A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-08 / 6. szám
SINCLAIR LEWIS A XX. századi angol nyelvű amerikai irodalom — kivált az amerikai széppróza — a két világháború közötti időszakban ért a csúcsra. A század huszas éveiben indultak azok a fiatal írók, akiket a Párizsban éiö amerikai írónő, Gertrude Stein elveszett nemzedéknek nevezett, mivel idegeneknek, otthontalanoknak érezték magukat Amerikában, kiábrándultak az amerikai életformából és Európában, mindenekelőtt Franciaországban és Angliában szerettek volna új hazára lelni. Ennek a nemzedéknek a legmarkánsabb képviselői, Hemingway, Anderson, Fitzgerald és még sokan átmenetileg le is telepedtek Európában, de annyira azért még sem tudták meggyülölni és megtagadni Amerikát, hogy végleg gyökeret verjenek Európában. Ez a sajátos élethelyzet és állapot műveikben is hangot kap — természetesen kinek-kínek a vérmérséklete szerint —, de a korabeli Amerikáról a legkritikusabb és a leginkább jellemző képet nem ennek a nemzedéknek a tagjai festik, hanem egy magányos író. aki ez idő tájt már a harmincas éveit tapossa és Sinclair Lewisnak hívják. Sinclair Lewis Minnesota államban, Sauk Centre-ben született — éppen száz esztendeje, 1885. február 7-én —, és legtöbb regényének ez a jellegzetes középnyugati vidék a színtere is. Szülővárosáról mintázta például az 1920-ban megjelent Fő utca című regényének Gopher Prairie nevű helységét, amelynek beszélő neve — magyarul ugyanis Hörcsögrétet jelent — egyszersmind jellemzés is, hiszen Gopher Prairie polgárai hörcsögök módjára halmozzák a vagyont, a pénzt, de a szellemi értékek iránt teljesen közönyösek, sőt egyenesen megvetik azokat, akik életüket tartalmasabbá szeretnék tenni. A jellegzetes hörcsögréti polgár büszke honfoglaló őseire, gyűlöli az indiánokat, a nége-A SZATÍRA ÉLNI SEGÍT (Négy kérdés Alekszandr Kanyevszkijhez) Az 1933-ban született Alekszandr Kanyevszkij szatíra- és humoreszkíró neve nem csak a Szovjetunióban ismert. Könyvei és elbeszélései Bulgáriában, Lengyelországban, az NDK-ban, Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaországban és másutt is megjelentek. Humoros elbeszéléseiből — Csodabogarak címmel a napokban jelenik meg szlovák nyelvű válogatás a kassai Kelet-Szlovákiai Kiadó gondozásában. A Kanyevszkij azonkívül antológiát is készít a szovjet szatirikus és humoros irodalomból, amely — néhány folyóiratközléstöl eltekintve — szinte alig ismert Csehszlovákiában. Az alábbi rövid interjút ittjártakor Milan Stano készítette vele. — Milyen jelenleg a szatíra és a humor helyzete a Szovjetunióban ? — A mi hazánkban nagyon közkedvelt a humor és a szatíra. Minden folyóirat és újság közöl rajzolt és írott humort. A Lityeratumaja gazeta című irodalmi hetilapnak szinte legendás hírű a Tizenkét szék klubja című, rendszeresen jelentkező rovata. Ügy szintén igen népszerű a Nyegyeljának — az Izvesztyija című napilag heti magazinjának — Vidám péntek címmel megjelenő humorrovata. (1885—1951) reket és a zsidókat, könyvet ritkán vesz a kezébe, de annál szívesebben olvassa a pénzt, és módfelett rátarti amerikai mivoltára. Tipikus amerikai kispolgár, aki egy tipikus amerikai kisvárosban él, de aki titokban arról álmodik, hogy városa egyszer majd New Yorkra fog hasonlítani. Egy ilyen közegben, ilyen emberek között egy nemesebb szövésű, haladó eszmékért lelkesedő ember csakis elpusztulhat vagy a jobbik esetben is kiéghet. A Fő utca főhősének. Carola Milfordnak a sorsa nem torkollik ugyan tragédiába, de kénytelen beismerni, hogy Hörcsögrét polgárait nem sikerült átnevelnie. Sinclair Lewis számára a Fő utca hozta meg a régen áhított írói sikert, noha már addig is számos elbeszélést és több regényt publikált. (A regények közül említésre méltó a Wrenn urunk és a Szegény lány pénzt keres.) ,A