyon temperamentumos — közönség legiryr ~~'H báj r T n wtf ’s a nagyobb örömére. Azonban hozzál kell tegyük, hogy a mexikóiak, a spa nyolokhoz hasonlóan, nagyon tárgyi lagosan ítélik meg a porondon bemu tatkozó picádorok, matadorok vagy torreádorok teljesítményét s az is megtörténhet, hogy a különös művészet élvezői az esélytelen négylábút veszik pártfogásukba, ha ügyetlennek találják a bajnokot. A mexikói szórakoztatás egy másik jellegzetes formája a.charreadas, azaz a mexikói rodeo. Itt nem folyik annyi vér, mint a bikaviadalokon, s a színre lépő bikapásztorok, vagy egyéb szereplők valóban ügyességből vizsgáznak. Az ország külön részét képezi a Yucatán-félsziget. Az egész terület éghajlata trópusi, a növényzet nagyon buja, az autóutak őserdőkön vezetnek keresztül. A félszigetet sőbb róla elnevezett várpalotában volt. A város gyönyörű virágoskertjeiről is híres, az úgynevezett Bordakertekről. Jósé de la Borda, francia származású bányász 1716-ban Taxcoban nagy ezüstlelőhelyekre bukkant, nagyban az ő érdeme, hogy a hegyekben eldugott kis bányaváros hirtelen erőteljes fejlődésnek indult. Már Cortes is, nem sokkal Kolum-Azték-stadiont. Az utóbbiban játszszák majd jövőre a labdarúgó világbajnokság döntő mérkőzéseit. Minden bizonnyal az egész világ szeme rajta lesz. KOLLÁR GÁBOR A szerző felvételei 21