nyomdák alig győzték teljesíteni az utánnyomás-rendeléseket — írja Balabán Péter Lewisról szóló könyvében. — Lewist elárasztja írótársai dicsérete: a többi között Scott Fitzgeraldtól, Fannie Hursttől, Upton Sinclairtől, Edna Ferbertöl kap elragadtatott leveleket Amerikából, Hugh Walpole-tól. John Galsworthytől, H. G. Wellstől Angliából." Lewis szülővárosának polgárai viszont nem voltak annyira elragadtatva a könyvtől, amin végeredményben nem is csodálkozhatunk, hiszen nem a leghizelgőbb képet festette róluk. Következő regénye, a Babbitt ismét nagy siker. A könyv címszereplője és főhőse. Babbitt az amerikai középosztály egyik jellegzetes képviselője, akinek életcélja a pénzharácsolás, a karrier és a hatalom. Az irodalom és a kultúra idegen számára, szereti a sablonokat, s ha valaha voltak is tiszta érzései, azokat könyörtelenül elnyomta magában. Persze nemcsak a hetilapok, hanem a napilapok is közölnek humoros és szatirikus írásokat, rajzokat. A Trud című napilap például, mely tizenötmillió példányszámban jelenik meg, egy egész oldalát rendszeresen a humornak szenteli. A közismert Krokogyil című orosz nyelvű élclap mellett valamennyi szövetségi köztársaságban megjelenik szatirikus-humoros lap vagy folyóirat. Ilyenek többek között az Ukrán Szovjet Szövetségi Köztársaságban a Perec, Belorussziában, a Jezs, Kazahsztánban az Ara, Litvániában a Dadzisz és így tovább. Ezek a lapok és folyóiratok a humor és a szatíra eszközeivel pellengérezik ki a fellelhető hiányosságokat és fogyatékosságokat. Ezek a folyóiratok havonként füzetet jelentetnek meg, melyben bemutatják egy-egy szerző, író vagy képzőművész munkásságát. Ezenfelül minden lapnak és folyóiratnak megvan a maga speciális sorozata egy központi könyvkiadóban, ahol rendszeresen megjelennek a szatírákat és humoreszkeket tartalmazó könyvek és karikatúra-albumok. A könyvkiadóban humor és szatíragyüjtemények is napvilágot látnak, melyekben amatör művészeti együttesek által fölhasználható jelenetek, egyfelvonásosok és humoros dalok is találhatók. Érdekes és figyelemre méltó gyakorlat, hogy az egyes lapok és folyóiratok kiküldik író- vagy karikaturista munkatársaikat különböző munkahelyekre, akik a helyszínen öntik formába megfigyeléseiket, humoros és szatirikus észrevételeiket. A humoros és szatirikus sorozatban nagy példányszámban jelennek meg a könyvek. Egy amerikai kritikus, Mark Schorer szerint a Babbitt tulajdonképpen szociológiai mű: az amerikai középosztály társadalomrajza. Lewis teljes képet ad e társadalmi réteg politikai nézeteiről, üzleti és klubéletéről, a vallásról kialakított nézeteiről, műveltségi szintjéről, családi életéről, hétköznapjairól és ünnepeiről. Lewis stílusára nagy hatással volt a beszélt nyelv, az újságírói zsargon, ezt egy sajátos iróniával fűszerezte, amely rendszerint kellő időben ellensúlyozta az érzelgősséget és a szentimentalizmust, az amerikai prózának ezt a rákfenéjét. Következő nagy regénények, az Arrowsmith-nek a főhőse. Martin Arrowsmith pozitív figura, mintegy ellenpólusa Babbittnak. Például három évvel ezelőtt az „óvjátok a nőket" című könyvem kilencvenezer példányban látott napvilágot — ennek ellenére nem tudta kielégíteni az iránta megnyilvánult keresletet. — A szatíra körüli helyzet talán sohasem lesz idillikus. A szatíra egyszerűen nem karóhoz kikötött, nyugalmasan legelésző birka, amilyennek sokan látni szeretnék, hanem olyan kos, amely támadni is képes és tud is. Úgy gondolom, hogy ilyesvalami a Fityil is. Hallhatnánk róla valami közelebbit? — A Fityil tulajdonképpen szatirikus filmhíradó, amelyből minden hónapban egy készül. Rendszerint a fő műsor előtt vetítik a filmszínházak. Élesen bírálja egyebek között a természetpusztítást, a környezetszennyezés különféle formáit, a felelős beosztásban dolgozók felelőtlenségét és közönyét, nemtörődömségét. és igy tovább. A híradó számára sok jelentős szovjet író dolgozik. Főszerkesztője Szergej Mihalkov, Lenin-díjas író és szatirikus, az SZKP Központi Bizottságának tagja. (Megjegyzém, hogy a szerkesztőbizottságban ügyészek is helyet foglalnak, akik a feltárt jelenségeket természetesen a maguk eszközeivel oldják meg.) A Fityil világviszonylatban is ritkaságnak számit, ha jók az értesüléseim, hozzá hasonló sehol a világon nem létezik. — A humor és a szatíra lehetőségeivel bőségesen élnek a tömegtájékoztatási eszközök is, a televíziót is beleértve. A szovjet tévénézők körében rendkívül népszerű az éppen most közvetített Tizenhárom szék című sorozat Foglalkozását tekintve orvos, s a regényben ebben a minőségében bejárja egész Amerikát. Anowsmith nem akar jólkereső, menő orvos lenni, mint legtöbb évfolyamtársa az egyetemen, embertársaiért a veszélyt is vállalja (részt vesz egy pestisjárvány felszámolásában) és mindvégig kitart elvei mellett. Lewis jól tudja, hogy Amerikának nem az ilyen Arrowsmíth-ek a bálványai, az amerikai kispolgár Jack Dempsey-ért, a profi boxbajnokért és Rudolph Valentinóért, a filmvászon szépfiújáért rajongott. Martin Arrowsmithre legföljebb csak legyintett. Ezért egy újabb regényben bemutatta Lewis az olvasóknak az amerikai átlagpolgár egyik eszményképét, a köztiszteletnek örvendő hitszónokot. Persze ez a vallásos férfiú Sinclair Lewis tolla alatt teljesen átalakul, szinte karikatúraszerűvé válik, s előbb-utóbb kiderül róla, hogy közönséges szélhámos, de ez egyáltalán nem gátolja meg őt abban, hogy egyre magasabbra emelkedjék a társadalmi ranglétrán, s amikor Elmer Gantry-tői (ez a regény címe is) búcsút veszünk, már szinte az Amerikai Egyesült Államok erkölcsi diktátorának számít. Sinclair Lewist — az amerikai írók közül elsőként — 1930-ban Nobel-díjjat tüntetik ki. Későbbi művei már nem érik el korábbi regényeinek színvonalát. 1935-ben kiadott Ez nálunk lehetetlen című könyvében meggyőzően bizonyítja, hogy Amerikában is elképzelhető egy fasiszta diktatúra létrejötte. A negyvenes években keletkezett két jelentősebb munkája, a Férjek és feleségek és az A királyi vér, amelyekben a Roosevelt alatti és a Roosevelt utáni Amerikát próbálta meg ábrázolni. Sinclair Lewis élete utolsó éveit Olaszországban töltötte, Rómában halt meg 1951. január 10-én. LACZA TIHAMÉR — Elnevezése llf és Petrov Tizenkét szék című szatirikus regényének a parafrázisa. A sorozat igen nagy népszerűségnek örvendett és tizenöt éven át megszakítás nélkül közvetítette a televízió. Időközben új műsor váltotta fel — mely még népszerűbb lett. A címe: Kömevetés. A műsor jelentős írók, szatirikusok, karikaturisták, az esztrádszínház színművészeti közreműködésével készül, bővérű humoros és szatirikus hangütésű dalokat is énekelnek benne. Felelős szerkesztője Alekszandr Ivanov, aki többnyire ismert melódiákhoz ír parafrazált szövegeket. Amikor a televízió ezt a műsort közvetíti, az utcák szinte teljesen üresek. — Nehéz definiálni a humort Hogyan vélekedik ön a humorról? — Én az olyan humort szeretem, amelyből jóság árad. Nem lehet az embert kritizálni, ha magát az embert nem szeretjük. Legelőször is igyekszem őt megérteni, megnevettetni és azután humorosan rámutatni a fogyatékosságaira. Arra törekszem, hogy a hőseim ne csak rosszak és ne csak jók legyenek, hanem sokoldalúak, éppen úgy, mint ahogyan az az életben szokott lenni. Azt akarom, hogy humorom közös érzelmi élményekre serkentsen. Nem véletlenül a közismert aforizma: „A szatíra — élni segít, a humor pedig túlélni". A Bulgáriában évek óta megrendezett Gabrovói humor- és szatírafesztiválnak is hasonló a mottója: „A világ eddig minden bajt túlélt, mert nevetni tudott". FORDÍTOTTA: KÖVESD! JÁNOS 10
